Az utolsó párbaj (The Last Duel) kritika: nem ezt a lovagos hőstörténetet kerestétek, de még véletlenül se hagyjátok ki!
Az utolsó párbaj (The Last Duel) kritika: nem ezt a lovagos hőstörténetet kerestétek, de még véletlenül se hagyjátok ki!
Az utolsó párbaj (The Last Duel) kritika: nem ezt a lovagos hőstörténetet kerestétek, de még véletlenül se hagyjátok ki!Külcsín
Ridley Scott nagyon ért ahhoz, hogy olyan filmeket hozzon tető alá, amelyek azon túl, hogy szinte mindenkinek bejövősek, kőkemény érzelmeket csalogatnak elő.
Persze az állva tapsikolást és éljenzést (na jó, ez talán túlzás) főleg a Scottra jellemző grandiózusság és teatralitás váltja ki a nézőkből, ám minden alkotásának van olyan mondanivalója, vagy ha úgy tetszik, tanulsága, amely még hosszú hónapokig (netalántán évekig) beszédtémát szolgáltat az egész világnak, de főleg a mozirajongóknak. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Elég csak meglesni a munkásságát, és tudni fogjátok, hogy miről beszélek. Vagy az is lehet, hogy anélkül is kenitek-vágjátok a szitut, én meg csak itt feleslegesen jártatom a szám.
A lényeg, hogy Ridley Scott eddig olyan produkciókkal örvendeztette meg a nagyérdeműt, mint például a borzalmas magyar fordítással megáldott A nyolcadik utas: a Halál, a Szárnyas fejvadász, a Gladiátor, a Mennyei királyság vagy az Amerikai gengszter. Ugye, hogy ugye?
Legutóbb pedig leforgatta Matt Damon és Ben Affleck unszolására Az utolsó párbajt, amely már csak a témája miatt is több mint különleges filmnek ígérkezett. De hát Scott egyszerűen nem tud hibázni, vagy?
Sztori
Történetünk idején az 1386-os Franciaországban járunk, amikor is két nemesi származású cimbora úgy egymás torkának esik, hogy a viszálynak csak az egyikük halála vethet véget. Jól hangzik, mi?
Nos, Jean de Carrouges (Matt Damon) és Jacques Le Gris (Adam Driver) között olyan gaz tett robbantotta ki a feszkót, amelyet egyszerűen képtelenség ép ésszel felfogni. Míg Jean csatározott, addig Jacques megkívánta felebarátja feleségét, Marguerite de Carrouges-t (Jodie Comer), sőt, a nő elmondása szerint meg is erőszakolta őt.
Na, Jean de Carrouges-nak sem kellett több, a hír hallatán egyből elöntötte a vörös köd, ám jó lovaghoz méltóan tudta hol a határ, így a háborúból hazatérve nem szelte azonnal ketté egykori komáját. Mert hát hős lovag ide vagy oda, neki is kampó lett volna.
Hogy a sértett férfi igazi úrhoz méltóan oldja fel a konfliktust, végül VI. Károly királyhoz (Alex Lawther) fordul segítségül, aki engedélyt ad a párbaj általi ítéletre.
A csörte kimenetele Isten akaratát képviseli, azaz aki győz, annak van igaza. De mi van, ha a bűnös, Le Gris lesz a lovag a gáton, akkor Marguerite-nek még egy hamis váddal (vagyis inkább azonnali máglyahalállal) is szembe kell néznie. Középkor...
Karakterek
Először is Matt Damon iszonyú nevetséges volt azzal a fizimiskával, amivel kitüntették (vagy kitüntette magát). De ha már itt tartunk, Ben Afflecknek is bőven akadt mi miatt szégyenkeznie. Látszik, hogy a két hollywoodi haver együtt hozta tető alá a mozit, na!
De honnan a fenéből jött ez az indokolatlan szőkítés meg bugyuta hajköltemény? Istenem. Velük szemben például Adam Drivernél nem volt szabadnapos a fodrász. Bocs, kikívánkozott, befejeztem!
Amúgy meg egy klasszikus Matt Damont láttam, hozta a kötelezőt: igazi karizmatikus figura, aki ha bárhol megjelenik, minden szem rá szegeződik. Ennyi. Ben Affleck ugyanez pepitában, semmi extra, csak kőkemény profizmus. Hibátlanul keltette életre az ügyeletes szemétládát. Két színészzseni, akiket élményszámba ment újra közös filmben látni. De... most jön a de.
Adam Driver úgy lejátszotta mindkettőjüket a vászonról, mint annak a rendje. Ezen amúgy sokat agyaltam, hogy most Damon és Affleck fogták kicsit vissza magukat, vagy Driver tette oda jobban magát... a lényeg, esélyük sem volt a Star Wars-rajongók Kylo Renjével szemben. Egyetlen pillantásában több érzelem volt, mint mondjuk Jodie Comer jeleneteiben összesen.
Pedig vele sem volt ám nagyobb baj, Comer egy ideje nagy kedvencem, szinte tökéletes teljesítményt tett le ő is az asztalra. Csak hát ott volt Driver... nincs mese, ő vitte a prímet.
Összegzés
Egyértelműen kijelenthetem, Az utolsó párbaj nem az a film volt, amit az előzetesek és a sztori alapján vártam. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz volt, sőt, egészen jól szórakoztam rajta.
Persze csak azután, miután a mozi közben feldolgoztam a tényt, az elkövetkezendő pár órában nem fogok klasszikus középkori tömeghadakozást látni. Mondom, a körítés teljesen rendben volt, a karakterek, párbeszédek, elbeszélés és atmoszféra azonnal magával ragadott, csak nem erre fizettem be, na!
Nicole Holofcener, Matt Damon és Ben Affleck Eric Jager irodalomkritikus azonos című alkotását használták fel a forgatókönyvhöz, így igazán remek kis sztori állt össze a mozihoz, ami amúgy igaz történeten alapult. Ez a párbaj, minden előzményével, következményével és szereplőjével frankón megtörtént, ami azért ad egy különös ízt az egész produkciónak.
Érdekes volt látni, ahogy mindhárom főbb szereplő (Damon, Driver, Comer) szemszögéből bemutatták a párbajig vezető utat, mindenki máshogy látta, élte meg a különböző eseményeket, így például ugyanazok a mondatok egy idő után más-más jelentéssel bírhatnak.
Már ha sikerül meggyőznie titeket az adott karakternek. Igen, folyamatosan járni fog az agyatok, hol ennek, hol annak fogtok igazat adni, úgyhogy készüljetek, olyan, mintha ti is végig arra a bizonyos csörtére gyúrnátok. Csak fejben.
Az utolsó párbaj nem egy könnyű darab, ugyanis reflektálva az elmúlt évek legfelkavaróbb botrányaira (#metoo) bőven van benne mondanivaló, de ettől függetlenül mindenkinek bátran ajánlom, ugyanis garantáltan érzelmeket fog kiváltani belőletek. A játszótér, kosztümök és figurák hibátlanok, és az a párbaj... te jó ég! Ilyet sem mostanában fogtok látni!
