Elveszett lányok (Lost Girls) kritika: ha másban nem is kiemelkedő, az atmoszférája csillagos ötös
Elveszett lányok (Lost Girls) kritika: ha másban nem is kiemelkedő, az atmoszférája csillagos ötös
Elveszett lányok (Lost Girls) kritika: ha másban nem is kiemelkedő, az atmoszférája csillagos ötösKülcsín
Fogalmam sincs, hogy miért, de amíg valahogy az orrom alá nem dörgölték, hogy az Elveszett lányok igaz történeten alapul, egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy meglessem a Sundance Filmvesztiválon debütált, majd a Netflixre átkerült filmet.
Általában nem sokat szokott nálam a latba nyomni, ha valós eseményeket dolgoznak fel (maximum annyiban érdekes, hogy a mozi után hosszasan olvasgatok a témával kapcsolatban), ám ez esetben egyfajta katalizátorként funkcionált az információ.
De mi is volt az a mondat, amely arra késztetett, hogy azonnal rávessem magam a történetre? Hát az, hogy az ügyet máig nem oldották meg... és persze ilyenkor azonnal fény gyullad a bennem szunnyad nyomozó agyában: majd én rájövök, hogy ki az elkövető. Nyilván nem.
Szóval az Elveszett lányok Robert Kolker Lost Girls: An Unsolved American Mystery című regényét veszi alapul, amelyben a szerző (aki egyébiránt újságíróként tevékenykedik) a Long Island-i gyilkosságok körülményeit igyekszik feltárni: húsz év alatt tíz-tizenhat prostituáltként foglalkoztatott nőt öltek meg, ám az elkövető kiléte máig nem ismert.
A lányok maradványait a New York állambeli Gilgo és Oak Beach közötti tengerparti és mocsaras területeken találták meg: az elsőt további hárommal egyetemben 2010 decemberében, majd az idő előrehaladtával egyre több bizonyíték került elő, amely arra utalt, hogy a hatóságoknak sorozatgyilkossal van dolguk.
Itt illeszthető be az Elveszett lányok története az ügybe (amit Liz Garbus karolt fel), ugyanis a mozi főszereplőjének, Mari Gilbertnek a lánya, Shannan Gilbert is valószínűleg a ragadozó egyik áldozata. Ha jobban el szeretnétek merülni a Long Island-i sorozatgyilkos ügyében, ide kattintva olvashattok róla.
Sztori
Miután az escortként tevékenykedő Shannan Gilbert felhívja anyját, Mari Gilbert (Amy Ryan), hogy vacsorára meglátogatja őt és húgait, Mari nosztalgiától fűtve és teljesen felvillanyozva készülődik lánya fogadására.
Igen ám, de Shannon nem bukkan fel, sőt, a telefonja is hangpostára kapcsol, ráadásul még a barátja (aki egyben a futtatója) is a régen látott családján keresi őt, és ez, ahogy mondani szokás: a vetőkártyák szerint sem valami jó jel.
Mari azon nyomban a rendőrséghez fordul, ám látva hanyagságukat és a számtalan hibát, amit a bejelentés óta vétettek úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az irányítást: Shannan húgaival útnak indul, hogy maga találja meg elveszett lányát és a lelket is kipréselje a nyomozókból, akik látszólag nem nagyon akarnak foglalkozni az üggyel.
Persze miután több fiatal lány holtteste is előkerül, megváltozik a hozzáállásuk, ám sajnos ez sem vezet eredményhez...
Karakterek
Nos, az Elveszett lányokat egyértelműen Amy Ryan zseniális játéka visz el a hátán. Nem, nem a gyilkosságok, és nem is a nyomozás, hanem Ryan élményszámba menő színészi teljesítménye, és ez sok mindent elárulhat a film műfajáról. De ne szaladjunk ennyire előre.
Amy Ryan egy, a rendszerrel folyamatosan hadban álló szülőt alakít, aki a végsőkig hisz benne, hogy lánya - a napvilágra kerülő hátborzongató információk ellenére - előkerül. Persze szépen lassan neki is leesik a tantusz, hogy valószínűleg soha többé nem látja legidősebb gyerekét, de mi mást tehetne ilyenkor egy anya?
Foggal-körömmel küzd a rendőrség inkompetenciája ellen, akik a nyilvánvaló tények ellenére sem hajlandóak rendesen kivizsgálni az ügyet, még akkor sem, amikor már jóval több áldozatról van szó. Mert hát kit érdekel, ha nyoma veszik néhány prostituáltnak? Ez kicsit gyomorforgató.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ki a valódi felelős a fiatalok eltűnéséért... mert bőven vannak csontvázak az áldozatok szüleinek szekrényeiben is.
Amy Ryanen kívül olyan tehetséges színészek tűnnek fel a produkcióban, mint Thomasine McKenzie és Gabriel Byrne (előbbi Mari Gilbert életben maradt idősebb lányát, utóbbi pedig a főnyomozót alakítja), akik érett játékukkal mindenképpen emelik a film színvonalát.
Összegzés
Az Elveszett lányok igazán hatásos mozi lett, amely minden hiányosságával együtt is bőven megér egy misét. Megmondom őszintén, első blikkre valami jó kis nyomozós sztorira számítottam, de amikor rájöttem, hogy nem azt kapom, akkor sem lohadt le az érdeklődésem, ugyanis a film atmoszférája olyannyira magába szippantott, ha akartam volna sem tudtam volna felállni előle.
Alapvetően egy rendkívül nyomasztó hangulatú krimiként indul, amelyben nincsenek se gyilkosságok, se hullák, ugyanis - ahogy útközben kiderül - nem az ügy felgöngyölítésén van a hangsúly, hanem sokkal inkább az emberi drámákon, az áldozatok hozzátartozóinak folyamatos és egyre reménytelenebb szélmalomharcán, amely szépen lassan a felelősségvállalás kérdésének medrébe tereli cselekményt: ki tehet róla, hogy idáig fajult a helyzet?
Hogy mi az Elveszett lányok mondanivalója? Mindannyian figyeljünk oda szeretteinkre, és ha bármi szörnyűség is történik, akkor ne egyből másban keressük a hibát, ugyanis a megoldás sokszor ott lebeg a szemünk előtt, amelyet az egónknak köszönhetően egyszerűen nem akarunk észrevenni.
Bár a film végére maradt egy kis hiányérzetem - ugyanis nem kaptam semmilyen megoldást, nincs nagy leleplezés, a sorozatgyilkos személyét is homály fedi (persze a mozi készítőinek megvan a maguk jelöltje) -, és az alkotás kivitelezése is hagy némi kívánnivalót maga után, azért egyszer mindenképpen lessétek meg.
Ha másért nem, azért, hogy megismerjétek a Long Islanden eltűnt lányok szomorú történetét, amelyben máig nem szolgáltattak igazságot.
