Kastélyok, melyeken átok ült, és átkot hoztak az ott élő szerelmesekre - Nádasdladány és Somogyvár
Kastélyok, melyeken átok ült, és átkot hoztak az ott élő szerelmesekre - Nádasdladány és Somogyvár
Kastélyok, melyeken átok ült, és átkot hoztak az ott élő szerelmesekre - Nádasdladány és SomogyvárJankovich Miklós főispán magánéletéről keveset tudunk. A rácalmási művelt, délceg, elegáns úr krisztusi korába lépve határozta el magát a házasságkötésre. 1936. november 10-én feleségül vette Nádasdy Ilona grófnőt. Nádasdy Borbála szeretettel emlékezik meg nagynénjéről a „Zagolni szabad” c. könyvében:
„Apám gyönyörű nővére, Ilona, férjével, Jankovich Miklóssal emlékezetes látogatók. Ilona néni hosszú, barnára sült lábaival, egyszerű vászon ruhájában, karján karperecekkel, csillogó mandula szemével, mosolygósan. Egyik kezében tányér, a másikkal csipegeti a málnát. Maga az egyszerű, nem hivalkodó előkelőség. Aztán nyújtózkodott, kis szatyorból elővette hosszú, elefántcsont szipkáját, cigarettát helyezett bele és rágyújtott. Mindez a kis udvarban. Többen voltak, de csak őt láttam. Olyan példánya volt a nőiességnek és az előkelőségnek – ezt idős korára is megőrizte – ami kihalt, megszűnt, mára a múlté….”
Bár frigyüket nem kísérte gyermekáldás, Nádasdy Ilona Jankovich Miklós mellett boldog révbe ért. A házasságkötéssel tizennégy nehéz év után vetette le özvegyi fátylát.
Átok ült a nádasdladányi és somogyvári kastélyokon. Átok ült a szerelmeken is, mely e kastélyok lakóira rátalált. A gyönyörű Nádasdy Ilona és Széchényi Imre szerelmén biztosan.
A sárpentelei öreg illatú Farádi-Vörös-templom temetőkertjének sarkában nyugszik szerény sírokban a somogyvári kastély építője, Széchényi Dénes gróf hitvesével, Hoyos Mariettával. Kissé távolabb Széchényi Viktor és hitvese, Ledebur Karolin sírja. A temetőt borító avar fájó történetet takar örök lepelként, melynek sarkait most fellebbentjük.
A Farádi-Vörös családtól a sárvár-felsővidéki Széchényi Lajos 1826-ban vásárolta meg a birtokot. Az itt álló kúriába gazdatisztje költözött be, de az egyik szárnyban a grófi család számára négy szobát fenntartottak, amelyeket ritkán, a számadások alkalmával vettek igénybe. A birtokot Lajos gróftól fia, Dénes örökölte, aki 1890-ben feleségével, Marietta grófnővel kényszerűségből átköltözött Pentelére, miután Imre nevű fiuk a somogyvári kastélyt megvásárolta tőlük.
Eladósodott a nagy rajztehetségű, művész lelkű Dénes, akitől a fogatok hajtásakor alkalmazott Széchényi-szár újítása is származik. Pentelén a gazdatiszt számára új kúriát emeltek, a régit a grófi család igényeinek megfelelően átalakították. Széchényi Dénes két év múlva, 1892-ben elhunyt. Nem tudott gyökeret verni. Marietta grófnő egyedül maradt Pentelén.
Amikor másik fia, Széchényi Viktor 1902-ben megvált a katonai pályától, de Somogyváron már nem várta a szülői ház, édesanyja örömmel megosztotta vele pentelei hajlékát. A szerelmes ifjú – a későbbi főispán – itt alapított családot. Ide hozta feleségét a mileschaui sziklahegyen álló lélegzetelállító látványt nyújtó magas várból, a hegyes-völgyes fenyvestenger közepéből. Ebbe a lapos mezőn álló szerény házba. Határtalannak kellett lennie Ledebur Karolin szerelmének!
A kúriát a gyermekekkel gyarapodó család számára kibővítették. Édesanyja átköltözött a fiától karnyújtásnyira épült, Kislaknak nevezett új épületbe. Nagy szeretetben és egymásra odafigyeléssel, gondoskodással éltek együtt 1926-ig, Hoyos Marietta haláláig.
A somogyvári kastélyban élők sorsa közben tragikusra fordult.
1905-ben tüdőbajban elhunyt Széchényi Imre. Egyetlen fia, az ifjú Széchényi Imre alig múlt ekkor hatéves. Szavunkat ne felejtsük, Somogyvárra még visszatérünk, előbb azonban körülnézünk a Nádasdyak háza táján!
A tragikus sorsú ős, a fő- és jószágvesztésre ítélt sárvári Nádasdy Tamás nádor halála után a család szétszéledt. Hátrahagyott, hozományból kifosztott árva leányai számára egyetlen esély a házasságkötés maradt, fiai más nemes urak mellé katonai szolgálatra szegődtek.
Évtizedek végtelen sora után a XIX. század második felében elérkezett az ideje annak, hogy egy leszármazott az elvesztett sárvári vár helyébe lépő új Nádasdy-fészek kialakítására gondoljon. A lehetőséget ehhez az agárdi birtokon gazdálkodó, de Sárladányban, a Schmiedegg családtól megvásárolt barokk kastélyban élő Nádasdy II. Lipót hagyatéka biztosította.
Sárladány általa kapta a Nádasdladány településnevet.
Az örökös, Nádasdy Ferenc kezén Tamás nevű fiatal testvére váratlan elhunyta után egyesült a családi vagyon. Családot alapított a Somogy lankái között élő Zichy Ilona grófnővel, és agárdi birtokán arról ábrándozott, hogy Ladányba áttelepülve egy nagyszabású, új kastélyt épít, mely méltó módon reprezentálja a Nádasdy családot és meghökkenti a világot.
Az agárdi birtokot megtartotta, mely az állandó fejlesztéseknek köszönhetően az 1880-as évekre korszerű tőkés nagybirtokká vált. A nádasdladányi izgalmas új kastély alapkőletételénél még együtt volt a boldog pár. A huszonnégy éves Zichy Ilona azonban Irma nevű negyedik gyermekük születését követően a kolera áldozata lett.
Az elkészült angol neogót stílusú kastélyba a fiatalon özveggyé vált Nádasdy Ferenc berendezte a női szobát is, mintha kedves hitvese el se ment volna.
A gróf többé nem nősült meg, életét anya nélkül felnövő gyermekei nevelésének, a gazdálkodásnak és a főrendi ház örökös tagjaként a számára kijelölt politikai pályának szentelte. Átok ült a Tamás keresztnéven is. Testvére után az e nevet viselő fia is elhunyt az első világégés elején párizsi gyógykezeltetése alkalmával.
Özvegye, Wenckheim Mária grófnő a háborús körülmények között csak nagy nehézségek árán tudott hazavergődni a franciáktól Nádasdladányba hét kisgyermekükkel, akik apjuk nélkül voltak kénytelenek felnőni. Egyikük, a cukorbeteg Tamáska nemsokára meghalt. Nádasdy Tamás nádor halála óta e név szerencsétlenséget hozott viselőjére.
A nádasdladányi kastély emeleti szobáiban nevelkedő hét testvér egyikét, a szépséges Ilonát 1922. október 14-én a somogyvári kastély férfivé edződött fiatal ura, ifjú Széchényi Imre vezette oltárhoz.
Az átok még nem tört meg.
Széchényi Viktor főispán az első világháborúban együtt szolgált fiával, Széchényi Zsigmonddal és bátyja árván maradt, Imre nevű gyermekével a 7-es huszárezredben.
A házasságkötéshez akkoriban a férfiak számára feltételként írták elő a huszonnegyedik életév betöltését. A frontra viszont már tizennyolc évesen, még az érettségi előtt besorozták a fiúkat.
Gyilkológépeknek, lövészároklakóknak, ágyútölteléknek.
1918-ban a front összeomlott. „Szerteszéjjel szaladtunk, ki-ki amerre jónak tartotta. Hazavergődtünk valahogy mi is apámmal. Fáradtan, kedvetlenül, keserűen. Na, legalább vége szakadt. És a mi életünkben – ezt az egyet bizonyosan véltük tudni – soha többé nem lesz! Ilyesmire épeszű ember nem kapható többé.” – írja Széchényi Zsigmond az „Ahogy elkezdődött…” című könyvében.
Nádasdy Ilona vőlegénye, Széchényi Imre alighogy a háborúból ép bőrrel hazakeveredett, az esküvőjét követő néhány nap múlva spanyolnáthában meghalt. Ilona tizennyolc évesen özveggyé lett. A nászúton megfogant gyermekük is apa nélkül nőtt fel a somogyvári kastélyban.
Jankovich Miklós karrierje 1939-ben vette kezdetét. Előtte a főispáni megbízatásokat grófok, bárók kapták. Felmerül a kérdés, hogy a Nádasdy Ilona grófnővel kötött házasságának köze volt-e a főispáni pozíció elnyeréséhez. Széchényi Viktor leköszönő főispán ajánlása az apára, Jankovich Béla volt kultuszminiszterre és Jankovich Miklós kiváló tehetségére hivatkozással történt.
Az ajánláshoz bizonyára hozzájárult a Széchényi és Nádasdy család mély barátsága és szoros összefonódása. A társadalmi különbségeket 1918-ig címek adományozásával egyenlítette ki az uralkodó. Utolsó királyunk száműzése után a címek adományozását a pozíciókba helyezés pótolta.
A rácalmási földbirtokos a főispáni tisztség felkínálásával Nádasdy Ilona grófnőhöz illő rangot, tekintélyt és jövedelmet kapott. Buda ostroma alatt mindkét család a várban rekedt. Egymásra figyeltek, egymást támogatták. Az emlékezet szerint Jankovich Miklós találta meg néhány héttel az ostrom befejeződése után az egyik templom lépcsőjén üldögélő, a fogságból az utcára kitett, magáról mit sem tudó, lázas beteg Széchényi Viktort, és helyezte el ápoló kezek biztonságába.
A második világégést követően a Jankovich házaspár a budai várban, egy Tárnok utcai lakásban élt. Sokáig megőrizték egymást. Jankovich Miklós 1978-ban, Nádasdy Ilona 1984-ben költözött át a rácalmási temető családi kriptájába. A rácalmási ősi barokk kúria ma gyönyörűen felújítva ad hátteret a település rendezvényeihez. A környék szépsége segíti megérteni Nádasdy Ilona választását.
