A 10 legjobb horrorfilm
A 10 legjobb horrorfilm
A 10 legjobb horrorfilmHorrorfilmet nézni olyan, mint csípős ételt enni: tudod, hogy mi következik, és sírás lesz a vége, de azért csak beteszed a szádba a következő falatot. Aki a félős filmeket kedveli, épp ugyanazt az adrenalinlöketet keresi, amit a bungee jumping vagy az ejtőernyőzés tud nyújtani: ugrás a látszólagos ismeretlenbe, de azért jó tudni, hogy ott van az a biztonsági kötél a lábon vagy az ernyő a háton. A horrorfilmek esetében ez a távirányító "pause" gombja, ami átmeneti feloldozást biztosít az instant borzongásból, csak hogy az agy képes legyen feldolgozni a látottakat. A moziban pedig marad a két tenyér.
A horrorfilmek szűk elitjében ugyanúgy megtalálhatók a nyolcvanas évek slasherjei (kaszabolós-vérfürdős), a jump scare (ijesztgetős), a J-horror (japán horror) vagy a akár a mexikói stílusú démonfilmek legjobbjai, nehéz is válogatni a hatalmas merítésből. Mi azért megpróbáltuk. Sorrendben talán ezek a műfaj kihagyhatatlan darabjai:
10. A légy (The Fly)
Egyszerűen nem hiányozhat egy valamire való horrorfilmes listáról David Cronenberg. A kanadai rendező talán legjobban sikerült filmje az 1986-os A légy, ami a zsáneren belül is egy kicsit formabontó. A főszereplőből lesz a szörny, a filmben ráadásul nincsenek egyértelműen jó és gonosz szereplők, a végén pedig nem győz senki, csak feloldozás van. Vegyük hozzá, hogy a rendező ügyesen ötvözi a romantikus filmek főbb tulajdonságait a horrorral, majd az idő előrehaladtával lassan csúszunk át a szereplőkkel együtt egy undorító dráma végkifejletébe.
Merthogy ez A légy valódi erőssége a horror műfajon belül: bizonyos jelenetei annyira undorítóak, hogy nehéz gyomorral bírni. Nem véletlen, hogy a maszkmesterek munkáját Oscarral jutalmazták. A hivatalosan sci-fi horror főszereplője egy teleportálógépen dolgozó tudós (Jeff Goldblum), aki több sikeres tárgy- és állatkísérlet után emberen (saját magán) is kipróbálja találmányát. A műveletbe azonban hiba csúszik: a gépbe berepül egy apró légy, a rendszer pedig összekeveri a tudós és a rovar génjeit. Így kezdetben szépen lassan, majd egyre gyorsuló ütemben szörnyülködhetjük végig, ahogy a fiatal tudós néhány nap alatt emberméretű ízeltlábúvá alakul.
A légy nem Cronenberg saját ötlete, hanem egy 1958-as horror remake-je. Ráadásul a magyar mozikba csak 1989-ben eljutó újrázás azon kevés esetek egyike, amikor a remake jobban sikerült, mint az eredeti. A légy kapott folytatást is, a '89-es második rész az első közvetlen folytatása, de lényegesen gyengébbre sikerült, mint az alapsztori. Az első rész alapján azonos címmel opera is készült.
9. Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street)
Egyszerre köszönhetjük az 1984-ben bemutatott slasher horrornak minden idők egyik legelvetemültebb főgonoszát, Freddy Kruegert, valamint a tinihorrorok alapjait. Ráadásul ebben a filmben szerepelt először Johnny Depp is. Wes Craven aprítós-belezős filmje a horror aranykorszakának kellős közepébe érkezett. A pengés kesztyűben gyilkolászó Freddy Kruegerhez csak olyan máig rettegett szörnyetegek érhetnek fel, mint a Halloween-filmekben öldöklő Michael Myers, vagy a vérfröcsögésben és erőszakban térdig gázoló splatter horror csúcsfilm, a Péntek 13. hokimaszkos sorozatgyilkosa.
Freddy Krueger nem evilági lény, legalábbis már nem. A torz arcú kalapos gyilkos a tinédzserek rémálmaiból bújik elő, hogy aztán alaposan megkergesse, megsebezze, majd megölje őket. Az Elm utcai gyilkológép egykor egy börtönből szabadult gyerekgyilkos volt, akire a felháborodott szülők rágyújtottak egy épületet. A rémálmokban visszatérő Freddy most mindenkin bosszút akar állni, aki csak az útjába kerül, ezért egyetlen gyerek sem lehet biztonságban a környéken, aki elalszik.
A Rémálom-széria az elmúlt évtizedek alatt kilencrészesre duzzadt, ebből az utolsó már egy kevésbé jól sikerült remake volt még 2010-ben.
8. A cápa (Jaws)
Mai szemmel nézve A cápa körülbelül annyira félelmetes, mint amennyire látványos. A CGI-szörnyek világában mégis alig kopott valamennyit Steven Spielberg kisvárosi horrorjának fénye, ami elsősorban a rém hétköznapi sztorinak, a briliáns filmzenének és néhány teljesen egyszerű szimbólumnak köszönhető. Utóbbiak közé tartozik a vízből tempósan kiemelkedő cápauszony (jelentése: közeleg a vég, menekülj!), vagy a film második felében a hatalmas ragadozó nyomába eredő, látszólag minden fegyverre felszerelt lélekvesztő kiszolgáltatottá válása a nyílt vízen.
A történet tényleg húszforintos: az Amity nevű szigetváros partjainak közelében egy jókora fehér cápa szedi áldozatait. A víz hol egy emberi testrészt, hol egy kettéharapott csónakot sodor partra, néha pedig a kettőt együtt. A városba cápavadászok sora érkezik, de a szörnnyel szemben mindenki elbukik. Végül a helyi seriff egy tengerbiológus és egy tapasztalt cápavadász társaságában veszi üldözőbe a mindig éhes gyilkológépet.
A cápa három Oscar-díjat is kapott (legjobb eredeti filmzene, legjobb hang, legjobb vágás), de valószínűleg minden idők egyik legemlékezetesebb filmplakátját is ehhez a filmhez készítették. Bár a horrort 1975. június 20-án mutatták be az Egyesült Államokban, a magyar mozikba csak napra pontosan tíz évvel később jutott el. A cápa három folytatást is kapott a második részt leszámítva a többi nagyjából szóra sem érdemes.
7. Halloween - A rémület éjszakája (Halloween)
Az 1978-as Halloweenben talán nem is a szereplők mindent elsöprő rémülete és a gyilkolászás a legfélelmetesebb, hanem az, hogy a sorozatgyilkos Michael Myers végig meg sem szólal. A maszkos gonosztevőt a rendező és egyben horrormesternek tartott John Carpenter forgatókönyvíró barátja, Nick Castle alakította, akinek így sem a mimikával, sem a hanglejtéssel nem kellett sokat törődnie.
Az éppen halloween éjszakáján az elmegyógyintézetből megszökő sorozatgyilkos visszatér egykori rémtettei színhelyére, hogy folytassa, amit elkezdett. Amerre az üres tekintetű, fehér maszkban mászkáló Michale Myers csak megfordul, úgy hullanak az emberek, mint a legyek. A pszichopata gyilkos pedig nem válogat: van, akinek egyszerűen elvágja a torkát, egy másik áldozatát a telefonzsinórral fojtja meg, míg a leggyakrabban azért késszúrásokkal végez az útjába kerülőkkel. Közben hajtóvadászat indul a maszkos után, de a rendőrség és az elmegyógyintézet orvosa is eleinte kudarcot vall.
A Halloweent alig 21 nap alatt forgatták, ebben a horrorban szerepelt először Jamie Lee Curtis. A 320 ezer dollárból forgatott film minden idők legtöbb pénzt termelő független alkotása lett: bevételei már meghaladják a 60 millió dollárt. A több mint negyvenéves franchise eddig 10 folytatást ért meg, de már kész van a 2021-es rész (Halloween Kills), és javában zajlanak a 2022-es epizód előkészületei is.
6. Ragyogás (The Shining)
A Stephen King regénye alapján forgatott horrorfilmet eleinte kifejezetten gyengének tartották, csak kevesen gondolták azt, hogy Stanley Kubrick filmje igazi mestermű. A Szépkilátás Hotelben játszódó családi kísértethistória azonban idővel beérett, napjainkban pedig egyenesen minden idők legjobb filmjei között is helye van. A családirtó pszichológiai horrort közel egy évig forgatták, különös dinamikáját az először ebben használt steadicam technológia adja, de legerősebb pontja mégis a talán élete legjobb formáját nyújtó Jack Nicholson.
Ő alakítja ugyanis a főszereplő Jack Torrance-t, aki feleségével és kisfiával együtt a téli holtszezonra gondnoki állást vállal egy isten háta mögötti szállodában. Még az sem zavarja őket, hogy a hotelben korábban borzalmas rémtettek történtek: az előző gondnok például végzett magával, miután kiirtotta az egész családját. Torrencék szép lassan szembesülnek azzal, hogy egy igazi kísértettanyára költöztek, de már késő: a regényét író apa fokozatosan megőrül és családja ellen fordul.
A Ragyogást Magyarországon nem mutatták be moziban, mert Stanley Kubrick megtiltotta, hogy filmjei a szocialista országokba is eljussanak. Végül a rendező halála után jelentek meg csak művei az egykori vasfüggönytől keletre. A film 39 évvel később kapott folytatást. A 2019-es Álom doktorban az első részben még kisfiú Danny Torrance (Ewan McGregor) a főszereplő, aki egy haldokló betegeknek fenntartott intézményben dolgozik.
5. A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs)
Kevés igazán jó kannibálos horrort készíttetek, de azok is inkább a vérben ázós splatterek közé sorolhatók. A bárányok hallgatnak ennél lényegesen kifinomultabb, valahol a pszichothriller, a krimi és a soft horror határán egyensúlyozó mestermű, mely megadta a kezdőlökést a kilencvenes években csúcsra járatott sorozatgyilkosos filmeknek.
A Thomas Harris regényeiből megismert, áldozatait igazi gourmet módjára elfogyasztó hiperintelligens Dr. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) éppen megérdemelt börtönbüntetését tölti, amikor egy sorozatgyilkos másolni kezdi a módszereit. Az FBI az akadémiáról frissen kikerült Clarice Sterlinget (Jodie Foster) küldi a doktorhoz, hogy segítséget kérjen tőle a Buffalo Bill fantázianéven gyilkolászó szörnyeteg elfogásához. Az ügynök és a pszichopata emberevő között szép lassan érdekek mentén szövődő különös barátság alakul ki.
A bárányok hallgatnak minden fontos Oscar-díjat megnyert, így ez lett 1992-ben a legjobb film, Jonathan Demme a legjobb rendező, Anthony Hopkins a legjobb férfi, míg Jodie Foster a legjobb női főszereplő, és a film kapta az adaptált forgatókönyveknek járó díjat is. Thomas Harris valamennyi regényét megfilmesítették, amiben a pszichopata doktor a főszereplő, és még egy tévésorozat is készült Hannibal címmel a kalandjairól.
4. A nyolcadik utas: a Halál (Alien)
Bőven akadnak próbálkozások az űrhajós-idegen lényes horrorfilmek között is, de a műfaj csúcsán 1979 óta stabilan tartja magát A nyolcadik utas: a Halál. Az egyszerű popcorn horrornak indult drámai sci-fi váratlanul kultfilmmé nőtte ki magát, melyet egyszerre köszönhet a rendezőnek (Ridley Scott), a filmért Oscarral jutalmazott látványtervezőknek, köztük H.R. Gigernek és a filmtörténet első női akcióhőseként megismert Ripley hadnagynak (Sigourney Weaver). Az Alien nagyszerűsége az egyszerűségben rejlik, és bár talán a hét évvel későbbi folytatás (A bolygó neve: Halál) egy paraszthajszállal jobban sikerült, a franchise alapjait mégiscsak Ridley Scott és hét űrhajósa fektette le.
Az eleinte komótosan hömpölygő űrhorror a Nostromo fedélzetén kezdődik, ahol a hibernációból ébredeznek az utasok. Már éppen a Föld felé tartottak volna, de az út során egy közeli kisbolygón élet nyomait észlelte a fedélzeti számítógép. A felfedezés során kiderül hogy tényleg volt élet az égitesten, de nem emberi: egy földönkívüli ragadozó tojásaira bukkannak egy lezuhant űrhajó rakterében. Az idegen lény az egyik űrhajós testében végül feljut a Nostromóra is, ahol elkezdi egyesével levadászni a teherszállító legénységét.
Az Alien-filmek eddig összesen négy részt értek meg, és két előzményfilm is kapcsolódik a szériához, sőt még a Ragadozóval közös, egyébként kevésbé jól sikerült filmet is kaptak. A duplaállkapcsú, savas vérű űrlényeket rendszeresen a filmtörténet legijesztőbb főgonoszai között emlegetik.
3. Az ördögűző (The Exorcist)
Az 1973-as Az ördögűzőt sokan minden idők legfélelmetesebb horrorfilmjének tartják, és ez elég közel is járhat az igazsághoz. Aki látta, annak valószínűleg örökre beleégett a retinájába több másik rémisztő jelent mellett az, ahogy az ördög által megszáll kislány négykézláb lemászik a lépcsőn.
Merthogy ebben a filmben a főgonosz egy 12 éves gyerek, akit megszállt az ördög, pontosabban Pazuzu, az ősi démon. A gonosz lény pedig egyre inkább átveszi az irányítást Regan teste és lelke fölött, a kétségbeesett anyának pedig az orvosok sem tudnak segíteni, ezért végső elkeseredésében ördögűző papot keres. Az emberfeletti küzdelmet végül a jó nyeri, de hatalmas árat kell fizetnie. Ahogy a nézőnek is: ez a horror ugyanis végig az az igazi fotel karfájába markolós típus, néhány lélegzetvételnyi szünettel.
Az ördögűzőt 15 millió dollárból forgatták, végül 402 millió dolláros bevételt hozott, ezzel messze az év legsikeresebb filmje lett 1973-ban. Tíz Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film díjára is, de csak kettőt kapott meg (legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb hangeffektusok). Mint minden sikeres horrorfilm, ez is megszámlálhatatlan folytatást kapott, és a reboot is elkerülhetetlennek látszik: idénre tervezték, de végül csak 2021-ben érkezhet a mozikba az ördögűző papok és a gonosz szellem átdolgozott örökrangadója.
2. Tűnj el! (Get Out)
Minden adott volt ahhoz, hogy csak egy tucatfilm legyen, de a Tűnj el! végül a horrort szinte teljesen új alapokra helyezte 2017-ben. A filmet ugyanaz a Jordan Peele írta, aki később rendezte is, ráadásul elsőfilmes rendezőként. A rasszizmussal végig pengeélen táncoló, majd a bőrszín alapján a hátrányos megkülönböztetést egyre nyíltabban a történet fókuszába helyező eleinte pszichothriller csak szép lassan növi ki magát igazi horrorrá, de akkor viszont nagyon.
Pedig látszólag minden idilli. A halálosan szerelmes fekete Chris és fehér barátnője, Rose a lány vidéken élő szüleihez indul látogatóba. Az idegsebész apa és a pszichiáter anya birtokán azonban már első pillantásra is látszik, hogy valami nem stimmel. Pontosabban inkább semmi. Az egyre nyilvánvalóbban teljesen beteg helyen a család különös módszert fejlesztett ki az élet meghosszabbítására és az életminőség javítására. Rose ebben a hihetetlen játékban csak a felhajtó, az igazi áldozat pedig Chris, akire a szó legszorosabb értelmében licitálnak a korábban szemlét tartó ügyfelek.
A Tűnj el! egyszerre volt kritikai, pénzügyi és közönségsiker is. Jordan Peele második filmje, a Mi (Us) is maradt műfajon belül: ebben egy fekete család életét keserítik meg a démoni alteregók. A Tűnj el! négy Oscar-jelölést kapott, végül a legjobb eredeti forgatókönyvért járó aranyszobrot zsebelte be.
1. Psycho
Természetesen máig nincs jobb horrorfilm Alfred Hitchcock 1960-as Psychójánál. Kevesen tudják, de a skizofrén moteltulajdonosról szóló slasher-thriller-horrort megtörtént eset inspirálta. A wisconsini sorozatgyilkosról, Ed Geinről ugyanilyen címmel írt regényt Robert Bloch, ezt vette alapul a legendás angol filmrendező.
A történet elején megismerjük Mariont, aki mindenre képes azért, hogy végre összeházasodjon a rengeteg tartozást felhalmozó barátjával, még a munkahelyi sikkasztástól sem riad vissza. Menekülés közben aztán betér az útszéli Bates Motelbe, ahol a névadó tulajdonos, Norman Bates és idős anyja élnek. A fiatal nő csak egyetlen éjszakát tölt a panzióban, ahol kiderül, hogy az asszony szabályosan rabságban tartja a motel ügyeit fáradhatatlanul intéző fiát. A férfival közös vacsora során Marion rádöbben, hogy inkább visszamegy Phoenixbe és tisztázza magát. Ám zuhanyzás közben az idős asszony megkéseli. Néhány nappal később a fiatal nő keresésére indul a húga.
Hitchcock klasszikus horrorja tette igazán félelmetessé a zuhanyzófüggönyt, ahogy a késes sziluettek is neki köszönhetően terjedtek el a filmekben, nő pedig úgy nem sikított még filmben, ahogy a Marion Crane-t alakító Janet Leigh tette. A Psycho zenéje végig fenntartja a feszültséget, a film utolsó fordulata pedig viszonylag sokáig szinte megfejthetetlen azok számára, akik először látják a Psychót. Hihetetlen, hogy minden idők egyik legjobb filmje négy jelöléséből végül egyet sem váltott Oscarra.
