Jeges pokol (The Ice Road) kritika: Liam Neeson újra szigorúan néz, de ez a film más, mint korábbi leszámolós alkotásai
Jeges pokol (The Ice Road) kritika: Liam Neeson újra szigorúan néz, de ez a film más, mint korábbi leszámolós alkotásai
Jeges pokol (The Ice Road) kritika: Liam Neeson újra szigorúan néz, de ez a film más, mint korábbi leszámolós alkotásaiKülcsín
Amikor megláttam, hogy Liam Neeson újabb havas-akciós őrülettel kívánja levenni a lábáról a nagyérdeműt, nagyot sóhajtottam, majd miután a homlokomhoz nyúlva akartam leereszteni a fejem, egyből beugrott, bizony az nála igen is jó ómen, ha szőrmekabátban próbál rendet tenni a világ zajos forgatagában.
Mert az elmúlt években olyan fagyos mozikkal rukkolt elő, amelyek igencsak magasra tették a lécet a sok darálósabb produkciói között.
Többek között ilyen volt a Mennyei királyság (igen, a jelenetei nagy részében esik a hó, bocsi), a Fehér pokol (szerintem a valaha készült legjobb filmje), de ide tartozik a 2019-es Dermesztő hajsza is, amelyben egészen más oldalát mutatta meg a marcona ír.
És akkor befutott a Jeges pokol (a címe áthallásos lehet a korábban említett Fehér pokolra), amely első blikkre semmi újat nem mutat - még a trailerek alapján sem -, ám amint beindul az alkotás cselekménye, érezni fogjátok, ez nem az a szokványos Liam Neeson-film, amit az elmúlt években megszoktatok. Valahogy az, de közben mégsem. Már emiatt is megérhet egy próbát...
Sztori
Miután egy robbanás következtében 26 munkás egy kanadai bányában reked, Jim Goldenrod (Laurence Fishburne) némi győzködés után elvállalja, hogy leszállít három kútfőt a munkaterület megfúrásához, ezzel megmentve a bajba jutott emberek életét.
Persze a feltételek nem éppen a legideálisabbak, ugyanis befagyott tavak állnak közöttük és a bányászok között, amelyen ráadásul az időjárásnak köszönhetően igencsak instabil a jég.
Így aztán Goldenrodnak igencsak tapasztalt sofőrökre van szüksége. Ekkor jön képbe Mike McCann (Liam Neeson) és poszttraumás stressztől szenvedő öccse Gurty (Marcus Thomas), akik igencsak meggyőző páros benyomását keltik. Hozzájuk csatlakozik még a sittről kiemelt Tantoo (Amber Midthunder) és a baleknak tűnő Varney (Benjamin Walker), így máris három kamionnal tudnak nekivágni a jeges túrának.
Az út során természetesen már az első kilométerek után problémába ütköznek, sőt, a leleményes sofőrök trükközéseinek köszönhetően a bajszaikat is összeakasztják, ugyanis mindenkinek csak a pénz lebeg a szeme előtt.
Karakterek
Nos, az a helyzet, hogy a Jeges pokol főbb szereplői közül mindenki villantott legalább egy olyat, amelynek köszönhetően elismerően bólogattam.
Kezdjük rögtön a főkolompossal, Liam Neesonnel, aki egy az egyben ugyanazt a figurát hozta, mint az elmúlt években látott filmjeiben, azzal a különbséggel, hogy most nem nagyon akadt ellenfele. Illetve volt, csak ezúttal főleg nem gengszterekkel torzsalkodott, hanem a vad és zord természettel, na, meg jégen száguldozó kamionokkal.
Hatalmas pozitívum volt Laurence Fishburne felbukkanása, aki ugyanolyan tökös volt, mint amilyennek megismerhette a nagyérdemű. Mondjuk a kezdeti asztalra csapások után egy idő után kicsit mintha meglágyult volna a szíve, ám így is messze a legérdekesebb karakter volt a moziban.
Amber Midthunder Tantooja inkább volt idegesítő, mint laza, ám azért ő is megmutatta, hogy helyén van az esze (na, meg a stukkere). És szerintem zseniálisat játszott Benjamin Walker is, akinek tenyérbemászó figurájáról csak úgy sugárzott a dörzsöltség, úgy is fogalmazhatok, hogy a szeme sem állt jól.
Ha azon agyalnátok (én sokáig tettem), honnan lehet ismerős a színész, akkor jelzem, hogy korábban feltűnt a Marvel Jessica Jonesában, ja, és szerepelni fog a közeljövőben debütáló A Gyűrűk Ura-sorozatban is, szóval érdemes figyelni rá.
Összegzés
A Jeges pokol nézése közben eleinte egyáltalán nem voltam túl lelkes, csak azért adtam neki egy esélyt, mert megpillantottam a jó öreg akciósztárt, Liam Neesont a plakáton. Gondoltam, mi baj lehet? Végigveri a rosszarcokat, megmenti a mundér becsületét, aztán jól nyugdíjba vonul - de vagy már nyolcezredszerre. Bevált recept.
Ehhez képest egyáltalán nem erről volt szó, sőt, egy egészen pofás túlélős kamionozást kaptam, amely már-már a ‘80-as, ‘90-es évek nagy klasszikusait idézte. Persze itt is csapkodták egymást a fiúk, de nem olyan intenzíven, mint ahogy Mr. Neesontől megszokhattuk. És ez esküszöm, nagyon is bejövős volt.
Szeretem, ha meglepnek, és például az előzetesek sem mondanak el semmit, nem lövik le a poént. Hasonlóan jártam Nicholas Cage Pig című filmjével is, ahol olyannyira félrecsúszott a marketing vagy én nem tudom mi, hogy szinte biztos, negyedannyian nézik majd meg, mint amit megérdemelne. Van ilyen, na!
Szinte biztos vagyok benne, a Jeges poklot is első körben a megrögzött Neeson-rajongók fogják behabzsolni, ám akik úgy vannak vele, csak azért váltanak jegyet rá, hogy nézzenek valamit, azok tuti kellemesen fognak csalódni.
Én azt mondom, egy esélyt mindenképpen megérdemel, már csak a jégen való száguldozós feeling miatt is. Hát azok a jelenetek valami gyönyörűen lettek megkomponálva! A baltaarcú akcióhősnek pedig hatalmas pacsi ezért a kiruccanásért.
