Mátyás király és a csóri csuka mája - mesék a Bakonyból
Mátyás király és a csóri csuka mája - mesék a Bakonyból
Mátyás király és a csóri csuka mája - mesék a BakonybólSusogás ébresztett az éjszaka közepén. A nyitott ablakon át szűrődött be a kertből, határozott koppanások kíséretében. A szél rázta a gyümölcsfák ágait, verte a diót a pince tetejére. Rajtakaptam a természetet. A kertünkbe éjszaka beszökött az ősz. Lassan elbúcsúzunk az üdítő tavaktól, az őszhöz leginkább az erdők illenek. A Bakonyerdő hívogat.
Eötvös Károly szavait idézve: "A Bakony szép terület egy tagban. Négyszázötvenezer magyar hold. Gerincének hossza száztizenkettő kilométer. Fejér, Veszprém és Zala megyéken kígyózik át. Természetes határa keleti végén a Gaja vize. Veszprém megye Bakonyának lejtőin ered és onnan „csatangol” délkelet felé a szomszédos Fejérbe. Nyugati határa Zalában a Tátika és Rezi várának ormain fut végig a Balatonig. Fejér megyének kis terjedelmű Bakonyrész jutott. Dél felé a Sárvíz völgyének csatornájára néznek hegyei. A Sárvíz valamikor nagy állóvíz volt. A Séd és az Inotáról, Bakonykútiból, Csórról jövő erek táplálták. Óriásira nőtt csukák teremtek benne."
A Fehérvártól Veszprémig tartó út ötven kilométerén elénk tárul a történelem. Itt vonul – a mai 8-as út nyomvonalán – a tihanyi apátság alapítólevelében megjelölt Fehérvárra menő hadi út, mely egy római kori útnak még meglévő és használt szakasza lehetett. Erre vezetett a jeruzsálemi zarándokút.
Egy rövid szakaszát kibontották és elénk tárták, hogy személyes élményünk legyen. A hadi út szélén két lovaskocsis halomsír piramisszerű alakja magasodik, mely egy pannóniai kelta család gazdagságáról árulkodik. Rekonstrukciós rajzai és leletei a veszprémi múzeumban láthatók.
Várpalota és Veszprém között félúton, a sólyi dombon nagy dolgok történtek 997-ben. Ez volt a színhelye a magyarság későbbi történelmét meghatározó csatának, melyben eldőlt az utódlás kérdése István és Koppány között. Néhány évvel ezelőtt még állt az a tizenkét méteres fa kard, melyet a csata emlékére állítottak. István kardjának hatalmas, fából készült stilizált másába belecsapott a villám. Ma kidőlve fekszik a falu határában lévő Kálvária-dombon. Koppány fölötti győzelme után István eredetileg román stílusú kápolnát emeltetett a csatához közeli helyen. Alapításáról egy 1009-ból származó királyi okirat emlékezik meg. Ez a templom Magyarország legrégibb falusi temploma.
Mátyás király gyakran látogatott a sárvízi nagy állóvízhez ó-palotai várából vadászni. Ilyenkor a csóri csárdánál étkezett, és tudni való, hogy a csuka máját különösen szerette.
De a csárdás is szerette, és egyszer mája nélkül tálalta fel a királynak a nyárson sült csukát. A májat megette maga. A „palotai pálcának nem lesz száma” – fenyegetőzött a király, de hogy beváltotta-e a fenyegetést, nem tudjuk. De a csárdás többé nem ette meg vendégei elől a csuka máját. Így vált messze földön híressé a csóri csuka.
Más is történt Csór határában Mátyás korában. Egy szerelmes találkozó. Az 1476. évben egyik kedden – mely Mária fogantatásának ünnepe után következik – fényes ünnepséggel fogadta itt Mátyás király Beatrixot, a nápolyi király leányát.
Három sátor volt felállítva a szabad ég alatt, egy mérföldnyire a várostól. Az egyiket bíbor selyemmel vonták be, a másik kettőt pedig egyéb drágaságok ékesítették. Előttük fából és rőzséből tűz égett.
Mátyás és a boszniai király leszállott a lováról. A boszniai királyt, úgyszintén a pfalzi és szász választófejedelmek és Ottó bajor herceg követét Mátyás a jobb oldalra állította – a fejedelem fia tartotta a kardot – a bal oldalra pedig a velenceiek követeit, a magyar érseket és püspököket. A sátrak előtt hosszában tizenkét kék posztó volt kiterítve, ahol a fejedelmek álltak két oldalon, a király pedig középen foglalta el a helyét. Limbach hercege, akit a királyné előreküldött, gyönyörű kötésű koszorút nyújtott át a királynak, melyen gyűrű volt, amelyben nagy értékű gyémánt szórta fényességét. Nem sokkal később a királyné aranyos és pazar ragyogású kocsin megérkezett.
A posztókkal beterített helynél leszállt. Elébe jött a király, aki szeretettel fogadta őt. Üdvözlés után a sátorba kísérte, miközben Bosznia királya, úgyszintén a többi követek és urak előttük és mögöttük haladtak, amint a király beosztotta őket, csak a velenceiek zavarták meg néha a sort. A sátorba lépő királynéhoz Gábriel püspök olasz beszéddel szólt, üdvözölte szerencsés megérkezését. A királyné rövid és okosan átgondolt szavakkal válaszolt, és háláját fejezte ki a király iránt. A király megfúvatta a harsonákat, majd a királyné hófehér, a király pedig sötét lóra ült. Mindkét ló királyi módon felékesítve, arany szerszámmal, bársony takaróval, melyen igen sok beszőtt drágakő ragyogott.
A földre terített posztókat később az olaszok és mások nagy tolakodás közben szétszaggatták, és magukhoz vették emlékül. A király és királyné megindultak a város felé, miközben Kristóf bajor herceg és Vilmos müncheni lovag lovagi játékkal szórakoztatták őket.
A király elé Fehérvár felől papok és szerzetesek vonultak ki Szent István ereklyéjével. A latin nyelvű követjelentésből tudjuk, hogy az esküvő, vele együtt a koronázási szertartás négy napon át tartott.
Veszprém a sólyi csatát elvesztő Koppány kivégzésének helye. A királynők városa, István király hitvesének, Gizellának kedves tartózkodási helye. Veszprém püspökét illette a jog, hogy a magyar királynék fejére helyezze a koronát és a királyi gyermekeket nevelje. Gizella egykori lakhelyének bejárata ma is áll. Áll még a Szent György-kápolna is, melyben Imre herceg szüzességi fogalmat tett. A Szent Katalin-kolostor falai között hat éven át nevelkedett a kis Árpád-házi Margit királylány. Veszprémben hímezték a magyar királyok koronázási palástját.
A Nádasdy grófok Zirc környékén, Alsóperén építettek vadászházat. Ma is áll, mellette a vadaskert és a harangláb, az előtte lévő rét közepén a hatalmas fa, mely körül a puszta társasági élete zajlott. Nádasdy Borbála Zagolni szabad című könyvében állít emléket azoknak az éveknek, melyeket az alsóperei családokkal töltöttek el. Ötven emberből állt a puszta. Szorosan egymásra utalva és egymást segítve éltek az alsó házak és felső házak lakóival.
A gyerekek falkába verődve járták az erdőt, mezőt. Tudták, mi hol virágzik, mi hol érik.
A Molnár-réten a hóvirág, a Rókalyuknál a gyöngyvirág. A Balai-sarokban az ibolya. Vargánya a bükkösben, szelídgesztenye a tési úton. Szamóca a házivágásban. A mezőn a csiperkegomba, a vadsóska, a gyermekláncfű korai hajtása salátának. A madárlátta kesernyés vad cikória. Gyümölcsnek a szilva, a vackor. Az erdő mindent adott. A Sólyom-szikláról tiszta időben látszott a Balaton. A völgy közepén folyt a Gaja-patak, melyben rákásztak. Ürgét öntöttek, hangyabolyba szalmaszálat dugtak, annak savát nyalogatták. A Csengő-hegy alján volt a forrás, kristálytiszta vize a kövek közül buggyant ki, édes volt az íze. Aztán az idilli világba belerondított a háború. A svábok által lakott Olaszfalu asszonyai vitték a hírt, hogy a férfiakat lelőtték, holttestüket a disznók karámjába dobták, azok meg felfalták őket. Az asszonyok végignézték. E borzalmat azzal magyarázták az elkövetők, hogy a falu németbarát volt. Itt említem meg, hogy a régi bakonyi sertésfajta magas, hosszú, sovány testű. Nem vaddisznó, de nem is szelíd. Afféle fehér vaddisznó, mely sohasem volt még hajlék alatt: falut, házat sohase látott. Kint volt éjjel-nappal, télen-nyáron. Ha ingerelték, megtámadta az embert, meg is ölte, meg is ette. A farkastól nem félt, messze elkerülték a vadászok is. Fehér szőrű állatok, sörtéjük ritka, halvány rózsaszínű a testük. Szempillaszőrük hófehér. Húsuk, szalonnájuk jó ízű, de szalonnájuk közepén van valami páncélréteg, amit megrágni emberfogakkal nem lehetett. Bizonyára ezt a vad fajtát háziasították.
A Nádasdy család itt vészelte át a háborút, majd itt érte őket a kitelepítés. Amikor pedig harminc év múltán Nádasdy Pálné hazatelepülhetett, ide vágyott vissza. A vadászház már foglalt volt, beköltözött az egyik felsősoron lévő egyszerű tornácos házba. Innen tovább az alsóházak alatti perei temetőbe. Fejfáján ez a felirat áll: „Maradok e táj lelkiismerete, a múlt, a jelen, a jövő, az örök szeretet”. Nádasdy Borbála édesapját is ide temeti, sőt maga is itt szeretne nyugodni. A Bakonyerdő csendjében, a gesztenyefák alatt, az akkori szeretett pusztalakó családok között. Amikor arra jártam, a temetőkertben egy hatalmas nyúl bóklászott a kopjafa előtt. Láttomra nem riadt meg. Rám csodálkozott, nyugodtan, majd lassan keresett magának egy rést a bokrok között. Én voltam a betolakodó. Mencshelyen bújtatták el Kossuth két fiát a szabadságharc bukása után és itt talált magának új fészket francia honból Nádasdy Borbála, miután az ősi, a lepsényi végleg elveszett.
Sobri Jóska is járt ezen a bakonyi környéken. Két évig tartott a virágzása, túl sok vagyont nem tudott gyűjteni ezalatt.
Eötvös Károly sok szóval fejtegeti a bakonyi duhaj személye körüli titkokat. Az író a tiszaeszlári per ügyvédjeként hatórás védőbeszédet tartott – mellyel eredményesen támogatta meg védencét. A bakonyi történetei is ilyen alaposak, bőbeszédűek, ezért nehéz lesz röviden felvázolni kutatásainak eredményeit Sobri Jóska ügyében. Merthogy többet tudott, mint amit mások meséltek. Hozzátette ő maga, hogy forrásai nem mindig voltak hitelesek. A haramia bandájához tartozóknak két neve volt. Egyik a valódi, a másik az álnév. A haramiaéletben az álnevet kellett használni.
Akit Sobri felvett a társaságába, annak két fogadást kellett tennie. Az egyik, hogy igazi nevét többé nem ejti ki, hogy szerettei azt mondhassák akkor is, amikor a bakonyi szegény legény csontjai már elporladtak, hogy bujdosik, de hazajön egykor. A második fogadás, hogy szeretőjét, Répa Rozit el nem hagyják. A híres haramia igazi neve tehát nem Sobri, hanem Pap Jóska volt. Vagy nemes Csúzy János. Vagy gróf Vay József.
Úgy szól a népnyelv, hogy Sobri Jóska huszonöt évesen Lápafőnél esett el ütközet közben. Maga lőtte magát szíven. A halott azonosítása nem volt alapos, gyorsan eltemették az alá a cserfa alá, ahol lelkét visszaadta az Úrnak. Nem is akarta a nép tudomásul venni, hogy meghalt.
A nemes Csúzy család féktelen kamasz fia kijátszva nevelőjét, elbujdosott. Párduc akart lenni, nem tekintetes, nemes, nemzetes vitézlő ökör, majdani táblabíró. Kint az erdőn, a pusztán, az Isten napja alatt akart száguldozni, csikó hátán. A szülők elsiratták, majd meghaltak. Néhány év eltelte után egy Kerekes Bandi nevű csikós bojtárt húztak deresre valamely vétkéért, aki a vesszők láttán megnyílt:
„Nem vagyok én Kerekes Bandi, én nemes, nemzetes és vitézlő Csúzi és Puszta-szentmihályi Csúzy vagyok, akinek Becsehelyen van az uradalma, harminchárom faluban részbirtoka, Pápa városában a kastélya.” Megkerült az eltűnt fiú. Eltűnt 1817 körül, se híre, se hamva, de föllépett a világban, mint Sobri Jóska, aztán Sobri Jóska 1837-ben eltűnik örökre, de nyomban feltűnik nemes Csúzy János, aki 1838-ban elfoglalta Pápán az ősi nemesi udvarát. A leírások és szép arcának markáns vonásai passzoltak Sobri Jóskára.
Hogy a történet még izgalmasabb legyen, talált magának egy jó harmincas, önálló francia nőt, jeles vagyonnal.
A nagy Napóleonnak házasságon kívüli leányát. Madame Pelissiernek hívták a hölgyet. Feleségül vette, majd szétváltak útjaik, de a császár leánya élete végéig havi kétszáz pengő forintot küldött férjének apróbb szükségleteire. Hát, így lett még izgalmasabb ez az egyszerű bakonyi haramiatörténet.
A középkor emlékei tekintenek le ránk a bakonyi sziklák magasságából. Nyolc puszta vára van a Bakonynak: Ó-Palota vára, Korvin Mátyás kedves tanyája. Csesznek a rég kihalt Gara nemzetség emlékeit őrzi. Bakonyújvár a Gerence-patak partján, Kinizsi vára Nagyvázsonyban, a Sümegre vezető út mentén. A kihalt Esseghváry család egykori sasfészke Szentgálon túl, mely csonka toronnyá kopott már Eötvös Károly idejére. Döbrönte vára a Bitva-patak mellett a kihalt Döbröntey nemzetség puszta vára. Csékút vára hajdan a Kisfaludy nemzetség egyik birtoka volt. A megkopott Rezi vára a Bakonyerdő mélyén. És három eleven vár áll: Veszprém, Várpalota, Devecser. I. András halálának helye, Zirc, a remete Szent Gellért hajléka, az I. István által alapított bencés monostor Bakonybélen, a Bécs felé hajtott jószágok itatóhelyei: Lókút, Úrkút, Gyertyánkút, Hidegkút, Köveskút, Pénzeskút. Az árvalányhajjal borított mezők, tölgyerdők, mind, mind a Bakony titkairól mesélnek.
A cikk eredetileg a Fehérvár hetilap 2018. augusztus 30-i számában jelent meg.
