Az Árpád-kor eltűnt világa rajzolódott ki
Az Árpád-kor eltűnt világa rajzolódott ki
Az Árpád-kor eltűnt világa rajzolódott kiMiért vagyunk Fornapusztán?
Olvasóink jól ismerhetik Viszló Leventét, aki egyfelől a Vértes Natúrpark igazgatója és a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány elnöke, nem mellesleg tájkutató, gyűjtő és hivatásos természetvédő. Egy ilyen természetért rajongó, az élővilág kincseit minden mozdulatában védő, elkötelezett személy segítségével hogyan juthatunk el bármilyen ásatáshoz, történelmi korok feltárásához? Egyszerűen úgy, hogy Viszló Levente nemcsak hódol a természet előtt, de mint a Vértes szülötte, szerelmese is ennek a vidéknek és annak minden természeti és épített örökségének. Helytörténeti írásaiból, kiadványaiból, könyveiből kiderül, hogy a szarvasok lábnyomában nemcsak az élővilágot, de épített történelmünket is meglátja.
„A Vértes-monográfia 2014-től készült, és bár kértem hozzá segítséget, de azt nem kaptam meg, ezért kénytelen voltam érdeklődési körömet szélesíteni. Így egészítettem ki tájkutatásaimat néprajzi, kultúrtörténeti vizsgálódásokkal” – magyarázta Viszló Levente, hogy miért is vagyunk Fornapusztán, ahol konkrétan keres egy régi világban épült templomot. Elmondta, hogy egy 1735-ös, pontosan elkészített térkép állt rendelkezésére, ami az Eszterházy-uradalomtól származott, és a török utáni állapotokat mutatta.
Ezen a térképen neveztek meg egy Fornaj temetés elnevezésű földrajzi objektumot, ami ott helyezkedett el, amit a köznyelv ma is temetőlaposként ismer. Ez a Fornaj temetés későbbi katonai térképeken is egyértelműen temetőre utalt. Mária Terézia 1775-ben változtatta meg a temetői szokásokat, előtte viszont egész egyszerűen a templom körül megszentelt földbe lehetett csak temetkezni. Ezt a területet Stibrányi Máté régésszel közösen mágneses talajvizsgálat segítségével „átfésülték”, és egyértelműen kimutatták az egykori temető nyomait. „Sajnos a templom körvonalait ez idáig nem sikerült megtalálni” – emlékezett vissza Viszló arra a történetre, ami ebben az időben nyugvópontra is érkezett. Kis idővel később a Pro Vértes fornapusztai gazdasági telephelyén felújítást végeztek, és a mai takarmánytároló alapjait akkor ásták ki: „A fiúk ásás közben két emberi csontvázat találtak, amit zsákokba összeszedtek, és odaadták nekem. Én úgy voltam vele, jobb, ha a múzeumhoz kerülnek a csontok, hiszen Szücsi Frigyesék tudják, mit kezdjenek velük” – emlékezett vissza Viszló Levente.
A környékbeli bányákban terjedt olyan mendemonda, ami arról szólt, hogy a második világháborúban a tájékon szovjet katonákat temettek el. Amikor ezt Viszló megtudta, kérte Szücsi Frigyes régészt, hogy vizsgáltassák meg a csontokat, hátha éppen ebbe a szovjet temetőbe nyúltak bele a munkatársai. – „A vizsgálati eredmény 2024-ben karácsonyi ajándékként érkezett meg, amiből az derült ki, hogy 998 és 1032 közé, legvalószínűbben 1020 környékére tehető a csontok temetési ideje” – mondta Viszló, ami nemcsak az ő, de a szakemberek érdeklődését is felkeltette, hiszen váratlanul szembejött két Szent István korabeli sír temetett embere.
Az eltűnt templom és a földradar
Tavaly egy próbaásatást tartottak a szakemberek a két sírhely környékén, és egy kisgyermek csontjait találták meg. A bevizsgálás eredménye ugyancsak Szent István kora volt. Viszló Levente számára ekkor lett gyanús az a korábbi Fornaj temetés a korabeli térképen, és arra gyanakodott, hogy éppen az általuk üzemeltetett telephely közepén található a régi temető, s talán a hozzá tartozó templom is! Ezért Viszló Levente támogatásával és költségviselésével elkezdődött a terület bevizsgálása.
Stibrányi Máté régész vezetésével június nyolcadikán egy kis csapat ment Fornapusztára, hogy talajradar segítségével felkutassák, van-e templommaradvány a föld alatt a korábban talált emberi csontvázak helyének környékén: „A földradar egy aktív elektromos hullám gerjesztésén és annak visszaverődésén alapuló technológia. Az elv ugyanaz, amivel a repülőgépeket is megtalálják a levegőben. Az eltérő sűrűségű és távolságú anyagok eltérő módon verik vissza a hullámokat. A régészet ezt használja az épített örökségek föld alatti feltérképezésére” – mondta Stibrányi Máté régész.
A csoportnak akkor sem lett volna könnyű feladata, ha egy szántóföld közepén kellett volna megkísérelni egy rejtőzködő templomrom nyomait meglelni, de egy jókora tároló alatt ez még nehezebb. Ugyanakkor „Magyarországon több mint kétszázharminc ilyen középkori templom megközelítő helyét ismerik a szakemberek, de ebből mindössze négy-öt templom romja látszik. Gondolok itt Zámolyra, Csabdira vagy Kerekszenttamásra. A többiből csak harminc-negyvenet tudtunk bemérni a föld alatt” – tájékoztatta lapunkat Stibrányi a fornapusztai mérések kezdésekor. Ugyanakkor a régész elmondta, hogy az Esztergomból Fehérvárra vezető út egyik jelentős csomópontja volt Fornaszentmiklós, ahol a középkorban állt egy Szent Miklós nevére szentelt templom is, de a török idők alatt a falu és a templom is elpusztult. – „A pusztulás oly mértékű volt, hogy ma már az eredeti falu pontos helyét sem tudjuk meghatározni, ezért is lenne szakmailag fontos rátalálni legalább a templom nyomaira!” – erősítette meg Stibrányi Máté.
Azt feltételeztük, hogy egy ilyen komoly stáb csak úgy habókra nem jön el kutatgatni Fornapusztára, ezért adta magát a kérdés, mennyi esélyt látnak arra, hogy templomra találnak: „Szakmai szempontból számomra Fornapuszta mindig is nagy kihívás volt. Vannak olyan makacs templomok, amelyek nem akarják megadni magukat. Meglepően sok forrásunk van a középkorból az itteni templom létezéséről, ugyanakkor zavarba ejtő az a forráshiány, amit a tájban és a terepen találunk. A megtalált három sír fontos adat lehet arra nézve, hogy esetleg közel járunk az egykori templomhoz” – válaszolt a szakember. Kérdésünkre Stibrányi Máté elmondta, hogy a talajradaros technológia nem alkalmas a további sírok felkutatására, hiszen egy sírban nincs akkora szilárdsági ellenállás, ami kimutatható.
Templom nincs, de temető van
A talajradarral felkutatott terület számítógépes elemzése és értékelése nem mutatott semmilyen épített örökséget a föld alatt rejtőzködve. Sajnos Stibrányi Máté álma Fornapusztával kapcsolatban egyelőre nem teljesült, a templom nyomait nem találták meg. Ezért is lepett meg, hogy pár nappal később a temető kutatására feltáró vizsgálatot kezdenek, amelyre szintén elment stábunk. Én, mint újságíró nem értettem, ha nincs templom, akkor mit keresnek, mit tárnak fel. Már eleve feltételeztem, hogy a korábbi három sír akár szórványsír is lehet. A hozzá nem értő ember azt gondolja, hogy a régészeti feltárás kis ásókkal, kerti szerszámokkal kezdődik, de nagyot néztem, amikor a tárolóba begördült egy gigantikus markológép. A feltárást Szücsi Frigyes régész, a fehérvári múzeum munkatársa vezette, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy az elsődleges kérdésük az, egyáltalán milyen típusú temetkezési hellyel állnak szemben, azaz templom körüli temetőről van-e szó vagy sem: „Ha templom körüli temető lesz, akkor megerősödik a nézet a korai templom létezéséről. De egy soros elrendezésű, falu szélén lévő temető is fontos lehet számunkra, hiszen nemcsak a temetés korát tudhatjuk meg, hanem megismerhetjük a kor emberének táplálkozását, azt, hogy itt született-e, de a halottak megélt életkorát, egykori betegségeit, életminőségét is megtudhatjuk. Azaz óriási információhalmaz kerülhet a birtokunkba Szent István korából” – részletezte Szücsi Frigyes.
A markológép az ő utasításai alapján emeli le a humuszréteget addig, amíg meg nem jelenik az úgynevezett altalaj, amely általában a jégkorszakból származik: „Ahogy a markoló finom, keskeny rétegekben húzza le a humuszt, úgy rajzolódhat ki az ember által korábban megásott bármilyen mélyedés, ami takarhat házalapot, pincét, árkot és természetesen sírokat is” – mondta türelemmel Szücsi Frigyes. És a látvány engem is megdöbbentett, ahogy a markológép által lekanalazott fekete föld alatti sárga altalajban mértani pontossággal szép lassan rajzolódtak ki a sírok sötétszürke helyei. – „A munkálatokat ott kezdtük meg, ahol korábban a három sírra leltünk, mert feltételeztük, hogy nemcsak az a három sír lehetett itt, hanem esetleg egy korábbi temető. A régészet nem varázslás. A régész a két szemével érzékeli a dolgokat, mint ahogy az eltérő talajminőség által kirajzolódó foltokat is. Ilyenkor a tapasztalatai alapján tud feltevéseket megfogalmazni, hogy a foltban milyen objektumokat kell feltételezni.”
Amikor már a kilencedik sírhely is megmutatta magát a markoló által rajzolt területen, Szücsi Frigyes határozottan kijelentette: „Nem pusztán a szabályos tégla alakok utalnak arra, hogy sorosan elhelyezett sírokra találtunk, hanem a tájolásuk is. A középkorban ugyanis a sírok tájolása nyugat–kelet irányú volt, ami megegyezik a fornapusztai megtalált foltoknál is. Innentől kezdve minden folt kap egy számot, és a feltárás későbbi fázisai során esetlegesen előkerülő leletanyagok, emberi maradványok is ezzel a számmal, illetve ehhez kapcsolódó újabb alszámokkal lesznek dokumentálva és elcsomagolva, ami segíti a későbbi elemzéseket, kutatásokat.”
Sírok és leletek
Itt jegyzem meg, hogy minden elismerésem azé a markológép-kezelőé, aki a földet mozgatta a feltárás során, mert azzal a hatalmas géppel úgy bánt, mint aki valóban képes lenne a habot eldolgozni egy torta tetején. A fent említett foltokat már kézi lapátokkal nyesték meg, ahogy a régészeti szakzsargon nevezi a műveletet. Szücsi Frigyes régész elmondta, hogy a rajzolatokból már az is kiderült, hogy kora Árpád-kori soros temetőről van szó. Ebben az időszakban már megjelenhettek templom köré kialakított temetők is, de azt egyelőre nem tudhatjuk, hogy az eltemetettek már keresztények vagy sem, esetleg vegyesen temették őket, ugyanis csak az 1100-as évektől vált kötelezővé a templom köré történő temetkezés.
„Előfordulhat az is, hogy egykori pogány, soros elrendezésű temetőkhöz építettek később templomot, és ezzel a keresztények folytonosságot vállaltak őseikkel, s temetkeztek elődeik sírjai mellé” – elemzett a régész.
Szücsi Frigyes is megerősítette, hogy egyelőre templomnak nincs nyoma, csak a jelenlegi Fornapuszta közepén talált temető egy részletét tárták fel: „Az biztos, hogy az 1330-as években a pápai tizedjegyzékben már említik ezt a települést, tehát valamikor a késő Árpád-korban, de legalábbis az Anjou-korban már biztosan volt temploma” – mondta Szücsi Frigyes. Úgyhogy továbbra is izgalmas kérdés, hogy valaha megtalálják-e Forna templomát.
„A helyszínen pár nap alatt kilenc sírt tártunk fel, amiből hat felnőtt emberé, három pedig gyermek sírja volt. Sajnos e pár sír is igazolta a korai csecsemő- és gyermekhalandóság tényét, hiszen a kor temetőinek harminc százaléka gyermeksírt mutat. A temetés során koporsókba temették a halottakat, aminek több nyomát is megtaláltuk. Találtunk olyan sírt is, ahol az elkorhadt koporsó teljes humuszlenyomata megtalálható volt. A koporsók vasszögek és vaspántok felhasználása nélkül készültek, akárcsak a régiónkban az avar kori síroknál. A leletanyag első ránézésre szegényesnek tűnik, de ez nem helyi szegénységet tükröz, hanem általános a kora Árpád-korban. Általában a férfiak mellé nem is kerül semmi, esetleg egy bronzcsat, fegyverek egyáltalán nem. Inkább a hölgyek mellé temetnek különböző ékszereket, ami a mostani leletanyagainkban is igazolódott. Bronz karperecet, gyűrűt találtunk és ezüst karikát, de az utóbbit csak vizsgálatok után tudjuk rekonstruálni, miként használták. Végül előkerült egy vaskés is” – foglalta össze a tervásatás vezetője a leletekre vonatkozó adatokat.
A tervek szerint a fornapusztai ásatások még folytatódnak északi és nyugati irányban, amit továbbra is Viszló Levente és az általa irányított Pro Vértes Közalapítvány támogat.
„Levente olyan elkötelezett támogató, hogy ami tőle telik, azt rendelkezésre bocsájtja a további vizsgálatok lebonyolítására, de például egy archeogenetikai vizsgálat finanszírozása még tőle sem várható el, mert azok költsége nagyon magas. Az ilyen vizsgálatokra nagyobb pályázatok, projektek keretében lenne lehetőség. De meggyőződésem, hogy néhány éven belül nagyon komoly többlettudás birtokában leszünk a Fornapusztán eltemetettekkel és az ő közösségükkel kapcsolatban!” – zárta Szücsi Frigyes a többnapos közös munkálatok után a tájékoztatást.
