A világot járt fehérvári cigányprímás
A világot járt fehérvári cigányprímás
A világot járt fehérvári cigányprímásA tizenkilencedik század botrányaként híresült el, hogy Clara Ward-Chimay belga hercegnő (1873–1914) 1896-ban egy párizsi zenés szórakozóhelyen belezúgott Rigó Jancsi cigányprímásba, aki pákozdi gyerekként járta a nagyvilágot. A hercegnő férje, Joseph de Riquet de Caraman-Chimay belga herceg csak az asztalon hagyott üzenetből tudta meg, hogy felesége faképnél hagyta őt és két kisgyermeküket. Chimay hercegnő Fejér vármegyébe jött Rigóval, ahol a pákozdi jegyző ebéddel kínálta a két ifjút, hiszen akkor még nem ért el ide a világbotrány csámcsogása. Rigó Jancsinak több sem kellett, másnap Székesfehérváron, a Magyar Király Szállóba viszonthívta a jegyzőt, annak családját, a plébánost és persze saját családját egy tizennégy fogásos ebédre. A könnyű koszt mellé Rigó Jancsi a fehérvári Darázs Károlyt kérte fel prímásnak, hogy húzza el a társaság nótáit. A felkérést örömmel teljesítette Darázs Károly, mert ő már hallott a nagy szerelemről.
Károly ekkor harmincéves volt, és már ismerték a szakmában. Nem csak idehaza: a fehérvári cigányprímást kedvelte a nyugati világ is. Nagyjából zenésznek mondható a családja is. Bátyja, Miska hamar befutott, már gyerekként húzta a vonót. Károly sem maradt le, csak huszonegy évvel később született. Már hatévesen álla alá tette a hegedűt, és nevelőapjától, Kovács Jánostól tanulta meg, hogy a muzsika beszédes, mert többet mond minden szónál. Nevelőapa ide vagy oda, Károly példaképe mégiscsak Darázs Miska volt, aki zenéjével rabolta a lányok és asszonyok szívét. Az ilyen rablások egyenes következménye lett, hogy menekülnie kellett Székesfehérvárról, és Miska Párizsig meg sem állt. Ott aztán híre ment: a zenés helyiségek megteltek, ahol Darázs Miska húzta a prímet. Arcképét adták-vették a hölgyek, érthető, hogy az addig sem szerény muzsikus hamar fent találta magát a legmagasabb lovon. Haza is jött megmutatni, hogyan kell gazdagon, könnyedén élni. 1881-ben Miska zenekarába került másodhegedűsként Darázs Károly, és velük bejárta egész Európát. Tíz évet muzsikált bátyjával, majd önálló életbe kezdett. A kor mesterprímásai – Balogh Károly, Rácz Pali, Banda Marczi és Balázs Kálmán – mellett lehetett másodprímás. Londonban muzsikált 1893-ban Balázs Kálmánnal, mikor utolérte a hír, hogy szülővárosa, Székesfehérvár legkedveltebb bandája prímás nélkül maradt, mert Radics Miska visszament az Úrhoz. Darázs Károly hazatért, és a jól szervezett zenekart átvette. A jó zenészek gyorsan összemelegszenek, és Radics kitűnő bandát hagyott itt. Károly sem volt gyenge cigányprímás, nem kellett sok idő, hogy a zenei hangok úgy kövessék egymást, ahogy sikló úszik a tó vizén. Darázs rávette új társait egy londoni útra, ami kicsit hosszúra sikeredett, mert aztán nem akarták őket elengedni.
Darázs Károly korábbi másodprímás szólóira emlékeztek még a londoniak, s amikor új csapatával prímásként hallották meg, kalapot emeltek az angolok. Sőt Albert Eduárd walesi herceg, későbbi VII. Eduárd király meghívta palotájába Darázsékat, hogy neki muzsikáljanak. Ez aztán szokássá vált a királyi palotában. Így esett meg, hogy az ott időző Ferencz Ferdinánd császári-királyi herceg tiszteletére rendezett estélyen is Darázs Károly zenekara adta a muzsikát. Hatalmas híre ment annak, amikor a leghíresebb angol üdülőhelyen a Devonshire Hangversenyteremben harmincöt napig koncerteztek. Ebben az időben, 1894. június huszonkilencedikén közölte le a következőt a Budapesti Hírlap: „Darázs Károly Derby urnál. Darázs Károly székesfejérvári cigányprimás, aki most a bandájával Londonban vendégszerepel, a napokban levelet irt haza Fehérvárra. A levélben elmondja, hogy milyen jól folyik a sora s aztán igy folytatja: A híres, nagy lóverseny alkalmával Derby urnál is muzsikáltunk, hol a váleszi herceg is ott volt. A levelet pedig igy írja alá: Darázs Károly zenefőnök.”
Időnként hazatért Székesfehérvárra is, aminek következményei is lettek, mert a fehérvári fiatalok is ragaszkodtak a jó zenéhez. Ilyen eseményt rögzített az 1893. december huszonnyolcadikán megjelent Székesfehérvár és Vidéke: „Rögtönzött mulatság. A »Fekete sas« szálloda nagytermében a fehérvári egyetemi hallgatók tegnap este is megcsinálták szokásos »rögtönzött« mulatságukat. A toalettek dolgában ugyan nem hasonlított egy rögtönzött mulatsághoz, de annál inkább jókedvben és kedélyben. Darázs Károly zenekarának volt a feladata szakadatlanul húzni a hegedűt, de a fáradhatlan ifjúságon nem tudott kifogni, mert az pihenés nélkül rakta a ropogóst egész hajnalig.”
Így tért haza 1894-ben is, amikor esküt tett szerelme, Niszik Mária és Isten előtt, hogy frigyük eggyé kovácsolja szerelmüket. A „kovácstűzben” kilenc alkalommal született test a lélekből, és a gyermekek születése egy kicsit nehézkessé tette az életet, talán emiatt is bontotta kiváló bandájával a kapcsolatot Darázs. De nem maradt fellépés nélkül, hiszen Székesfehérváron jelentős eseménynek számított, ha egy kávéházban, vendéglőben valamelyik bandával fellépett.
De izgalom is adódott az életében, amiről a Budapesti Hírlap is tudósított 1907. június huszonegyedikén: „A bűvös kagyló. Székesfejérvárról írta tudósítónk: Horvát Mari kóbor cigányasszony sorra szokta járni a házakat, hogy babonás embereknek kártyát vessen, közben pedig az alkalmas pillanatot fölhasználva, ellopott mindent, ami a keze ügyébe került. Tegnap aztán kitűnt, hogy a sokféle tudománya mellett, még a hipnotizáláshoz is ért. A vén cigányasszony az Ősz-utcában betért Darázs Károly cigányprímás lakásába; csak a tizennégy esztendős Darázs Mariska volt otthon.” A tudósítás leírja, hogy valamilyen kagylóval elhipnotizálta a kis Mariskát, aki elaludt, akár csak a szomszédban egy másik kislány. A környéken lakók nekiestek a cigány asszonynak, akit csak a rendőrök tudtak megmenteni. Mariska veszélyes állapotba került, mert három órán át aludt, ez később is nyomot hagyott.
Érthető, hogy Darázs Károly ritkábbra vette a távolléteket, ami egy idő elteltével már az újságokból is kiderült. A Székesfehérvári Hírlap 1911. június huszonharmadikán megjelent számában ilyen hangvételű üzenet jelent meg: „Hova lett a Csanyi Pista? Az idők jele, hogy a közönség által kedvelt egyik cigányprímás, a Pista, a Csanyi Pista, a rossz kereseti viszonyok folytán negyedmagával elszerződött egy Grácban működő cigányzenekarhoz és talán vissza sem jön többé. Zenekarának ittmaradt része a Darázs Károly zenebandájához csatlakozott, úgy hogy most két nagy cigányzenekara van városunknak, a Pozsár Lajcsié és a Darázs Károlyé. Ezek talán majd csak eléldegélnek.”
Már nem esik szó a vén prímásról, egyre többet beszélnek legnagyobb fiáról, Darázs Karcsiról, aki tizenöt éves lányokat „rabol”, de a rabolt hölgy egy pesti hotelben a rendőrségnek bevallja, ő szerette volna, ha ellopják.
Az öreg cigány csendesen volt otthonában, már a gyerkőcök is elmentek mind. Csak néha simogatta meg egykor ellopott, majd megkerült hegedűjét, amit időnként állához emelt. Kezei remegtek, s egy jó zenész reszkető kézzel nem húzza a vonót. A hatvanat nem élte meg, és nem szóltak már cikkek Darázs Károlyról, csak a felsővárosi templomban verték félre a lélekharangját.
