Schneider Béla - a tájfutástól a fociig, alázattal
Schneider Béla - a tájfutástól a fociig, alázattal
Schneider Béla - a tájfutástól a fociig, alázattal- Elég régóta ismerlek, de azt nem tudom, annak idején, gyermekként, ifjoncként mi terelt a sport közelébe, mi vagy ki - akár többes számban is említve - motivált?
- Csákváron nőttem fel, a 70-es években került oda egy testnevelő házaspár, Petrovszki Pál és a felesége Terike, ők fertőztek meg igazán a sporttal, illetve tették ezt az egész - akkor még - faluval. Mi annak idején szertornáztunk, kézilabdáztunk, futóversenyekre jártunk, fociztunk, tehát mindent is csináltunk. Innen, általuk ered a sportszeretet. Kezdetben a kézilabda volt nálam a fő sportág, de aztán megszűnt ez a lehetőség helyben, s mivel a barátaim tájfutó edzésekre jártak, én is csatlakoztam hozzájuk, itt Fehérváron a Volánban 1977-től 2004-ig tájfutó voltam. 1983-ban kerültem az Alba Volánhoz, s évekig a szakosztály technikai vezetői tisztségét is betöltöttem a futás mellett. Csákváron aztán az akkor megépült sportkomplexum létesítményvezetői megbízatását is elláttam, sikeres pályázattal. 22 évig ez volt a fő munkám, majd mivel a helyi csapat is akkor kezdett el igazán szépen feljönni, megnyerte a Szabad Föld Kupa döntőjét is, és mivel volt rá lehetőség, akkoriban velük is dolgoztam, ez által pedig fokozatosan csatlakoztam be a futball világába. Ez olyan jól sikerült, hogy 1992-ben már a Sárvári István vezette megyei szövetségben is már elnökségi tag lehettem. Visszatérve kicsit Csákvárhoz: a létesítményvezetés mellett az ügyvezető igazgató is én voltam 22 évig. Ekkor szépen fokozatosan lépdeltünk fel a ranglétrán, mag aztán a csapat eljutott oda, ahol ma is van, az NB II-be.
- Fókuszálva most legfőképp a megyei, vármegyei vezetői szerepedre, végül miként sikerült úgy megvetned a lábad az FMLSZ-nél, hogy még is ez a fő tevékenységed, munkád, előbb főtitkárként, majd igazgatóként?
- Sárvári Istvánt követően
1997-ben Nemes Ferenc lett a megyei elnök, aki mellett bizottságokat vezettem, majd 2010-ben Földvári Feri, aki akkoriban főtitkár volt, nyugdíjba vonult, s Nemes elnök úr kért fel, hogy vállaljam el utána a főtitkári posztot. Majd, már Csányi Sándor vezetésével átalakult az MLSZ struktúrája, a megye szervezetek is közvetlenül becsatlakoztak igazgatóságokként a fő szervezetbe, így aztán én voltam a régi FMLSZ utolsó főtitkára, s lettem egyben az új szervezet első megyei, ma már vármegyei igazgatója.
Összességében immár 15 éve látom el ezt a pozíciót nagy örömmel.
- Az ide kerülésed idején tapasztalt viszonyokhoz, állapotokhoz képest mi változott meg leginkább, mennyiben lett más a munkád, s maga a szervezet?
- Maga a világ változott leginkább, jött a komoly digitalizáció, ez hozta a legtöbb változást, kihívást megával nálunk is. Papír alapú nyilvántartásokról, dokumentálásról át kellett állni a digitálisra, összeköttetésben a központi bázissal. Megváltozott a gazdálkodásunk, több bajnokságot is szervezünk azóta, pl. bejött a futsal, szóval volt változás, feladat bőven, jóval több dolgot csinálunk, mint amikor 2010-ben ide kerültem, ebbe a pozícióba.
- Melyek azok az eredmények, esetleg újítások, amelyek a nevedhez köthetőek, vagy általad valósultak meg ezen idő alatt, amelyekre büszkeséggel gondolsz?
- Bekerültek olyan programok a megyei vérkeringése, amelyek korábban nem voltak, gondolok itt elsősorban a megyei kispályás bajnokságra, ami tényleg egy sikeres sztori. Évről évre egyre inkább azzal kellett szembesülnünk, hogy egyre fogytak a nagypályás csapatok, s úgy gondoltam, hogy ha elérjük csak azt, hogy a futball nélküli településéken legalább egy kispályás alakulatot össze lehet toborozni, majd részükre bajnokságot rendezni, akkor az nagy eredmény volna. Elindultam körbe a megyében, végig kopogtattam az érintett 39 település polgármestereinek ajtaján, s kértem, legyenek segítségünkre, ha csak egy faluszéli kis füves területtel rendelkeznek, szabályos pályával nem, akkor is lehessen futballozni, kispályás méretben. Ezzel is bíztunk abban, hogy a helyi fociéletet aktívan tartva kinyithatunk ismét egy kiskaput a nagypályás labdarúgásnak is.
- Tehát ez volt a "mögöttes" szándék, hogy a kispályás bajnokság által újra életet vigyetek a "futballtalanított" falvakba, s ahol lehet ezzel megágyazzatok a nagypályás játéknak is?
- Valójában igen, így volt,
első körben máris jött 21 település, s most is vagyunk tizenheten, tehát jól prosperál a kispályás élet a vármegyében, s igen, nem titkolt cél volt, hogy ahol és amikor lehet, legyen ebből nagypálya is majd.
Éppen most volt egy forduló Vértesbogláron, ahol játszott másik három település csapata is, s egy igazi jó hangulatú közösségi program lett belőle, a helyi elnök születésnapi köszöntőjével egybevonva, valóban kiváló eseménynek bizonyult, s ez a másik fő cél, hogy ezt a hangulatot rendszeresen meghonosítsuk a kispályák mellett a bajnokság során.
- Az MLSZ vármegyei igazgatóságának van melletted egy társadalmi elnöke is, az igazi sportvezető családból származó Bencsik István személyében, akinek az édesapja a Videoton SC történetének legendás vezetője volt. Ketten jó "csapatnak" tűntök kívülről. Valójában ideális a munkakapcsolat közöttetek?
- Igen, mondhatom. Az MLSZ alapszabálya rendelkezik a struktúráról, arról, hogy miként és hogyan működnek a vármegyei egységek, igazgatóságok. Ebben szerepel, hogy van egy operatív munkaszervezet, amit az igazgatók vezetnek, s egy társadalmi elnökség, amit a társadalmi elnök. Őt az MLSZ nevezi ki. A társadalmi elnök és elnökség jogköre kialakítani a bizottságokat, annak vezetőnek megválasztása is az ő döntésük. A munka csak úgy jó és ideális, ha összedolgozunk, más út nincs is, így egyértelműen kijelenthetem, hogy Bencsik István társadalmi elnökkel jó az együttműködés, az összhang a vármegyei futball érdekében. Öt bizottságot kötelező működtetni, ezeken kívül minden vármegye maga határozza meg, hogy milyen bizottságokat szeretne még létrehozni, kikkel, milyen felkészült szakemberekkel. Nálunk így van pluszként kispályás, női, öregfiúk, vagy éppen egészségügyi és szakma bizottság. Istvánnak családi öröksége, tapasztalata és NB II-es focimúltja alapján is kiváló érzéke és rálátása van a sportágra, ideális a munkakapcsolat közöttünk.
- Ami az operatív tevékenységet illeti: mekkora az apparátus, hogy működik a napi munka?
- Itt az irodában öten dolgozunk, van egy hölgy, aki a gazdasági ügyekkel foglalkozik, egy kolléga, aki a játékvezetői tevékenységeket, a játékvezetői bizottságot segíti, a küldésben különösképp, de van Grassroots koordinátorunk, és természetesen titkárunk is. Minden feladatnak van gazdája, felelőse a kispályás bajnokságoktól az utánpótlásig.
- Most már a futsalnak is székesfehérvári vezetője van, hiszen az MLSZ szakágvezetője januártól az amúgy kiváló játékvezető, Kovács Gábor. Az ő szerepe mennyire pozitív megyei tekintetben, mennyiben jobb a helyzet az ő szerepvállalásával?
- Örülünk Gábor kinevezésének, hiszen kiváló futsal játékvezetői pálya áll mögötte, a szakágban minden fontosabb eseményen, mérkőzésen közreműködött a BL-től a világkupa fináléig. Amikor Nemes Ferenc vezette a szervezetet, Gábor a katonai szolgálata alatt velünk tevékenykedett már, régóta ismerjük, s örömmel fogadtuk, hogy amikor januárban megkapta a kinevezését, az első útja ide, ebbe az irodába vezetett. Mindkét félnek hasznos a kapcsolat közöttünk, hiszen a futsal top részét, hazai és nemzetközi élvonalát jól ismeri, ismerte, de a helyi, vármegyei viszonyok tekintetében velünk, általunk közreműködve hatékonyabb lehet a tevékenysége, ami nekünk is pozitív.
- A közelmúltban kaptál egy igen komoly, állami elismerést. Ez nyilvánvalóan remek visszaigazolása a te munkádnak. Miként tudtad meg és hogyan érintett, amikor értesültél arról, hogy ilyen módon is elismerik a tevékenységedet?
- 25 éve ünnepeljük a Magyar Sport Napját május 6-án. Öt díj van, amit ekkor adnak át. Amit én kaptam, az Esterházy Miksa-díj, amit a hivatalos indoklás szerint a sport népszerűsítésében, a lakosság fizikai és erkölcsi állapotának fejlesztése érdekében hosszú időn keresztül kifejtett kiemelkedő tevékenység elismerésére a testneveléssel és a sporttal foglalkozó civil szervezetekben, köztestületekben dolgozó személyeknek adományoznak. Ami a személyes indoklást illeti, esetemben ez így szólt: "A hazai és a Fejér vármegyei sportélet különböző területein hosszú idő óta végzett fáradhatatlan munkáért".
Azon kívül, hogy én tájfutottam anno, rengeteg versenyt szerveztem, létesítményt vezettem Csákváron, a Sportlétesítmények Magyarországi Szövetségének 1991-es megalakulása óta tagja voltam, s helyet kaptam a Magyar Szabadidősport Szövetség elnökségében is helyet kaptam, miként a MOB tagságában is. A díj előterjesztése kapcsán egykori olimpiai bajnok úszónk, - többek között - az MSZSZ elnöke, Czene Attila keresett meg, hogy úgy gondolja, jelölne erre a díjra, s kért néhány adatot rólam, majd kaptam az államtitkárságról egy megkeresést, hogy én lettem az egyik díjazott. Nem tagadom, a méltatásban, indoklásban szereplő "hosszú idő óta végzett fáradhatatlan munka" jellemzése számomra rendkívül jól esett.
Már önmagában az, hogy valaki ezt észre vette és méltatásra javasolta.
- Régóta figyelve a tevékenységeidet, számomra egyértelműnek látszik, de mégis a te érzésed a legfontosabb: élvezed a mit csinálsz?
-Igen, egyértelműen, különben nem csinálnám Balázs. Ha én valamit elvállalok, akkor abba mindig mindent beleadok, másképp nincs értelme. Egyszer a lányom mondta, hogy rajtam kívül még nem találkozott senkivel, aki legalább néha nem mondja azt, hogy "hú, megint menni kell dolgozni". Bizony, tőlem ilyet nem hallhatott.
- Annak ellenére, hogy nem helyben laksz, ingázol Csákvár és Székesfehérvár között naponta.
- Valóban, én Csákváron lakom és ott is születtem, azon kevesek egyikeként - ma már- , akiknek születési helyként is a település van feltüntetve, mert gyakorlatilag ott jöttek a világra, nem a fehérvári vagy más, környékbeli kórházakban. Reggel jövök, este megyek, nap közben itt vagyok mindig Fehérváron, de nem nagy távolság ez, nem okoz problémát az ingázás.
- Miként látod, milyen állapotban, helyzetben van most a vármegyei futball?
- Úgy gondolom, egyértelműen jó a helyzet. Ha a kiadott versenyengedélyeket nézem, ami mindig jó tükör, akkor Fejérben jelenleg 13 ezer van érvényben erre a szezonra, ami a vármegye 418 ezres lakosságszámát tekintve ez 3 százalékot jelent. Országosan a fővároson és Pest vármegyét kívül, mint klasszikus vármegye, egyedül Győr előz meg picivel bennünket, tehát nincs okunk a panaszra.
- Mi az ami tervként forog a fejedben? Már ami publikus persze, rövid és hosszabb távon egyaránt.
- Amiről még nem beszéltem, a vármegyei kupadöntő, ami közel 5 ezer nézőt most is behozott a Sóstói Stadionban. Ez egyértelműen egy sikeres sztori, amire büszkék vagyunk és lehet tovább vinni. A települések csapatainak és a szurkolóknak nagy öröm, hogy a Sóstói Stadionban játszhatnak, nézhetik helyi kedvenceik tétmérkőzését. Ez, illetve a Facebookon már 54 ezer képmegtekintéssel rendelkező gyermek rajzpályázat, amit immár 11. éve rendezünk a Bozsik Programmal kapcsolatos élményekre fókuszálva, amiket értékként meg szeretnénk tartani és tovább fejleszteni. Ezekkel is megpróbáljuk a labdarúgást a közéletbe is jobban behozni, megjeleníteni, erősíteni.
