A bostoni fojtogató (Boston Strangler) kritika: Keira Knightley egy sorozatgyilkosos filmben nyújtja élete egyik legjobb alakítását?
A bostoni fojtogató (Boston Strangler) kritika: Keira Knightley egy sorozatgyilkosos filmben nyújtja élete egyik legjobb alakítását?
A bostoni fojtogató (Boston Strangler) kritika: Keira Knightley egy sorozatgyilkosos filmben nyújtja élete egyik legjobb alakítását?Külcsín
A sorozatgyilkosos filmek, sorozatok, dokuk a krimi műfajon belül mindig is a kedvenceim közé tartoztak.
Valamiért extra rettegéssel tölt el, hogy az adott bűnöző nem egyetlen gaztettért felelős, hanem az események előrehaladtával kiderül, számos (sok esetben inkább megszámlálhatatlan) más ember eltűnésében is oroszlánrészt vállalt. Az ügy felgöngyölítése pedig a legtöbb esetben több évtizedet ölel fel, és még így sem mindig találják meg az igazi ragadozót, aki amúgy nem egy kitalált figura. Hátborzongató, nem de?
A tudomány fejlődésével ma már nem nagyon fordulhatnak elő ilyen esetek, ahol még több évnyi nyomozás után is kérdőjelek lengik körül a gyilkos kilétét, ám a ‘60-as, ‘70-es, ‘80-as évek (főként) Amerikája igazi melegágya volt a bűnözésnek, így a mintaszerűen elkövetett emberöléseknek is.
Számos film és sorozat mutatta már be ezeket az igaz, ám szörnyű történeteket, de mégis kevés meghatározó alkotás született a témában: szériás fronton többek között a Mindhunter - Mit rejt a gyilkos agyát, a Dest és a Jeffrey Dahmer - Szörnyeteget említeném agyeldobós produkciónak.
Míg a mozik tekintetében is születtek gyöngyszemek: a Zodiákus, A bárányok hallgatnak és a Hetedik is rendesen rá tudja hozni a frászt az emberre, és ide sorolnám a Disney égisze alá tartozó Hulu új alkotását, A bostoni fojtogatót is, amely szintén valós eseményeket dolgoz fel, mindezt úgy, hogy közben levegőt is alig mertem venni.
Sztori
Az 1960-as években járunk Bostonban, amikor is sorra gyilkolják meg az idős hölgyeket otthonaikban. A rendőrség tehetetlen, olyannyira, hogy nem is látják át az összefüggéseket az ügyekben.
Ekkor jön a képbe Loretta McLaughlin (Keira Knightley), a Boston Record American (ma már Boston Herald) újságírója, aki a legfrissebb eset beszámolóját böngészve észrevesz egy apróságot, amely beindítja a fantáziáját, miszerint az elmúlt hónapok különös kegyetlenséggel elkövetett aljasságai kapcsolódhatnak egymáshoz, mi több, ugyanaz lehet az elkövető, így a várost egy sorozatgyilkos tarthatja rettegésben.
Lorettát persze gyorsan lepattintják a fejesek, ám nem adja fel, így egy régimotoros társat kap maga mellé Jean Cole (Carrie Coon) személyében, akivel felgöngyölítik Amerika egyik leghírhedtebb bűnözőjének, A bostoni fojtogatónak a gaztetteit.
Karakterek
A bostoni fojtogatóban egyértelműen Keira Knightley vitte a prímet, játéka élmenyszámba ment, én pedig ezen úgy meglepődtem, hogy alig jutottam szóhoz a produkció ledarálása után.
Pedig amúgy nem kellett volna, mert Knightley igencsak tehetséges színésznő hírében áll, ám olyan régen láttam érdemi alkotásban tevékenykedni, hogy szerintem el is felejtettem, mire képes a vásznon.
Azt is meg merem kockáztatni, hogy ebben a moziban nyújtotta élete egyik legjobb alakítását, szóval már csak miatta is érdemes rákukkantani a filmre, mert sokkolóan lenyűgöző, amit leművel Loretta McLaughlin szerepében.
A másik porondon lévő újságíró, Jean Cole Carrie Coon alakításában már kevésbé volt meggyőző, inkább csak momentumai voltak, de ahogy Knightley karaktere kitanulta a nyomozás fortélyait, úgy szorult egyre inkább a háttérbe. Nyilván a történelmi hűség miatt fontos volt a jelenléte, ám nem igazán tett hozzá érdemben a cselekményhez.
A Góóól!-filmekből ismerős Alessandro Nivola figurája érdekes karakter is lehetett volna, ám sajnos kevés játékidő jutott neki, csakúgy mint David Dastmalchiannek, akinek még mindig vérfagyasztó a jelenléte, bármiben is tűnik fel.
Összegzés
A bostoni fojtogató előtt nem nagyon tudtam semmit magáról a valós eseményekről, vagyis hallottam már róla, de a konkrétumoknak sosem néztem utána, és még a film kapcsán megjelent trailereket is nagy ívben elkerültem. Szóval teljes egészében úgy vágtam bele a produkcióba, hogy halvány lila gőzöm nem volt, mit fogok kapni.
És tudjátok mit? Így volt teljes az élmény, ily módszerrel kellene minden mozi és sorozat esetében eljárni, mert akkor tud igazán ütni egy történet, ha nyilván az újdonság erejével hat, azaz semmit nem tudunk róla.
Nos, A bostoni fojtogató maximálisan elérte a célját, ugyanis bár nem sorolnám a legjobb sorozatgyilkosos krimik közé, azért határozottan a legjobb valós eseményeken alapuló alkotások között van a helye, ugyanis olyan parára sikeredett a végeredmény, hogy még az én nyomozós darabokon edzett lelkemet is megviselte. És ez nem kis szó!
A készítők megfelelő ütemben adagolták az infókat, így a feszkó és az elmebaj kellő sebességgel lett úrrá rajtam, nem is beszélve erről a filmre ráhúzott szürkés-zöldes filterről, amelynek köszönhetően még jobban el tudtam mélyülni a történésekben.
A színészeket tekintve Keira Knightley élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, de a többiek sem maradtak el tőle, csak sajnos kevés idő jutott nekik, hogy megcsillogtathassák tehetségüket.
Az összképet nézve A bostoni fojtogató nem egy kiemelkedő produkció, ám valahogy úgy érzem, pár év múlva megkerülhetetlen alkotás lehet a legütősebb igaz történeteken alapuló sorozatgyilkosos filmek felhozatalában.
Vagy nem, mindenesetre a nyomozós műfaj kedvelőinek erősen ajánlom, akiknek pedig még mindig A Karib-tenger kalózai királykisasszonyaként könyvelik el Knightleyt, azok nézzék meg mit művel A bostoni fojtogatóban, garantálom, hogy meg fog változni róla a véleményük.
