Vereb, a zenei élet fellegvára, ahol Mozart Varázsfuvolájának első magyarországi bemutatóját tartották
Vereb, a zenei élet fellegvára, ahol Mozart Varázsfuvolájának első magyarországi bemutatóját tartották
Vereb, a zenei élet fellegvára, ahol Mozart Varázsfuvolájának első magyarországi bemutatóját tartottákA hajdani képek és rajzok nyomán indulok Verebre, hogy besétáljam a lebontott kastély hűlt helyét, a valamikori angolparkot, a Bágyom-ér kiapadt medrének két partját, a templomkertet, a szőlős dombot. Keresem egy család emlékét, hogy történetüket felidézhessem. A település központjában talpraesett, okos fiúgyermek igazít útba: "A templommal szemben állt az elbontott kastély, az óvoda helyén. A telket eladták, oda bemenni nem lehet, egyébként sincs ott már semmi!"
Nem volt egészen igaz. A két méter magas új kerítésen figyelmeztető tábla áll: fegyverrel és kutyával őrzött terület. A kerítés fölött azonban kikandikál egy jellegzetes homlokzat felső része. Igen, ez az épület a hajdani színház, mely a csodával határos módon megmaradt. Szépen felújítva áll mementóként. Szimbolikusnak értékelem megmaradt létét.
Végh Ignác birtokszerzése akár egy modern történet is lehetne. Vereb százharminchét évig a komáromi jezsuiták birtokaihoz tartozott. Amikor 1773-ban a jezsuita rendet nemzetközi nyomásra Mária Terézia feloszlatta, a birtokaik visszaszálltak a koronára és a Tanulmányi Alap felügyelete alá kerültek.
Kétéves „állami” időszak következett. Végh Ignác izgatottan készült az ő nagy lehetőségére. Ebben az időszakban az udvari kamara egyik vezető tisztségét töltötte be, nyilván rendelkezett azokkal az információkkal és kapcsolatokkal, melyekkel irányíthatta az adományozás folyamatát.
Kinézte magának, hol fog uradalomhoz jutni. Az sem véletlen, hogy Verebet igyekezett megszerezni, mert elérhető távolságra volt a Budán és Pozsonyban székelő hivataloktól. A birtok rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett.
A verebi földeket minőségi szempontból az első osztályú mezőgazdasági ingatlanok közé sorolták.
A Velencei-hegység előterében, völgymedencében, dimbes-dombos tájon, a Bágyom-érnek nevezett patak folyása mellett, négy erdővel (Kerek-erdő, Vörös-erdő, Fiatalos- és Cser-erdő) körülvéve. A közelben haladt a római hadi út, a szőlős dombon római temetőt találtak. A „privatizáció” előkészítésére a kamara utasítására már 1774-ben birtokösszeírást végeztek, hogy megállapíthassák a forgalmi értéket, majd pedig a birtok évi jövedelmének értékét – természetesen jelentősen csökkentve, a gazdasági épületeket fel sem tüntetve. Így kalkulálták ki a kedvezményes vételárat.
A birtokszerzés előfeltétele volt, hogy a pályázó az ingatlan fekvése szerinti megyeszékhelyen előre igazolja nemesi levéllel birtokszerző képességét. 1775 májusában Végh Ignác már megszerezte a nemesi igazoló levelet Székesfehérváron. Aztán ennek birtokában 1775 decemberében, ötvenkét évesen átvette a verebi nemesi birtok adománylevelét. Harmincnégyezer rajnai aranyforint hitelt vett fel különböző személyektől Pozsonyban a jogügylet teljesítésére. Végh Ignác Verebet új otthonának tekintette. A római katolikus templomban családi kriptát építtetett, mely utal arra, hogy „hosszú távra” rendezkedett be.
A következő generáció nekilátott a reprezentatív kastély felépítésének. A kastélyépítő a birtokszerző Végh Ignác legidősebb fia, Végh (II.) Ignác. A nagyszabású építkezés 1809-re tehető. Beletartozott abba a nagy kastélyépítési hullámba, melynek a XIX. század elején lehettünk tanúi a környező Lovasberényben, Alcsúton, Csákváron is. Pollack Mihály, Hild József, Kasselik Fidélió építészek voltak a jeles mesterek.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején a kastélyok, kúriák és udvarházak zenei szokásai megváltoztak. Az alkalmilag összeálló zenészek fellépéséről áttértek az állandó együttessé formálódó, képzett karnagy által irányított zenekarokra, a kottában rögzített, barokk, majd klasszicista zenére. Ez volt a „rezidenciális zenélés”.
A Végh család által szervezett zenei együttes az ország hét legjelentősebb rezidenciális zenekarának egyike.
Kismartonban Esterházy Pál Antal hercegnél Haydn kapott karmesteri kinevezést, harmincfős ének- és zenekarral rendelkezett. A tatai Esterházyaknál tizenöt fős állandó zenekar működött. A keszthelyi Festetics György még egy zeneiskolát is felállított. A nagyváradi püspök remek zenekarát Haydn öccse, Michael Haydn vezette, Erkel Ferenc édesapja Gyulán, a Wenckheim család együttesében játszott. Pozsonyban Batthány József hercegprímásnál is kiváló zenekarról tudunk.
Ehhez a zeneművelő körhöz tartozott a kastélyépítő. Maga is zenélt, és fiai számára is igényes zenei oktatásról gondoskodott. A kastély építése előtt már létezett a Házi-Játék Szín épülete – az említett színház – ahol zenéltek, sőt nehezebb előadások is elhangzottak.
Vereben volt Mozart Varázsfuvolájának első magyarországi bemutatója 1805-ben.
A Nemzeti Múzeum megőrizte a korabeli, selyemre nyomtatott színlapot. Neves művészek érkeztek a Végh családhoz, akik néhány évet itt is töltöttek. Fusz János zeneszerző – kamarazenei művek, zongoraszonáták, vonósnégyesek, német táncok, rondók, nagyzenekari nyitányok, ünnepi misék, hazafias idillek, játékszíni munkák, badacsonyi szüreti énekek, Rákóczi-nóták, magyar táncok szerzője – zongoratanítói állást töltött be a gyermekek mellett.
Itt volt alkalmazásban Franz István híres hegedűművész, aki később a bécsi udvari színházhoz került és annak igazgatója lett. A hűséges zeneművész házigazdának írt fuvola-hegedű-brácsa-cselló kvartettje Bécsben is megjelent. A kitűnő Csermák János hegedűművész és verbunkos zeneszerző többször is ellátogatott Verebre. Liszt Ferenc úgy nyilatkozott róla: „Soha nem láttam, hogy Paganini a maga hallgatóságát annyira meghatotta volna, mint Csermák.” A családnak szinte minden generációját a zene művelése, az alapos zenei műveltség jellemezte.
Végh (III.) Ignác édesapja művészi hagyományait folytatta. Életben tartotta a tizennyoloc-húsz fős zenekart, maga is játszott hangszeren, kora „legjelesebb flautistájának” tartották. Az édességek és fagylaltok készítéséről szóló szakácskönyve bekerült a Nemzeti Könyvtár gyűjteményébe.
A család másik jeles képviselője, a százegy évet megélt Végh János kiválóan énekelt és maga is szerzett zenét – operetteket. A különböző hangszereken játszó tizenkét gyermekéből zenekart szervezett. A fogadott zenekar helyét így átvehette a családi zenélés. Az ő idejében volt házitanító Érdy János, a XIX. század legkiemelkedőbb magyar történésze, aki kibontotta Székesfehérváron III. Béla és Antiókiai Anna sírját. Jó tanítványként Végh János tárta fel szakszerűen és gondos munkával a Lovasberény határában talált ifjú pogány lovas sírját.
Fia, Végh (VI) János a Magyar Királyi Zeneakadémia alelnöke, Liszt Ferenc hűséges barátja. Apponyi Albert gróffal, Mihalovich Ödön zeneszerzővel, a Zeneakadémia tekintélyes, nagyhírű igazgatójával alkottak szoros baráti viszonyt. Triumvíreknek nevezték őket, akik Bayreuthban, a Niebelungen-előadásokon, Weimarban, Liszt és Wágner kibékülése alkalmával is együtt voltak, és együtt béreltek páholyt a Vigadóban a különleges zenei előadások alkalmával.
A verebi kastély a II. világháborút követően a széthordott kastélyok sorsában osztozott. A híres régi cselló, a két jó hegedű és egy viola d’amour összetörve, a zongorák és a harmónium darabokra zúzva a törmelék és szemét között hevertek. Az osztályidegenné vált család akkor szétszéledt. Napjainkra néhányan visszatértek a településre. Mi mást is ajándékozhattak a helyi iskolának, mint elektromos zongorát!
