Whitney Houston és a négyévesen listavezető Jordy: ezt hallgatta a világ 30 esztendeje
Whitney Houston és a négyévesen listavezető Jordy: ezt hallgatta a világ 30 esztendeje
Whitney Houston és a négyévesen listavezető Jordy: ezt hallgatta a világ 30 esztendejeÉv végén már ritkán változtat az ember a bevált dolgokat, az új dolgokat mi is hagyjuk meg az új esztendőre, így zenei időutazásunk kezdő állomása marad Nagy-Britannia. A UK Top40 élén az előző hónapot a tengerentúlon rekordok sokaságát megdöntő Boyz II Men hatalmas slágere, a Bumeráng című film betétdalaként hódító „End Of The Road” kezdte, a dal 1992 novemberének közepéig, összesen három héten át vezette a brit listát.
Ez a hónap az urakról szólt a brit listán, hiszen a Boyz II Men után egy szintén urakból álló páros ugrott az élre, Charles Pettigrew és Eddie Chacon. Ha így ez a két név nem mond semmit, akkor hivatkozzunk rájuk Charles and Eddie néven, így pedig valószínűleg máris többen dúdolni kezdték a „Would I Lie To You” dallamát.
A páros 1990-ben New York városának egyik metróján találkozott, amikor is szóba elegyedtek az egyikük kezében tartott Marvin Gaye lemez, a „Trouble Man” kapcsán. Ez a beszélgetés végül közös munkában folytatódott, majd a világhírnévben csúcsosodott ki, a „Would I Lie To You” óriási népszerűséget hozott a párosnak, a brit listán például két hétig állt az élen a nóta.
Sajnos később a közös munka véget ért, Charles Pettigrew pedig tragikusan fiatalon, 2001. április 6-án, 37 évesen elhunyt daganatos betegségben. Egyetlen igazán világslágerré váló nótájuk több kontinens számos országában csúcsra jutott, 2016-ban pedig még David Guetta és készített belőle egy feldolgozást.
Természetesen további remek dalok is feltűntek 1992 novemberében a brit listán, ilyen volt a Rage (egyes országokban En-Rage néven futott be a brit dance-formáció) feldolgozása, az 1984-ban megjelent Bryan Adams-nóta, a „Run To You” feldolgozása.
A Rage a producer Barry Leng és Duncan Hannant, a dobos Hans Greeve és az énekes Tony Jackson egymásra találását követően alakult meg, Bryan Adams nyolc évvel korábbi dalának új köntösbe öltöztetése pedig elismertséget hozott a csapatnak, mely dobogóra jutott Albion eladási listáján.
A brit lista legjobbjai között olyan remek nóták tűntek fel ebben a hónapban, mint az Arrested Development és a „People Everyday”, az Undercover és a „Never Let Her Slip Away”, vagy épp Vanessa Paradis és a „Be My Baby”.
Menjünk tovább Németországba, az előző hónapban az az Offizielle Deutsche Charts első helyét elfoglaló Inner Circle és a „Sweat (A La La La La Long)” 1992 novemberében is stabilan állt az első helyen, ezt a pozíciót végül igen sokáig, 12 héten át egészen az év végéig megtartotta. Az 1968-as megalakulása után számtalan csúcsot meghódító, de több mélypontot is megélő Inner Circle pályafutása legnagyobb slágerével esélyt sem hagyott az első helyre a vetélytársaknak.
Pedig vetélytársakból akadt bőven, olyan dalok tűntek fel a német lista élmezőnyében, mint például a kilencvenes évek komolyan komolytalankodó német hip hop vonalának jeles képviselője, a Stuttgartból induló Die Fantastischen Vier és a csapat egyik legnagyobb slágere, a „Die Da!?!”. A Fantasztikus Négyes tagjai, vagyis Michael ’Michi’ Beck, Thomas ’Thomas D’ Dürr, Andreas ’And Ypsilon’ Reike és Michael ’Smudo’ Schmidt egy évvel korábban robbant be Németországban.
Az öreg kontinens az 1992 augusztusának végén megjelent második albumuk, a „4 Gewinnt” révén ismerte meg a fiúk nevét, főleg az albumról szeptemberben kijövő kislemez, a „Die Da!?!” sikerének köszönhetően. A dal Németországban november végén felért a második helyre (az eladási adatok alapján a kislemezből több mint 250 000 darab talált gazdát), míg Ausztriában és Svájcban a listavezető pozícióját is sikerült megszereznie. Jól szerepelt az album is, a „4 Gewinnt” mindhárom ország album-listáján a harmadik helyig jutott.
A német slágerlistán olyan további remek nóták tűntek fel 1992 novemberében, mint Jon Secada és a „Just Another Day”, Shabba Ranks és a „Mr. Loverman”, a 2Unlimited és a „Magic Friend”, vagy épp Michael Jackson és a „Jam”.
Mindeközben Franciaországban és Belgiumban egy elég érdekes, félig baba-nyelvezetű dal, a „Dur Dur D’Etre Bebe” állt az élre Jordy előadásában. A Jordy művésznév mögött a francia énekes, Jordy Claude Daniel Lemoine bújt meg, aki ekkor mindössze négy, azaz 4 esztendős volt.
A babák életének nehézségeiről szóló dal mögött producerként és persze az érdemi munka elvégzőjeként a fiatal, még napjainkban is mindössze 38 esztendős Jordy édesapja, a komoly produceri múlttal felvértezett Claude Lamoine állt. Jordy ezzel a dallal a világ valaha volt legfiatalabb listavezető énekese lett, a nóta 15 hétig élen ált Franciaországban, de szép sikereket ért el Európa további országaiban, valamint Dél-Amerikában és Japánban is.
Ami a kontinens további országait illeti, Svédországban Jon Secada és a „Just Another Day”, Olaszországban Madonna és a „Erotica”, Spanyolországban pedig Co.Ro és a „Because The Night” vezette az eladási listákat.
Menjünk tovább a tengerentúlra, nézzük az Egyesült Államokban mely dalok voltak a legnépszerűbbek 1992 novemberében. A Billboard Hot100 első helyét már augusztus óta magának tudó Boyz II Men és az „End Of The Road” a hónap második hetében elköszönt az első helytől és átadta azt a The Heights nevű bandának, mely „How Do You Talk To An Angel” című dalával két hétig meg is őrizte azt.
A The Heights 14 nap elteltével elköszönt a magaslati levegőtől, de ez nem csoda, hiszen érkezett a kilencvenes évek egyik meghatározó dala. A mozikban már befutott Whitney Houston és Kevin Costner főszereplésével a The Bodyguard című film, mely nálunk Több mint testőr címmel került a filmszínházakba.
A 25 millió dolláros büdzséből közel fél milliárd(!) dollárt kaszáló film fő muzsikáját természetesen maga a főszereplő, a végül saját démonjai (és férje) által idejekorán legyűrt Whitney Houston jegyezte, aki fényes karrierje csúcspontjaként énekelte fel az „I Will Always Love You” című dalt. A kislemezből csak az Egyesült Államokban milliós darabszám kelt el, nem csoda, hogy 14 héten át, 1992 novemberének végétől egészen 1993 februárjának utolsó hetéig vezette a Billboard Hot100 slágerlistáját.
Természetesen Whitney Houston mögött is akadt mocorgás a listán: ott volt a legjobbak között Madonna és az „Erotica”, Michael Bolton és a „To Love Somebody” és Mary J. Blige is a „Real Love” című dallal.
Utazásunk végén nézzük, mi volt a helyzet kis hazánkban, mely albumok voltak a legkelendőbbek 1992 novemberében a MAHASZ slágerlistája alapján. Nagy változás nem volt az előző hónaphoz képest, a Rapülők és a Bonanza Banzai mellett Zámbó Jimmy állt a dobogón. A tragikus sorsú, igazából a mai napig kétségeket ébresztő körülmények között elhunyt énekes épp második albumával a roppant egyszerűen csupán „Jimmy 2.” címre keresztelt anyaggal hódított, a CD-ről végül több dal is nagy sláger lett.
Ezek voltak tehát a legnagyobb slágerek 1992 novemberében, egy hónap múlva 1992 decemberének zenei felhozatalát vesszük nagyító alá.
