Gangs of London (London bandái) kritika: ennél realisztikusabban nem is mutathatták volna be a brit alvilág brutalitását
Gangs of London (London bandái) kritika: ennél realisztikusabban nem is mutathatták volna be a brit alvilág brutalitását
Gangs of London (London bandái) kritika: ennél realisztikusabban nem is mutathatták volna be a brit alvilág brutalitásátKülcsín
A gengszterfilmekhez hasonlóan a maffiózókról szóló sorozatok is igen nagy népszerűségnek örvendenek. Minden a Maffiózókkal kezdődött, amit azt hiszem, nem kell bemutatnom senkinek.
Aztán jött a Boardwalk Empire - Gengszterkorzó, amelyben Amerika gengsztervilágának nagyágyúi, köztük Arnold Rothstein, Lucky Luciano és Al Capone felemelkedésének, majd bukásának lehetünk szemtanúi Nucky Thompson (Steve Buscemi) történetén keresztül.
Az öt évados széria aztán akkora nyomot hagyott bennem, annyira ráfüggtem az alvilági sztorizgatásokra, hogy muszáj volt újabb gengszteres sorozatot találnom magamnak: így bukkantam rá a magyar igencsak bugyuta címet kapó Birmingham bandájára (Peaky Blinders), amely olyakkora sikerre tett szert, hogy 2014-es indulása óta öt évadot is megélt, és még koránt sincs vége a Shelby-család kálváriájának.
És akkor a nagy várakozás közepette befutott A rajtaütéssel befutott Gareth Evans újabb agyszüleménye, a Gangs of London (magyarul tippre London bandái, ugyanis még nem kapott hivatalos fordítást, így a továbbiakban főként az angol címet használom), amely hasonlóan zúzós akciókkal kecsegtet kőkemény gengszterfeelinggel megspékelve.
Sztori
Miután ismeretlen bérgyilkosok végeznek az egyik legbefolyásosabb londoni maffiacsalád fejével, Finn Wallace-szal (Colm Meaney), egyből felütik a fejüket a hatalomra éhes dögkeselyűk, és mindent megtesznek azért, hogy átvegyék az irányítást a brit főváros alvilágában.
Igen ám, de Finn helyét nem akárki veszi át: színre lép az eddig parkolópályán csücsülő Sean Wallace (Joe Cole), aki Ed Dumanival (Lucian Msamati) karöltve kívánja ráncba szedni apja húsz év alatt felépített birodalmát.
Persze aztán gyorsan leesik a tantusz, hogy Sean miért is volt eddig elhanyagolva: hataloméhségének, temperamentumának és brutalitásának köszönhetően rövid időn belül szinte az összes londoni gengszterbrigáddal (albán, kurd, pakisztáni és walesi) összeakasztja a bajszát, a fater halála pedig arra sarkallja, hogy mindenkit elpusztítson, aki az útjába kerül egészen mindaddig, amíg fény nem derül az öreg gyilkosainak kilétére. Ahogy mondja: nem érdekli a béke...
Karakterek
A Gangs of Londonban (London bandáiban) számtalan karakter megfordul, amely főleg az első epizódok fürkészése közben lehet picit zavaró, ám szerencsére nem esnek át a ló túloldalára és többnyire olyan figurákat alkottak meg, amelyeket könnyű megkülönböztetni egymástól, így gyorsan eldönthető az is, ki szimpatikus és kit fojtanánk meg legszívesebben egy kanál vízben.
Persze ettől függetlenül estig itt ülnétek, ha minden szereplőt bemutatnék, így hogy ne nagyon befolyásoljalak titeket, egyes egyedül a főszereplőt venném górcső alá.
Tehát itt van nekünk a Joe Cole által életre keltett Sean Wallace, aki igencsak impulzív személyiségének köszönhetően több galibát okoz, mint amennyit el tud simítani, így felbukkanása igencsak megkavarja a tutit a londoni alvilág korábban olajozottan működő gépezetében.
Bár Sean eleinte unszimpatikusnak tűnhet, szépen-lassan kibontakoznak a motivációi, és az utolsó epizódoknál pedig már azon kaptam magam, hogy azért szorítok, kilyukassza ellenfelei seggét.
Sean megformálására Joe Cole-nál tökéletesebb színészt elképzelni sem tudtam volna, ugyanis a Birmingham bandájában nyújtott teljesítménye több mint meggyőző ajánlólevél, a Gangs of Londonban (London bandáiban) pedig mindarra rátesz még egy nagy lapáttal, így a kezdeti félelmem, hogy képes-e egyedül elvinni a show-t, gyorsan elillant.
Összegzés
A Gangs of London (London bandái) az egyik legjobb dolog, ami a gengsztersorozatokkal történhetett, ugyanis a méltán híres, hasonló témákat feldolgozó testvérszériák után (Boardwalk Empire - Gengszterkorzó, Birmingham bandája) végre olyan alkotást is láthatnak a rajongók, amely 21. századi köntöst kapott jelenkori társadalmi problémákkal megfűszerezve, így kicsit jobban a magunkénak érezhetjük, mint mondjuk az 1920-as évek dél-angliai viszálykodását vagy a New Jerseyben játszódó hatalmi játszmákat.
Persze más modernebb bűnözőkről szóló szériák is készültek már, de nem ilyen, ugyanis a Gangs of London (London bandái) minden egyes képkockájából csak úgy sugárzik a minőség, amelyhez a színészek és a már-már klasszikusnak mondható, ám fordulatokkal teli történet is bőven hozzáteszi a magáét.
A hangulat kellően sötét és komor, az akciójelenetek pedig olyannyira brutálisan véresre és erőszakosra sikeredtek, hogy valószínűleg sokaknak ez fog megmaradni a szériából.
Pedig azért sokkal több is rejlik benne, vagyis inkább úgy fogalmaznék, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, ugyanis amikor a személyes drámák és a karakterek belső vívódásai kerülnek előtérbe, akkor valamiért leblokkol a sorozat, és üresnek ható életigazságokat durrogtat, ahelyett, hogy kicsit mélyebbre ásna az emberi lélek rejtelmeibe.
Mert ne mondja nekem senki, hogy ennyi gyilkolászás után a gengszterek ugyanúgy hajtják álomra a fejüket, mintha tisztes munkával keresnék a kenyerüket. Hát persze, hogy nem! Csak ezt azért néha szeretném is látni.
Aztán ott van még a Gangs of London (London bandái) kicsit nagyon felgyorsított tempója, amely a hibátlanul építkező első epizódok után az utolsó részekben mutatja ki igazán a foga fehérjét, így a fináléra olyan katyvaszt kaptam, amilyet a Trónok harca óta nem láttam. Mintha egy soketapos szériát láttam volna egyetlen évadba sűrítve. Miért?
Ettől függetlenül ki ne hagyjátok a Gangs of Londont (London bandáit), ugyanis kapkodás ide vagy oda, igencsak színvonalas sorozattal lepték meg a gengsztersztorik kedvelőit, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy a folytatásban (amit nemrég rendeltek be), kicsit szorítanak a gyeplőn.
