6 hónapnál régebbi cikk

Regnálása alatt jutott csúcsra a fehérvári öttusa és jégkorong - 26 éve sportvezető Tóth István
·Sportöttusa·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mátay Balázs
Regnálása alatt jutott csúcsra a fehérvári öttusa és jégkorong - 26 éve sportvezető Tóth István
·Sportöttusa·Utolsó frissítés: undefined

1997-ben lett az Alba Volán Zrt. vezérigazgatója és a sportegyesület, az Alba Volán SC társelnöke, amelynek - immár nyugdíjasként - egyedüli irányítója ügyvezető elnökként. Az akkoriban nem túl jól prosperáló vállalatot és középszerű sportklubot is a hazai élmezőnybe vezette Tóth István.

Beszélgetésünket kezdjük azzal, hogy milyen állapotokat örököltél, milyen helyzetben volt a cég és a sportklub, amikor te lettel a vezérigazgató, illetve társelnök?

- Nem túl jó állapotban volta  cég és sportklub. Az Alba Volán Zrt.-t akkoriban a tömegközlekedési szférában, a Volán cégek között is a mezőny utolsó negyedében tartották számon. Az állapotokra leginkább jellemző, hogy bár nagyon sok jól képzett szakember tevékenykedett akkoriban is a Volánnál, 12 külső pályázó mellett én voltam az egyedüli belső pályázó.

A kezdésnél, 1997-ben két nagyon komoly feladat előtt álltunk: először is magát a céget kellett egy fejlődési pályára állítani, és lehetőség szerint a szakma élvonalába juttatni, a második fontos feladat pedig a sportklub tevékenységében is egy szintlépést elérni. Leültem a két fő sportágunk, az öttusa és a jégkorong vezéralakjaival, Kulcsár Antallal és Ocskay Gáborral és megegyeztünk, hogy a langyos vizet el lehet felejteni, én akkor tudok segíteni, ha ők maguk is partnerek lesznek abban, hogy magasabb színvonalú, eredményes szakosztályokat működtessünk a jövőben, mert ahhoz nem asszisztálok, hogy egy középszerű klubban elalibizzünk.

Szerencsére ők az első pillanattól kezdve ebben egyet értettek velem és ennek megfelelően dolgoztak, ők is szerettek volna még eredményesebb öttusát és jégkorongot, amelyben minél előbb a helyi és környékbeli gyerekek jelentsék az utánpótlásbázist, tehát első lépésként ki kell alakítani egy eredményes utánpótlást, amely által a felnőtt korosztályban is eredményesebbek lehetünk.

A jégkorongozóknál 3-4 évet adtunk magunknak, hogy meghatározó tényező legyen idehaza a csapatunk, ami azt jelenti, hogy jusson bajnoki döntőbe (zárójelben jegyzem meg, ez már két év után megtörtén, mert '99-ben bajnok lett a csapat!) és adjon minél több játékost a válogatottba, az öttusázóknál pedig a korábbi évek utánpótlás sikerei után a felnőttek között is legyenek eredményesek a versenyzőink (Vörös Zsuzsa és Horváth Viktor eredményei gyorsan bebizonyították itt is, hogy jó úton járunk), továbbá mindkét fő szakágunk tekintetében komoly infrastrukturális fejlesztéseket tudjunk megvalósítani, illetve minden évben próbáljunk nemzetközi öttusaversenyeket és nívós jégkorong megmérettetéseket a városba hozni.

Ezek mind sikerültek is néhány év alatt, úgyhogy nem volt nehéz elindulni azon a közös úton amely 1999-ben tetőzött be a hokisok bajnoki címével és Vörös Zsuzsa egyéni világbajnoki címével. Utólag azt mondom, egyértelműen büszkék lehetünk arra, amit az Alba Volán SC-vel elértünk mind sportszakmai, mind infrastrukturális, mind pedig sportesemények nemzetközi szintű megrendezése terén!

Ha már a szakmáról és a két ikonikus szakágépítőről, Kulcsár Antalról és Ocskay Gáborról beszéltél, szerinted mi volt az ő titkuk, hogy olyan gyorsan és eredményesen tudtak dolgozni a klubban és a sportágaikban, amelyek által nemcsak helyi, de országos, sőt nemzetközi szaktekintélyekké váltak?

- Mindkettejükre hatalmas elhivatottság és rendkívüli szakmai hozzáértés volt jellemző. Emellett nagyon lelkesek, motiváltak is voltak, így mindig képesek voltak kicsit emelni a léc magasságán és azt át is ugorni, ahogy Ocskay Gabi mondta anno, úgy, mint Szergej Bubka rúdugró fenomén, amikor sorra ugrotta a világrekordokat.

Mindig csak egy-egy centivel akart magasabbra jutni, nem akart egyszerre többet, de ezt szinte minden alkalommal el is érte. Ők is elérték, rendkívüli elhivatottsággal és hozzáértéssel. Az csak egy pozitív adalék volt, hogy vezérigazgatóként és sportköri társelnökként én is tudtam ebben támogatni őket, ráadásul érzelmileg is nagyon belemélyültem a munkába, az ő tevékenységük és a szakosztályok támogatásába, segítésébe, nem csak külső szemlélődőként és pusztán támogatói képviselőként tekintettem rájuk.

Együtt gondolkodtunk, terveztünk, persze voltak eközben kisebb súrlódások, hiszen ők kizárólag a sportágukra, a versenyzőikre, csapatukra fókuszáltak, a szakmai munkára és arra, hogy minél több támogatást kapjanak, nekem pedig néha nemet is kellett mondanom egy-egy kérésükre, tervükre, mert nem volt rá elég anyagi forrásunk. De ez mindenütt így van, ahol nincs kolbászból a kerítés, ezekkel együtt is rendkívül jól tudtunk együttműködni évtizedeken át, ami számomra nagy büszkeség és öröm!

Akadtak olyan pillanatok is, amelyek bár elsőre meghökkentőek voltak, és egyből tudtam, hogy hatalmas feladatot ró majd ránk, de meg kellett próbálni. Ilyen meghökkentő pillanat volt 2007 tavaszán, amikor az Ocskay Gabi megkérdezte tőlem, hogy mit szólnék, ha a következő szezontól az osztrák bajnokságban (EBEL, ma ICEHL) szerepelhetnénk? Persze, hogy az első meglepetésen túl azt mondtam, hogy hú, de jó lenne!

Ehhez azonban egy nagyon komoly erősítést kellett végrehajtani sok egyéb más fontos dolog mellett, amikhez pénz kell, sokkal több, amint addig. Gábor elvégezte a maga vállalását ebben, én pedig jártam a lehetséges támogatókat, így végül össze tudtuk hoznia  projektet, ami nem kezdődött túl jól, hiszen az első 12 meccsünkből csak egy hosszabbításos meccsre futotta, győzni nem sikerült addig, de aztán szépen jöttek az egyre eredményesebb meccsek, szezonok, így ma már elmondhatjuk, hogy a Volán a liga meghatározó csapatai közé tartozik.

A magyar jégkorong profitja pedig ugyancsak jelentős volt, mert az EBEL-be jutás első szezonjának végén máris feljutott a világelitbe a válogatott, amely hosszú évtizedekig ennek a közelében sem járt. Azóta már túl vagyunk újabb feljutásokon és legutóbb, idén tavasszal már csak egyetlen jó büntetőn múlott, hogy nem sikerült megragadni az A-csoportban.

A mi csapatunk által szintet lépett az egész magyar hoki, ezt elvitatni sem lehet tőlünk, elsősorban pedig Ocskay Gábortól, mint ahogy Kulcsár Tónitól sem, hogy felfedezett és a csúcsra juttatott egy Vörös Zsuzsát, aki elhozta az első női világ-, majd olimpiai aranyat Fehérvárnak, egyben a sportág női szakágának itthon.

Mondhatom, hogy ha nincs közöttünk ez a jó összhang Tónival és Gáborral, nem tudtuk volna együtt egy eredményes utánpótlás koncepciótól indulva a kiemelt felnőtt eredményekig egy példás klubmodellt működtetve ilyen sikereket elérni, akkor talán ma már nem is beszélhetnénk Alba Volán öttusáról és nem lenne ilyen versenyképes már nemzetközi szinten is az időközben önállósult jégkorongcsapat.

Ugorjunk most a már emlegetett 1999-es esztendőhöz, amikor a Volán megrendezte minden idők egyik legjobb öttusa Európa-bajnokságát, előtte pedig felavathatta saját lovardáját, azaz bekövetkezett az első igazán komoly infrastrukturális fejlesztés is a klubnál. Nagy feladat volt ez, komoly kihívás?

- Igen, te is itt voltál akkor mellettünk, jól tudod, mekkora küzdelmeket kellett folytatni annak érdekében, hogy a szakmai munka mellett, a másik kiemelt cél, az infrastruktúra fejlesztése konkrétan is megvalósulhasson, ebben az esetben a lovarda megépítésével. Ebben az esetben is lépésről-lépésre haladtunk és ennek végeredménye lett aztán a fedeles lovarda megépítése, ami akkor 44 millió forintba került.

Ez ma sem kis pénz, de 24-25 évvel ezelőtt, amikor ebbe a projektbe belevágtunk, még komolyabb összegnek számított. Csak úgy jöhetett létre, hogy hozzátetet a maga támogatását az akkori Sportminisztérium, az Önkormányzat, az Alba Volán Zrt. és még számos más kisebb-nagyobb vállalkozó, vállalkozás. Itt is megnyilvánult a jó szervezői munka és az összefogás, ami mindig fontos volt.

Hasonló nagy eredményünk volt 2002-ben (majd egy évtizeddel később is) a jégpálya korszerűsítés, fejlesztés, ami után Divízió-1-es vb-t rendezhettünk, a válogatott itt játszhatott először az országban Kanada válogatottjával (ez nem kevesebb, mint öt hónapos komoly előkészítést igényelt), majd aztán rendezhettünk egymás utáni három esztendőben, amire azóta sem volt példa, Kontinentális Kupa négyes döntőt!

Utóbbit ráadásul úgy, hogy az első után jelezte a nemzetközi szövetség elnöke, hogy annyira magas színvonalú volt szerinte a rendezés, hogy szeretné, ha a következő évben is mi lennénk a házigazdák, majd ez újabb egy év és jó rendezést követően újra megtörtént. Hatalmas dolog volt ez számunkra.

Úgy gondoltuk és ennek megfelelően cselekedtünk is, hogy haladni kell a korral, ahogy mondani szokás, a kor követelményeinek megfelelő létesítményhelyzetet kell teremteni, abban az esetben, ha eredményeket is szeretnénk. Szerencsére sikerült.

Mit tartasz a legnagyobb eredménynek, sikernek a Volán tekintetében, vezérigazgatói, társelnöki, elnöki időszakodat górcső alá téve? Nyilván Vörös Zsuzsa szakmai tekintetben csúcsot jelentő olimpiai bajnoki címétől elvonatkoztatva.

- Nehéz kérdést tettél most fel, nem is tudnék egyet kiemelni, ellenben sokat igen, de a legemlékezetesebbekre koncentrálva: először is a már említett csúcsév, az 1999-es az ami eszembe jut, hiszen sokan nem számítottak rá, de a honi mezőnyt akkoriban uraló Dunaferr elleni sikeres fináléval a jégkorongosok nagy bravúrral bajnokok lettek - a döntő, újvárosi ütközetet követő Városháza előtti éjszakai ünneplést nem lehet feledni, több ezren éltették a csapatot -, majd a nyáron Vörös Zsuzsi megnyerte az öttusa világbajnokságot.

Ezt az évet nem lehetett és most sem nagyon lehetne überelni. Nagyon emlékezetes volt még a 2000-es öttusa Eb, amelyről úgy nyilatkoztak a nemzetközi, illetve az európai szövetség vezetői, hogy ez egy etalon verseny volt, szeretnék, ha minden verseny ilyen lehetne a jövőben. Ott volt aztán az ugyancsak emlegetett magyar-kanadai válogatott hokimeccs, amiben szintén hatalmas munkánk volt, és a 2007-től már folyamatos EBEL, majd ICEHL-szereplésünk, amely minőségi előrelépést, megkockáztatom, nem is egy, hanem két szint lépést jelentett a honi jégkorong számára. Volt sok más szép eredmény, szép pillanat is, de szűken kiemelve ezek voltak a legjelentősebbek a klub életét, rendezéseit, eredményeit tekintve.

Én a magam részéről még a Kontinentális kupa 2005-ös négyes döntőjét tenném hozzá, mint kuriózumot, mert az orosz Dinamo Moszkvában két világbajnok, NHL-es sztár is szerepelt, akik a csúcsliga akkori, bérviták miatt adódott szünete alatt hazaigazoltak néhány hónapra, hogy ne essenek ki a játékból. Dacjuk és Afinogenov személyében olyan hokisok léptek akkor jégre a Volán ellen is, akik egyéni szinten a csúcsot képviselték, s persze a Dinamo Moszkva is olyan kategóriát képviselt, amit a tavalyi BL-szereplésig más csapa nem, aki a fehérvári "ördögkatlanba" látogatott az elmúlt 17 évben.

- Valóban ezt és a másik két Kontinentális-kupa döntőt is ide sorolnám, főképp, mert van egy dolog, amiben azóta is egyedülállóak vagyunk! Az első rendezés ideje alatt a nemzetközi szövetség akkori elnöke (IIHF) Fasel úr gratulált a magas színvonalú rendezéshez és rögtön kért minket arra, hogy pályázzuk meg a következő évi Final Fourt is, nagyon szeretné, ha ezt vállalnánk, a szövetségben ő nagyon fogja támogatni a kandidálásunkat.

Ezt mi megtettük, újra pályáztunk és nyertünk is. De a hab a tortán az volt, hogy az újabb négyes döntő során is jelezte, hogy annyira magas színvonalú a rendezés, hogy legyünk olyan kedvesek és kandidáljunk az azt követő évi, a 2007-es Kontinentális-kupa fináléjára!

Ekkor bevillant, hogy még a kettővel is példátlanok vagyunk, de, hogy a harmadik rendezés, egymás utáni esztendőkben, az aztán végképp párját ritkítja, így aztán ismét eleget tettünk a kérésnek és 2007-ben is megcsináltuk a rendezést. Megjegyzem, azóta is ez a rekord a miénk, úgyhogy erre ugyancsak nagyon büszkék lehetünk. Van bőven mire emlékeznünk, az biztos!

Most mi a helyzet a klubnál? Nyilván már nincsenek azok a lehetőségek, mint a sikerek csúcsán, de azért manapság is vannak igen eredményes öttusázók, s működik vívó, sportlövő szakosztály is is, tehát megmaradt az élvonalbeli sport a hokisok önállósodását követően is, az állandóság pedig tulajdonképpen te magad vagy, aki végigvezetted az Alba Volán SC-t az elmúlt 26 esztendőn, komoly sikerekkel.

- Rajtam kívül van még állandóság, ugyanis 2017-ben egy közös döntéssel a városvezetőséggel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy a jégkorongot leválasztjuk a sport egyesületről, önálló klubként folytatja a szakosztály, mert már sajnos nem lehetett anyagilag bírni azt a fajta rendszert Alba Volános támogatással, így önállósultak a jégkorongosok, ami remekül sikerült, ezt az eredményeik mutatják.

Ebben már a Volánnak és nekem sincs szerepem, sőt a szakosztályt létrehozó és felfuttató Ocskay Gábor sem. Igaz, a mai napig nincs olyan hokimeccs, amely nélkülem kezdődne el, némi túlzással, a játékvezető addig be sem dobja a pakkot, amíg nem lát ott ülni a helyemen a lelátón. Természetesen ez csak vicc volt, de az tény, hogy továbbra is minden meccsen ott vagyok és szorítok a fiúknak, és az is tény, hogy igen vehemensen tudok szurkolni, úgyhogy jobb, ha hölgyek és gyerekek nincsenek a közelemben ilyenkor...

Ellenben az öttusa szakosztályt töretlen hittel és lelkesedéssel visszük tovább Vörös Zsuzsával, így vissza is tértünk az állandósághoz, hiszen maga a sportág és Zsuzsa is az állandóságot képviseli klubon belül. Olimpiai- és világbajnokunkat én magam javasoltam a szakosztályvezetői posztra 11-12 évvel ezelőtt, hiszen nemzetközi ismertsége, tekintélye, utánpótlás edzői tevékenysége és klubszeretete erre alkalmassá tette már akkor. Erről egyeztettem Cser-Palkovics András polgármester úrral is, amikor felvetődött az ötlet, hogy a klub Volán Fehérvár néven folytassa. Mint ismert, a város szerepvállalása és a névtársítás megtörtént, mint ahogy Vörös Zsuzsa vezetőként való szerepvállalása is megvalósult.

Az, hogy a konstrukció jól működik, a szakosztály eredményei mutatják: Kovács Saci és Demeter Bence csapatban, valamint váltban Eb-ket, vb-ket nyert, illetve szerzett ezeken érmeket, Sacinak pedig egyéniben is volt Eb-sikere és - ez volt a csúcs eddig a Volán Fehérvár szakosztály számára - olimpiai bronzérme 2021-ben. Kovács Saci azóta már befejezte az élsportot, szült és most anyaszerepben bizonyítja kiválóságát, de Demeter Bence most is harcol a kvótáért, amivel kvalifikálhatná magát a jövő évi párizsi olimpiára, egyre érettebb a felnőttek között Tamás József is, illetve az utánpótlásunk továbbra sem áll rosszul tehetségekkel, úgyhogy derűlátóak lehetünk.

Az is igaz, hogy most a generációváltás és a lovaglás száműzése miatt a helyére műsorba vett akadályverseny is komoly feladatot ró ránk, hiszen az átállás erre senkinél sem zökkenőmentes, de nem is lehet, mivel a lovaglásra és az új számra való felkészülés teljesen más módszereket és részben más típusú versenyzőket igényel. Mindezektől függetlenül én úgy gondolom, hogy a 2024-25-ben a felnőtt korosztályba lépő generációnk eredményes lesz, ők is sok örömet okoznak majd a szurkolóknak, a városnak. Feltéve, ha ugyanolyan elhivatottak lesznek, mint annak idején Vörös Zsuzsa, Horváth Viktor, majd Kovács Sarolta és Demeter Bence.

Ezzel együtt mi a jövőkép a Volánnál?

- Szerintem ugyanaz az alapelv, amint amit anno majdnem 3 évtizede megfogalmaztunk, hogy fehérvári fiatalokra - és immár Vörös Zsuzsa munkájára - alapozva, a lokálpatriotizmust erősítve tudjunk minél több eredményes versenyzőt kinevelni, illetve tudjunk továbbra is versenyeket rendezni.

Azt itt meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt években sok tehetséget elvesztettünk nem sérülések és megfelelő hozzáállás miatt, de akadtak, akik a tanulmányaik miatt hagyták el a várost, de ezzel a problémával nem csak mi küzdünk, szinte mindenki. A mi helyzetünket azért az is nagyban befolyásolja, hogy az öttusából megélni csak az tud, aki nagyon jó és eredményes versenyzővé válik, a nemzetközi élvonalba kerül, és ha a 18-19 éves tehetségeink azt látják, érzik, hogy erre nem sok sanszuk van, akkor bizony előfordul, hogy a civil élet felé fordulnak, továbbtanulnak az öttusa kárára.

Mi azért dolgozunk, hogy olyan perspektívát tudjunk biztosítani a tizenéveseinknek, hogy néhány esztendő múltán azt tudjuk mondani: lám-lám, az Alba Volán SC továbbra is ott tud lenni a hazai és a nemzetközi élmezőnyben és továbbra is tud színvonalas nemzetközi versenyeket rendezni, hiszen ez a városnak is jó, nem csak az egyesületnek, ráadásul a gyerekeink maguk előtt testközelből láthatják a legjobb versenyzőket, ami az inspirációt tekintve nagyon sokat jelent.

Az, hogy immár lassan 3 évtizede vezeted ezt a klubot társelnökként, elnökként, ügyvezető elnökként, az komoly bizalmat jelent a tagság részéről, s hozzáértést a részedről. Mi a titkod?

- Én azt gondolom, hogy mindig megtaláltam azt a pontot, ameddig nekem szabad, vagy időnként szükséges a szakmai dolgokba beleszólni. Mindig azt szoktam mondani a szakmai vezetőinknek, hogy én elmondom a véleményem, amit ti gondoljatok végig, fontoljatok meg, és gondoljátok át, hogy én, aki menedzser típusú vezető vagyok, de nem az adott sportág szakembere, miért látok úgy valamit, ahogy, de a döntéseket nektek kell meghozni!

A jó kapcsolat a szakmai területek vezetőivel és a folyamatos tapasztalatcsere az talán, amivel el tudtuk érni a kölcsönös bizalmat és ami alapja a további munkámnak is, mint klubvezető. Kulcsár Tónival, Ocskay Gáborral, akik hatalmas szaktekintélyek voltak, velük is mindent meg tudtunk beszélni, mint ahogy ez a helyzet Vörös Zsuzsával is, akinek már évekkel ezelőtt elmondtam, kiemelt célom az, hogy segítem abban, olyan jó és eredményes vezető legyen belőle, mint amilyen kiemelkedő versenyző volt.

Mivel ma már az öttusa egyedül maradt nálunk, mint "kirakatsportág", egyértelműen közös érdek, de kiemelt cél számomra is, hogy a sportág továbbra is eredményes maradjon itt, Fehérváron és tudjunk a kiemelkedő sporteredmények mellett kiemelt nemzetközi versenyeket is a városba hozni, ahogy eddig is sikerült.

Vállalati vezetőként már letetted a lantot, ugyanakkor sportvezetőként, és úgy általánosságban nem vagy egy nyugdíjas típus. Mindenesetre egyszer majd nyilván eljön az a pillanat, amikor átadod az elnöki stafétát valami másnak. Akad már olyan valaki, akiről azt gondolod, hogy olyan hittel, elhivatottsággal és eredményesen tudja majd továbbvinni az Alba Volán SC-t, mint te magad?

- Rendkívül nehéz kérdés ez, hiszen az egész elnökségbe olyan emberek kellenek, akik támogatókat tudnak hozni, akik meg tudják teremteni azt a hátteret, ami a klub színvonalas működését biztosítani tudja. Ehhez mérten az elnöknek is olyannak kell lennie, aki túl azon, hogy ismeri, szereti a sportegyesületet, össze tudja fogni és menedzselni ezt a tevékenységet.

Itt gondolni kell a kevésbé kirakatban lévő, de megfelelően működő szakosztályainkra, a sportlövőkre, vívókra, természetjárókra, velük együtt kell nézni az egyesületi tevékenységet. Alapjaiban változtattunk 2020-bana  vezetői struktúrán, amikor a korábbi évtizedekben rendkívül sokat és jól dolgozó egyesületi ügyvezető, Sárvári Laci nyugdíjba vonult, így úgy döntöttünk, hogy az elnök egyben ügyvezető is lesz, így ma már ügyvezető elnökként vezetem a klubot.

Azon majd hosszabb távon el kell gondolkodnunk, hogy megteremthető-e a feltételrendszere annak, hogy újra külön tudjuk választani a két posztot és a szakmai vezetés és az ügyvezetés váljon külön, avagy maradjon ez a működési rendszer. Akárhogyan is lesz, én úgy gondolom, hogy Vörös Zsuzsa lehet az a személy, aki minden tekintetben alkalmas vezető lehet majd, hiszen szakmai hozzáértés és a klubszeretete megkérdőjelezhetetlen, ő alkalmas ügyvezető elnök lehetne.

Egyetlen rövid személyes jellegű kérdés a végére: fizikálisan hogy érzed magad? Megy még a minimum heti egy rendszeres foci a tornacsarnokban?

- Nemhogy egy, két foci van hetente! Most ugyan betegeskedtem egy kicsit és úgy általánosságban is itt-ott fáj néha, de amíg bírom, megy a foci rendszeresen! Itt hadd mondjak el még két dolgot, ami számomra nagyon fontos: az egyik, hogy a 2024-es olimpia után az öttusázóknál sikeresen menjen az új, a lovaglást váltó akadály versenyszámra való teljes átállás, valamint az, hogy a jégkorongozóknál legyen sikeres az új multifunkciós csarnokba való "átszokás", teljen meg minél többször az új létesítmény, amelynek kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy Ocskay Gáborral - és még többen másokkal együtt - sikerült egy olyan rendszert kidolgozni és működtetni korábban, amely ide vezetett, hogy ez az álomszerű infrastrukturális beruházás létre jöhetett. Büszke vagyok arra, hogy egy picit talán ebben nekem is van szerepem. Megkockáztatom: ha nincs Ocskay Gábor és Tóth István, akkor lehet, hogy nincs multifunkcionális csarnok sem Fehérváron.

(Mátay Balázs)

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek