Amikor a magyar válogatott egy húszast gurított Fehérváron
Amikor a magyar válogatott egy húszast gurított Fehérváron
Amikor a magyar válogatott egy húszast gurított FehérváronA dátum 1955. május 4., a helyszín pedig Székesfehérvár, a legendás Berényi úti pálya. A magyar labdarúgóválogatott és hazai focibarátok köre még csak kóválygott az előző esztendő pofonja, az Aranycsapat 1954-es vb-döntőben elszenvedett veresége után (bár ilyen pofonok érnék manapság labdarúgásunkat, de ez már egy másik téma). Akkor még nem tudta senki, hogy a csoportkörben 8-3-ta legyőzött NSZK játékosait a fináléra felpumpálták kicsit a pervitin nevű ajzószerrel, talán ennek is tudható be, hogy a döntő a nyugatnémetek 3-2-es sikerét hozta.
De térjünk vissza a fehérvári meccsre és annak időpontjára! 1955. május 4-én afféle hírverő mérkőzésre, barátságos összecsapásra érkezett a magyar válogatott az akkor a megyebajnokságban szereplő Vadásztölténygyári Vasas ellen. A későbbi élvonalbeli labdarúgás bölcsője már formálódott a városban, az előző évben a fehérvári csapat megnyerte a megyebajnokságot, 22 győzelem mellett csak 2-2 döntetlen illetve vereség került a Vadásztölténygyári Vasas neve mellé. 1955 így jól indult a klub számára, az előző év sikerei mellé új pályát is kapott a csapat, 1955. április 6-án a Várpalotai Bányász elleni, 4-3-as győzelmet hozó mérkőzéssel avatta fel a VT Vasas a Berényi úti pályát.
Alig egy hónappal később aztán jött az Év Mérkőzése: a Berényi úton lépett pályára az akkor még mindig az Aranycsapat gerincére épülő, de az átalakulást már megkezdő magyar nemzeti csapat. Ott volt a pályán Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Bozsik József, Buzánszky Jenő, Hidegkuti Nándor, míg az új fiúkat talán a legkarakteresebben Tichy Lajos képviselte.
A mérkőzés kimenetele természetesen nem lehetett kérdés, a válogatott könnyedén nyert 20-0-ra, a történelmi hűség kedvéért jegyezzük le a gólszerzőket: Bozsik 5, Csordás 4, Tichy és Sándor K. 3-3, Hidegkuti 2, Szimcsák, Puskás és Palotás pedig 1-1 alkalommal volt eredményes.
A két csapat összeállítása:
VT Vasas: Szilasi (Kiss 46.) - Kovács, Bencsik István (Spitzer 46.), Molnár L., Németh L. (Neubauer I. 46.), Szabó II. (Háden Ferenc 46.), Nardai Antal (Németh 46.), Galgóczi II., Szabó I. (Galgóczi I. 46.), Bogáti György. Edző: Varga Miklós.
Magyar Válogatott: Oláh Géza (Danka Imre 46.) - Lóránt Gyula (Hegyi Sándor 46.), Lantos Mihály (Várhidi Pál 46.), Bozsik József (Csernai Pál 46.), Szojka Ferenc, Sándor Károly (Tóth II. József 46.), Kocsis Sándor (Csordás Lajos 46.), Puskás Ferenc (Tichy Lajos 54.), Szimcsák I. István, Hidegkuti Nándor (Palotás Péter 46.)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.
A VT Vasas a nagy gólkülönbségű verség ellenére nem vallott kudarcot, ráadásul a bajnokságban ismét jól szerepelt: A VT Vasas ezúttal a második lett a megyebajnokságban, 30 bajnokijából 24 mérkőzést megnyerve.
Azóta már a Berényi úti pálya csupán emlék, alig két évtizeddel a mérkőzés után már ipari létesítmények kerültek a helyére. A mérkőzése emléke azonban megmarad, története örökre része marad a fehérvári focitörténelemnek.
