Búcsú dr. Lukácsy Józseftől
Búcsú dr. Lukácsy Józseftől
Búcsú dr. Lukácsy JózseftőlLukácsy József Marosvásárhelyről érkezett Székesfehérvárra a nyolcvanas években. Szeretett szakmájában, fogorvosként dolgozott előbb városunkban, majd Abán. Orvosi hitvallását egykori vásárhelyi professzora gondolatait idézve fogalmazta meg: "Minden páciens elsősorban ember, másodsorban beteg és csak harmadsorban magyar, román, szász vagy más nemzetiségű, akinek tisztelni kell hovatartozását, és lehetőleg anyanyelvén kell vele beszélni. Magát az embert kezeljük, lelkével és betegségével együtt, a szorongást s félelmet föloldva, a fájdalmat, amennyire lehet, kizárva, úgy, hogy ne ártsunk, hanem rögtön a megoldás irányába induljunk el." Betegeit eme gondolatok mentén mindig emberséggel, szeretettel fogadta, s nemcsak fájó fogukat, de háborgó lelküket is gyógyította.
Orvosi diplomája mellé a Kodolányi János Főiskolán újságírói végzettséget is szerzett, így egy kollégától is búcsúzunk, akinek hihetetlen műveltségét, széles látókörét, erkölcsi kikezdhetetlenségét, polgári méltóságát mindenki csodálta és elismerte.
A nemzetközi, hazai és helyi közélet minden rezdülését fiatalkora óta figyelemmel kísérte. A kezdetektől jelen volt a rendszerváltást előkészítő országos szellemi műhelyekben, és a nyolcvanas évek végétől aktívan bekapcsolódott Székesfehérvár politikai közéletébe. 2002 és 2006 között városi képviselőként, előtte és utána az önkormányzat bizottságainak külső szakértőjeként szolgálta Székesfehérvár közösségét. Keresztény, konzervatív világképe szilárd alapokon nyugodott.
Székesfehérváron igazi szellemi otthonra lelt. Városunk kulturális életében kristályosodási pont volt az ő személye. A Vörösmarty Társaság alelnökeként fáradhatatlan szervezője és mecénása volt a kulturális rendezvényeknek. Legnagyobb büszkeségeként tartotta számon A Határon Túli Magyar Irodalom Napjainak évente ismétlődő rendezvénysorozatát, melynek születésében és szervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az irodalom és a versek iránti odaadó szeretete tette a Fehérvári Versünnep őszinte rajongójává. Íróként is tisztelhettük, hiszen két megjelent és egy előkészítés alatt álló kötetben gyűjtötte össze a közéletről és a kultúráról vallott nézeteit. Publicisztikái rendszeresen megjelentek a helyi és az országos sajtóban, gondolatait a Fehérvár hetilap hasábjain is gyakran megosztotta az olvasókkal.
Felesége, fia és rajongásig szeretett két unokája fájdalmában szinte családtagként osztozunk, hiszen Lukácsy József őszinte támogatója volt a Fehérvár Médiacentrum alkotóközösségének, és soha nem mulasztotta el hangoztatni a helyi sajtó, a lokális szellemi műhelyek fontosságába és jövőjébe vetett hitét.
Zárszóként sokszor emlegetett mondását idézzük: "Minden ember súlya a hiányával mérhető."
Kedves József, nyugodj békében!
(Lukácsy Józsefet a város saját halottjának tekinti.)
