1999: az utolsó jó év a moziban
1999: az utolsó jó év a moziban
1999: az utolsó jó év a mozibanElőtte 1994, azóta pedig talán csak 2017 tudta valamennyire megközelíteni 1999-et, legalábbis ami a filmtermést illeti. Valójában azonban a legtöbb szakértő, portál és mezei mozirajongó is egyetért abban, hogy 1999 egyszeri és megismételhetetlen év volt. Olyan kultfilmek születtek abban az évben, amiket még ma is, sőt még valószínűleg jó sokáig fogunk idézni, és lesznek alapjai a popkultúrának. Pedig ez már 2019-hez mérve bőven retró, ugyanakkor legalább annyira aktuális ma is a Harcosok klubja vagy a Mátrix alapgondolata, mint húsz évvel ezelőtt. Mi történt akkor, és főleg mi történt azóta?
1999
1999 mint technológiai, mind gazdasági szempontból ideális év volt a filmeknek. Két évvel korábban indult a DVD-k lakossági terjesztése: az addig VHS-t gyűjtő fogyasztóknak új, lényegesen modernebb, ráadásul hosszabb távú megoldásnak tűnő DVD-lemezekből kellett kialakítania gyűjteményt. Egyszerre kezdtek el megjelenni a régi filmklasszikusok, majd idővel ezek mindenféle bővített és díszdobozos verziói, és az éppen aktuális mozifilmek. A forgalmazók tehát kétszer arattak: először a mozipénztáraknál, majd néhány hónappal a premier után az áruházak kasszáinál is. Ezt a dupla bevételt aztán - de legalábbis egy részét - visszaforgatták új filmek készítésébe, így az akkoriban felnövő fiatal rendezők és forgatókönyvírók lényegesen nagyobb teret kaptak az alkotásra, mint manapság. Nem véletlen, hogy a kilencvenes évek végén a szinte semmiből érkező filmesek még mindig napjaink meghatározói közé tartoznak, ilyen például a teljesség igénye nélkül David Fincher, M. Night Shyamalan, Sam Mendes, Spike Jonze, Christopher Nolan vagy a Wachowski testvérek, miközben baromi kevés név jut eszébe az embernek a 2010-es években felbukkant rendezők közül. Nem véletlenül, de erről majd később.
Húsz évvel ezelőtt egyáltalán nem volt trend a profit maximalizálás, vagyis dehogynem, csak egészen másképp. A stúdiók az eredeti forgatókönyvekben hittek, esetleg a könyvadaptációkban. Ennek megfelelően készülhettek olyan jó alapötletekkel bíró filmek, mint például a Mátrix, a Harcosok klubja, az Ideglelés (The Blair Witch Project) vagy a Hatodik érzék. Ha megnézzük a 1999-es box office (mozibevétel) adatokat, feltűnő, hogy az első húszban alig van remake (pláne nincs reboot), képregényfilm meg egy darab sem, és bár egy folytatás (Star Wars I. rész: Baljós Árnyak) nyerte az évet, alapvetően ez sem volt még trend akkoriban. Ott van viszont a legtöbb bevételt termelő filmek között a már említetteken felül a Halálsoron, a Sztárom a párom, a Csak egy kis pánik, a Stuart Little, kisegér, az Amerikai szépség és a húszból éppen csak kiszorul Az Álmosvölgy legendája. Ehhez képest mi van 2019-ben? Maradjunk annyiban, hogy egészen más a módi.
2019
Azóta persze átélt a világ egy komolyabb gazdasági válságot 2008-ban, ami után lényegesen óvatosabbak lettek, és még inkább pénzgyárként üzemelnek a hollywoodi stúdiók: ha egy formátum elsőre nem hozza a nagy bevételt, azonnal dobják az ötletet. Ez óhatatlanul is az eredeti ötletek visszaszorulását és a már bevált receptek előtérbe helyezését jelenti, amit nyakon öntöttek még egy jó adag szuperhőssel is. Persze a filmekért sem fizetnek már a nézők duplán: a DVD tulajdonképpen halott, a legális streamingszolgáltatók és az illegális torrentoldalak viszik az otthoni nézőket, Magyarországon különösen az utóbbiak. Napjainkban a legnépszerűbb magyar torrentoldal a leglátogatottabb tíz weboldal közé tartozik az országban: az nCore-nál a júliusi sorrendben alapján csak a Google-re, a Facebookra, a YouTube-ra, az index.hu-ra, az Instagramra és az origo.hu-ra voltak többen kíváncsiak.
Vagyis hiába jár nagyjából dupla akkora bevételnél az idei eddigi legnagyobbat kaszáló mozifilm (Bosszúállók: Végjáték, 858 millió dollár eddig), mint az 1999-es év legjobbja a Baljós Árnyak, az egyik fontos lábát elvesztette az ipar. Ennek megfelelően teret nyertek a bevált receptek: folytatások, remake-ek, rebootok és képregényfilmek mennek a moziban unásig. A szó szoros értelmében unásig. Idén a bevételi lista első húsz szereplője között írd és mondd összesen három olyan film szerepel, ami nem a fentebb említett kategóriák egyikébe tartozik: a Mi (7.), a Volt egyszer egy... Hollywood (14.) és a Rocketman (20.).
A gond ezzel csak annyi, hogy tehetséges fiatal rendezőből és forgatókönyvíróból biztosan nem lett kevesebb, mint 1999-ben, sőt. Viszont ez a generáció egyelőre nem kapja meg a lehetőséget a kibontakozásra, és a futószalagon gyártott, hosszú távon valószínűleg az érdektelenségbe és a középszerűségbe süllyedő, maga után maradandó nyomot nem hagyó tucatfilmek oltárán áldozza fel őket éppen a hollywoodi pénzgyár. De hát most éppen ez a divat, de mint minden, ez is el fog múlni egyszer. Addig meg marad a nosztalgia.
Best of 1999
Akkor talán poroljuk is a le az emlékeket, és vegyük át, hogy melyek voltak 1999 legjobbjai, a teljesség igénye nélkül. Kezdésnek itt van a Mátrix, mely sajnos megélt két folytatást (de minek?), és ezekben a napokban tervezik a 2019-es trendeknek megfelelően a negyedik részt (de minek?). A sztori egyszerű: mi van akkor, ha az a valóság, amiben élünk tulajdonképpen egy virtuális szimuláció? A gondolatmenet eredetiségéből rengeteg jó mondat és helyzet következik, egy valóban még ma is aktuális klasszikusról beszélünk.
A Hatodik érzék M. Night Shyamalan bemutatkozó filmje, amit azóta sem sikerült megközelíteni, pedig próbálja szakadatlanul. A horrort kicsit lakossági szintre hozó, valahol a műfajt újradefiniáló film főszereplője egy kisfiú, aki állítása szerint halottakat lát. Az anyján (Toni Collette) és a gyermekpszichológuson (Bruce Willis) kívül persze senki nem hisz neki, nettó bolondnak tartja mindenki. A film végi csavar minden idők legjobbjai közé tartozik.
És ha már horror: a found footage stílus (talált videófelvétel alapján készülő dokumentarista hatású fikció) egyik legnagyobb alapvetése lett a blairi boszorkány története, amit rengetegen elhittek 1999-ben. A filléres marketing jól működött és még internet sem igazán volt, ahol gyorsan jöhettek volna a cáfolatok. A film egy 1995-ben megtalált videókamera felvételét mutatja be vágatlanul. Ebben néhány egyemista jó buli gyanánt felkeresi a rettegett erdőt, ahol a rossz hírű boszorkány él. A viccesnek szánt kirándulás elég gyorsan horrortúrába fordul át, az utolsó képsorok pedig a műfaj klasszikusai közé tartoznak, pedig az égvilágon nem is történik semmi.
Ezzel szemben igazi dokumentumfilm lett - és nem is akármilyen - a Buena Vista Social Club. Az egykori havannai szórakozóhelyről forgatott doku zenészei később összeálltak és azonos néven világkörüli turnéra indultak. A Ry Cooder és Wim Wenders filmje nyomán megjelent lemez több millió példányban kelt el világszerte, Grammy-díjat is kapott, a kubai zenészek pedig a New York-i Carnegie Hallban zárták a fergeteges turnét.
Óriási fülest érdemelne az a magyar címadó, aki a londoni városrészről (Notting Hill) elnevezett romkomnak magyarul a Sztárom a párom címet adta. Ugyan ez valóban jobban utal a sztorira, de tegyük a szívünkre a kezünket: senki nem ezért váltott rá jegyet. Sokkal inkább azért, mert mindenki kíváncsi volt arra, hogy az ünnepelt amerikai színésznőt alakító Julia Roberts és a szokás szerint esetlen angol átlagférfit hozó Hugh Grant románca hogyan alakul.
Végül a Harcosok klubja. A mértékadó IMDb-n minden idők tizedik legjobb filmjének tartják 1,7 millió olvasói értékelés után. David Fincher negyedik filmje mindent tud, amiért 1999 annyira jó volt a moziban: eredeti sztori, még eredetibb gondolatok, és ha lehet, még ezeknél is eredetibb mondatok. A Chuck Palahniuk regénye alapján készült film még a sokadik megnézés után is tartogat meglepetéseket. Máig érthetetlen, hogy a Brad Pitt és Edward Norton nevével fémjelzett hétköznapi verekedős férfiklubról szóló film, hogy a fenébe nem kapott egy árva Oscart sem.
