A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi (The Rings of Power) kritika: A király visszatér óta nem éltem át hasonló csodát - újra Tolkien-lázban fog égni az egész világ!
A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi (The Rings of Power) kritika: A király visszatér óta nem éltem át hasonló csodát - újra Tolkien-lázban fog égni az egész világ!
A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi (The Rings of Power) kritika: A király visszatér óta nem éltem át hasonló csodát - újra Tolkien-lázban fog égni az egész világ!Külcsín
Na, ha valami, akkor A Gyűrűk Ura-széria nálam szent és sérthetetlen. Peter Jackson trilógiájánál nem láttam és biztos vagyok benne, hogy nem is fogok elcsípni fantasztikusabb mozgóképes alkotást, még akkor sem, ha netalántán valamilyen úton-módon rebootolnák a klasszikus filmeket. Pont.
Pedig aztán pályafutásom során már számos remekbe szabott produkcióval összesodort az élet, de azt a feelinget, amit A Gyűrű Szövetsége, majd A két torony és A király visszatér nézése közben éltem át, egyetlen mozi vagy sorozat sem tudta megközelíteni.
Akadtak olyan darabok, amelyek néhány perc erejéig hasonló élménnyel tudtak előrukkolni, de A Gyűrűk Ura-mozik végig hidegrázósak voltak, a képi világ, a karakterek, a párbeszédek, a csatajelenetek és a zene olyan varázslatos egyveleget alkottak, hogy azt gondolom ilyen magas színvonalú alkotásokat soha senki nem fog tudni még egyszer leforgatni. Tényleg minden a helyén volt, és lassan már ezredik nézésre is ugyanazt a csodálatot váltják ki belőlem a filmek, mint amikor először merültem el J. R. R. Tolkien világában.
Még A Gyűrűk Ura közvetlen előzményéül szolgáló A hobbit sem tudott a nyomába érni a nagyoknak, pedig aztán minden adott volt, hogy egy újabb kiváló, Középföldén játszódó történetet láthasson a nagyérdemű, csak sajnos útközben valami nagyon félresiklott, főleg a befejező felvonásban, Az öt sereg csatájában.
Utána már mindenki temette a franchise-t, vagyis inkább úgy voltak vele a rajongók, hogy ez három/hat (kinek mi) film úgy jó, ahogy van, nem kell indokolatlan folytatásokkal vagy időben jóval korább játszódó sztorikkal összekuszálni a szálakat, mind a mai napi megállják a helyüket, úgyhogy öregedjenek csak meg békében.
Persze az Amazon Studiosnál nem így gondolták, és a Trónok harca sikerein felbuzdulva ők is TV-képernyőre kívántak küldeni egy sok nézőt bevonzó és hatalmas bevételt generáló produkciót: ezzel meg is született A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi című, több évadosra tervezett sorozat, amely az Egy Gyűrű megalkotásának és Szauron felemelkedésének a históriáját kívánja körbejárni.
Sztori
Több ezer évvel járunk A Gyűrűk Ura és A hobbit cselekménye előtt, egészen pontosan Középfölde másodkorában, amikor is a sokszor és sok helyen emlegetett Númenor királysága fénykorát éli, a tündék sem ábrándultak még ki úgy en bloc az egész világból, és még Szauron sem mutatta ki igazán a foga fehérjét.
Persze mestere, Morgoth támadást indított a tündék ellen, amelyet aztán hosszas csatározás után Középföldén sikeresen visszavertek a hegyesfülűek, ám Szauron szőrén-szálán eltűnt. Csak egy jelet hagyott maga után a fiatal Galadriel (Morfydd Clark) bátyjának, Finrodnak (Will Fletcher) a testén, így hát a nő hajtóvadászatot indított a sötét mágus felkutatására.
Teltek-múltak az évek, Morgoth szolgálója pedig egyre jobban el tudta rejteni a nyomait, egészen addig, amíg az északi Galadriel és csapata Forodwaith romjainál nem találtak egy újabb sötét jelet.
Ekkor vált világossá, hogy közel sincs vége a harcnak, ám erről a tünde királyt, Gil-Galadot (Benjamin Walker) és sokak által ismert Elrond (Robert Aramayo) fiatalabb változatát is meg kell győzni...
Karakterek
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de a szereplők eddig igencsak vegyes érzéseket váltottak ki belőlem, úgy is fogalmazhatnám, egyáltalán nem vagyok megelégedve velük - ettől függetlenül a jövőben még bármi előfordulhat. Még egyelőre nincs olyan stabil favoritom, mint mondjuk Aragorn vagy Legolas volt szinte az első jeleneteiktől kezdve A Gyűrűk Urában, de már kezd körvonalazódni a kép.
Amennyire távol állt tőlem Galadriel idősebb változata, olyannyira megkedveltem a fiatalabb énjét, nem szeretnék jóslatokba bocsájtkozni, de sanszos, hogy a Morfydd Clark által életre keltett figura lesz az egyik nagy kedvencem.
Tetszik az a tettvágy, az a tűz, ami tombol benne, mindenáron el akarja pusztítani Szauront, és látszik rajta, hogy egy cseppet sem fél a sötét mágus erejétől - még, mert ugye A Gyűrűk Ura eseményeinek idejére ez radikálisan megváltozik. Vagy legalábbis addigra visszavesz egy kicsit a tempóból...
Vele ellentétben Elrond hatalmas csalódás volt, mint egy rossz paródia, vagy én nem tudom, de valahogy úgy érzem, a szerepre eredetileg kinézett Will Poulterrel jobban muzsikált volna a karakter.
Pozitív csalódás volt a trailerekben csak "kopasz tündének" csúfolt Arondir (Ismael Cruz Cordoba) és szerelmének, Bronwynnak (Nazanin Boniadi) a párosa, bennük is bőven látok potenciált, tippre ők is közönségkedvenc szereplők lehetnek, ugyanis megvan bennük az a fajta titokzatosság és lazaság, ami mondjuk Aragornt is jellemezte.
Charles Edwards Celembrimborját is valahogy máshogy képzeltem el, de szerintem nem csak én vagyok így vele. Mondjuk ebben közrejátszhatott az is, hogy a rajongók már megismerhették a tündekovács egy másik, szimpatikusabb változatát a The Shadow of Mordor és a The Shadow of War videójátékokban - kár, hogy nem azt a csapásirányt követték a produkció showrunnerei...
Összegzés
Megmondom őszintén, nagyon tartottam A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi című szériától, mert Tolkien történetei tényleg az abszolút kedvenceim, így ha valamit elrontanak benne, vagy úgy tálalják, ami szembe megy az író örökségével, azt már nem valószínű, hogy szó nélkül tudnám hagyni.
Soha nem voltam az az elégedetlen fajta, mindennek tudtam örülni, amit valamelyik kedvenc franchise-om kitolt magából. Még ha a világ szét is ekézte az újabb alkotásokat, én akkor is csillogó szemmel néztem a moziban vagy a TV előtt ücsörögve őket, de A Gyűrűk Uránál valószínűleg máshogy reagálnék...
Éppen ezért tudatosan kerültem a marketinggépezet termékeit: trailerekből az elsőt láttam, de már ott felment bennem kicsit a pumpa, képeket csak az orkokról néztem, akik amúgy akkor és élesben is kellemes meglepetések voltak, és a történetről sem akartam sok mindent tudni, ugyanis olyan csodát akartam átélni, mint A Gyűrű Szövetsége alatt.
Nos, ez egy-két apróságot leszámítva össze is jött. Megkönnyebült sóhajokkal nyugtáztam, hogy már az első képkockák is erősen hajaztak a Petere Jackson által megálmodott történetmesélésre, nem volt annyira sejtelmes és hidegrázós, de ott volt a szeren, onnantól pedig csak akkor tértem legközelebb észhez, amikor beindult az első epizód stáblistája. Wow!
Hirtelen azt sem tudtam, hogy melyik bolygón vagyok, de olyannyira, hogy alig bírtam felidézni A hatalmas gyűrűi cselekményét beindító történeseket - igen, ennyire magával ragadott a flow! Úgyhogy muszáj volt meglesném még egyszer, aztán még egyszer, utána jöhetett csak a második felvonás, amelynél ugyanez történt...
Szóval kicsit érdektelen karakterek ide vagy oda, A hatalom gyűrűi akkorát ütött, amilyenre egyáltalán nem voltam felkészülve. A látványra nincsenek szavak, pazar, lenyűgöző, lélegzetelállító, meg amit akartok, a jelmezek, páncélok fenségesek, és a zene... hát, mintha egyenesen Howard Shore dallamait hallottam volna.
A hatalom gyűrűi abszolút illeszkedik a Peter Jackson által megálmodott világba, szinte tényleg minden a helyén volt, a Tolkien-könyvekben jártas rajongóknak sok mindent nem fog tudni bevenni a gyomruk, de ettől függetlenül garantálom, hogy ők is élvezni fogják a sorozatot, sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy széles vigyorral csodáljak majd az eseményeket.
A Gyűrűk Ura előzményszériáját abszolút mindenkinek ajánlom, ugyanis méltó a klasszikus filmekhez, és csak most kezdődött a buli, úgyhogy ebből még akár valami sokkal jobb is kisülhet, de pszt, ilyen nem fordulhat elő, vagy igen?
