Fehérvári fiatal a mozivásznon: Börcsök Olivér is szerepel a Hét kis véletlenben, amit városunkban is bemutattak
Fehérvári fiatal a mozivásznon: Börcsök Olivér is szerepel a Hét kis véletlenben, amit városunkban is bemutattak
Fehérvári fiatal a mozivásznon: Börcsök Olivér is szerepel a Hét kis véletlenben, amit városunkban is bemutattakA fehérvári fiatalt egyébként jövőre végez a Színház és Filmművészeti Egyetemen, közben több színpadi szerepben is láthatja a közönség.
Ez a munka volt az első filmes élménye, és nagy örömmel mesélt arról, hogy a rendező a forgatás előkészítési munkálatai során Gothár Péter rendező asszisztensi feladatokat is rábízott, így még több lehetősége volt arra, hogy a filmkészítés világába bepillantást nyerjen.
Milyen karaktert alakítasz ebben a filmben?
A film központjában egy három fős kis család áll. Ennek a családnak vagyok én a legfiatalabb tagja, Zoli, aki egy restraurátor édesapa és egy énektanárnő édesanya gyermeke. Tizenhét-tizennyolc éves, szerintem még érettségi előtt áll, és nagyon foglalkoztatja a videószerkesztés. Próbálja megtalálni a saját helyét a világban. Az ő életüket forgatja fel egy fiatal lány, aki a Duna habjaiból sellőként kiemelkedik, és teljesen megtöri a család megszokott harmóniáját, amiről tulajdonképpen nehéz eldönteni, hogy békés együttélés vagy közösen vállalt fogság.
Személyiségével mennyire találtál közös pontokat?
Zoli karakterét az egész filmben az útkeresés határozza meg. Próbál válaszokat keresni egyetemes kérdésekre az élettel kapcsolatban. Ezzel én sem vagyok másként, meg általában a korosztályom. Annak ellenére, hogy hatalmas lexikális tudással rendelkeznek ők a családban, - tényleg, szó szerint idéznek jelentős irodalmi és film alkotásokat - nagyon olvasott és értelmiségi emberek, mégis kifog rajtuk az élet. Annak ellenére, hogy vannak tanult válaszaik az élet kérdéseire, akadályokat gördít eléjük a véletlen.
Ha már véletlen, hogy talált rád ez a szerep?
Végül is minden szerep, helyzet egy véletlennek köszönhető. Gothár Péter akkor kezdett el castingolni erre filmre, amikor elsősök voltunk az egyetemen. Bejött próbákat nézni hozzánk és a fölöttünk lévő osztályba is. Néhányunknak elkérte a telefonszámát, és elég hosszan, másfél hónapon keresztül jártunk még meghallgatásokra hozzá. És egyszer csak eldöntötte, hogy én legyek ez a szereplő.
Magába a forgatásba is beleszólt már a covid? Vagy csak a premier csúszott miatta?
Ez is egy jó véletlen volt. Most negyedéves vagyok a színműn, és akkor még elsős voltam. Az első év utáni nyáron forgattuk ezt a filmet. Nagyon elhúzódott az utómunka, a következő nyáron még hosszasan utószinkronizáltunk.
Ősszel akarták volna bemutatni a filmet, de akkor a Gothár-botrány miatt csúszott egy évet.
Így 2020. novemberre tűzték ki a bemutatót, de mikor már látható volt, hogy valószínűleg zárnak a mozik, akkor áttették a premiert a nyitásra. Szerintem ez így jobban jött ki, mint ha játszották volna két hetet, aztán levették volna a mozik a műsorról. Így azért bizonyára többen látják majd.
Neked is különleges élmény a mozivásznon viszontlátni magad?
Nagyon, de egyben szokatlan is. Gothár még a nyolcvanas években nagyon sokat forgatott filmszalagra, és akkoriban rituálé volt, hogy minden forgatási nap után a rendező és a vágó egy legelső vágatot, úgynevezett mustert megnéznek a vetítőben. Ez most már digitális formában, de továbbra is szokás maradt, és minket is meghívtak esténként ezekre a vetítésekre.
Így már az elejétől kezdve szokhattam magam a vásznon, de a mai napig nem barátkoztam meg a filmbéli önmagammal. Azért már több mindent elnézek magamnak.
Bár nyilván tanulni is lehet minden ilyen tapasztalatból, de ráadásul most ahogy mondtad, több év távlatából látod viszont magadat a vásznon.
Ez is nagyon nehéz, hogy három év van most aközött az Olivér között, aki ezt játszotta, és aki most vagyok. Meg kellett tanulni elnézőnek lenni a múltbeli énemmel.
Összességében milyen élmény volt a forgatáson részt venni?
Egyáltalán nem volt filmes tapasztalatom előtte. Gothár megkért, hogy ha időm és kedvem engedi, akkor segítsek neki az előkészítési folyamatokban. Szinte asszisztensi feladatokat láttam el.
Segítettem a castingban a további kisebb szerepekre, helyszínbejárásokra mentünk, és közben nagyon sokat tudtunk beszélgetni a filmről is.
Külön időt szakított arra, hogy megértesse velem, ezt a nagyon bonyolult cselekményt, és hogy valójában mi rejlik bizonyos mondatok mgött, mert egy ilyen zöldfülű embernek még kell egy kis segítség.
A forgatás első két hetén nehezebben vettem fel a ritmust, mivel még arra is figyeltem, hogy a sótartó az asztalon az előbb még nem azon a helyen volt. Sok mindenen fölöslegesen paráztam. Aztán figyelmeztettem magam, hogy a stáb kiemelten figyel a film minden apró részletére, nekem csak a játékommal kell foglalkoznom. Így asszisztensből lassan visszaalakultam színésszé.
Azért nagy dolog, hogy ilyen mélységében beleláthattál a filmes munkába.
Igen, nagyon izgalmas és lenyűgöző ez a profizmus, amivel a filmesek dolgoznak.
Milyen feladatok töltik ki a napjaidat mostanában?
Most éppen Szombathelyen vagyok, itt ülök egy pokrócon a fogadóban. A Pál utcai fiúkat mutattuk be 2020. októberében. Az azután elmaradt bérletes előadásokat pótoljuk egész júniusban. Az osztályból heten vagyunk benne fiúk. Családias légkör és jó munkafolyamat ez az előadás.
Hónap végén lesz egy bemutató, amiben szerepelek a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Pelsőczy Réka rendezésében az Orlay Produkció előadása, Budapest, Budapest címmel egy zenés városnézés.
Fehérváron mennyi időt tudsz tölteni?
Igyekszem ápolni a családi és baráti kapcsolataimat. Az elmúlt egy hónapot a Miskolci Nemzetiben töltöttem gyakorlaton, onnan bonyolultabb volt hazajárni. Hétvégente viszont általában nem voltak próbák, akkor meg tudtam oldani.
Jövőre végzel az egyetemen. Szoktál tervezgetni, hogy mit szeretnél utána?
Nem, ezt az álmodozást már jó ideje elaltattam magamban, mert a lehetőségeket nem lehet kiszámítani. Nem akarok csalódni, inkább úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz. Sokban múlik ez a szakma a szerencsén is, hogy ki lát meg, ki hív. Eddig nagyon sok véletlen volt pozitív és negatív értelemben is az életemben, remélem, hogy a későbbiekben is hagyatkozhatom a sorsszerűségre.
