Az internetes posztjaink örökké a neten maradnak
Az internetes posztjaink örökké a neten maradnak
Az internetes posztjaink örökké a neten maradnakSokan, sokszor elmélkedtek azon a már-már közhelyként kezelt tézisen, hogy az internet nem felejt. Pedig jobb tudatában lennünk, hogy ez bizony nem csak ócska frázis, hanem igenis komoly veszélyforrás is lehet. Már ha nem kellő odafigyeléssel használjuk az egyébként nyilván mindenkinek a zsebében lévő világhálót.
Bármit is osztunk meg az internet bármely felületén, az akkor is ott marad és elérhető maradhat, ha azt időközben bármely okból töröltük is.
A legnagyobb csábítás ebben a tekintetben nyilván a közösségi média. A Facebook, az Instagram, a számtalan különböző nyilvános fórum, de még a webáruházak véleményszekcióiban megírt értékeléseink is mind-mind rólunk árulkodnak. Hogy mit és miként, az nyilván rajtunk múlik.
A közösségi jelenlét nyilván csábító tud lenni. Pár kattintással rengeteg embert lehet elérni, de érdemes ennek következményeivel tisztában lennünk, legyenek ezek az egyén számára akár pozitív, akár a későbbiekben negatív hatásúak is.
Kapcsolódó
Bántál már meg elküldött e-mailt? Ezekre figyelj kattintás előtt!
Az online tér személytelensége igen gyakran tesz minket fellengzőssé, túlzottan magabiztossá, melyből könnyen kerekedhet kellemetlen szituáció, akár akaratunk ellenére is. Mutatjuk, mire kell figyelni a nagy üzengetés közepette!
A netes biztonsággal foglalkozó szakértők általános tanácsként azt javasolják, hogy
– a tartalmak feltöltése, megosztása előtt gondoljuk át még egyszer, hogy mit és miért osztunk meg a neten. Kétség, bizonytalanság esetén inkább ne osszuk meg;
– nagyon személyes, intim tartalmakat ne publikáljunk. A neten nyilvánosan megosztott fotóinkhoz bárki hozzáférhet és azokkal bármit megtehet. A képek egyszerűen manipulálhatók, azokat lemásolva más oldalakon játszi könnyedséggel használhatják, úgy, hogy mi nem is tudunk róla. Akár kellemetlen helyzetben is találhatjuk magunkat, ha korábban megosztott intim fotóinkat egy pikáns oldal reklámjában látják viszont ismerőseink, rokonaink;
– a viccesnek, cukinak, aranyosnak tartott gyerekfotók csak az adott pillanatban azok. A gyerekek egyszer felnőnek, nem is oly sokára. Azonban ezeket a fotókat az internet akkor is meg tudja mutatni, ha már túl vannak a gyerekkoron. Tizenévesen ezek a fotók már több mint kínosak lehetnek. Nem egy iskolai mém, kiközösítés, megbélyegzés történt korábban ilyen esetek miatt, pedig az internet nem is olyan öreg;
– az élet valós közösségi élményét ne a közösségi médiában keressük. A virtuális tér ugyan kitágítja a kapcsolatok lehetőségét, ám ez nem jelenti azt, hogy az ebben a térben velünk együtt élő felhasználók a valódi életben is velünk lennének szívesen.
A virtuális világban mindenki csak annyit mutat meg magából a többi felhasználónak, amennyire a másik fél éppen kíváncsi. Illetve rólunk is csak annyit tudnak meg, amennyit a neten magunkból mutatni akarunk. Ezek a fél- vagy harmadigazságok, melyekkel magunkról a legjobbat akarjuk mutatni, egy teljesen másik képet, a virtuális életünk képét festik le rólunk. Ezekből fakad az, hogy nem csak a másikat, de igen gyakran saját magunkat is becsapjuk a neten kialakult “virtuális” képpel. Ennek veszélyei pedig beláthatatlanok.
