Nemzetközi díjakat nyert a FEDOK nyitófilmje
Nemzetközi díjakat nyert a FEDOK nyitófilmje
Nemzetközi díjakat nyert a FEDOK nyitófilmjeOktóber 8-án, csütörtökön 17 órakor vetítik majd a FEDOK nyitófilmjeként az alkotást. Wéninger Ákos sporttal foglalkozott mindig is ( 2010 óta dolgozik a Videotonnál, hosszú éveken át sportújságíróként, 2013 és 2024 között pedig a tartalékcsapat technikai vezetőjeként is tevékenykedett), és szeretett volna olyan témát feldolgozni, amely nem a sporttal kapcsolatos.
A dokumentumfilmes iskola vizsgafilmjének ötletét az utcán járva találta meg. Mint Ákos mondja, adta magát a jelenség, hogy az utcán élnek emberek, de nem oda születtek. Foglalkoztatta, hogy hogyan kerül valaki az utcára.
Azt tapasztalta, hogy a hajléktalanok szívesen beszélgetnek vele, de amikor szóba került, hogy kamerával feldolgozhatná-e a történetüket, akkor elzárkóztak.
- Egy mobiltelefonnal készült a 81 perces dokumentumfilm, amely öt perces filmnek indult, hogyan sikerült mégis, hogy a hajléktalanok belementek a forgatásba?
Ezekkel az emberekkel amikor beszélgettem mondták, hogy van a Kríziskezelő Központ Székesfehérváron, oda menjek be. Ott találkoztam az egyik szociális dolgozóval, aki később a film főszereplője lett, ő Turbucz Béla. Vele nagyon sokat beszélgettem és nagyon érdekes, hogy ő lelkész. Ez a kettős hivatás, amit ő végez most már lassan húsz éve, ez az utcán élő emberek számára sem egyértelmű. Úgy gondoltam, amikor elkezdtem ezt az egészet, hogy ez egy nagyon bensőséges téma, ezek az emberek elzárkóznak, fontos volt az is, hogy megismerjük az ő történetüket. Fogunk egy mobiltelefont és egy idő után már csak az embert látják, aki kommunikál velük és elfelejtik, hogy ott van a telefon a kezünkben. Ugyanezt egy stábbal nem tudtuk volna kivitelezni, ezért forgattam mobiltelefonnal a filmet.
- Nemcsak a hajléktalan emberek és Turbucz Béla szerepel a dokumentumfilmben, hanem mások is, hogyan kerültek ők a fókuszba?
Mivel székesfehérvári a történet, mindenképpen szerettem volna olyan emberekkel felvenni a kapcsolatot, akik a városhoz kapcsolódnak, illetve, amikor a Kríziskezelő Központ megalakult, akkor ki volt a polgármester, őt megkeresni, vele beszélgetni, a jelenlegi polgármesterrel is. Nagyon érdekes volt például a Szent Kristóf Ház szereplése, hiszen ez is egy teljesen véletlen módján derült ki, hogy ők is rendszeresen segítik a hajléktalanokat a maguk módján. Vannak a teajáratok, főleg a téli időszakban hetente három alkalommal meleg ételt, teát visznek az utcán élőknek. Elkísértem Béla bácsit egy ilyen teajáraton, akkor tudtam meg, hogy most különleges ételt fognak kapni a hajléktalanok, ugyanis karácsony miatt a Szent Kristóf Ház lakói készítettek ételt karácsonyi ajándéknak. Ez annyira megfogott. Teljesen véletlenül Magyar Balázs, aki akkor ott dolgozott, nagyon jó barátom, így adta magát, hogy vele is felveszem a kapcsolatot. Sok véletlen kapcsán kerültek a szereplők a filmbe, nem volt előre megírva a forgatókönyv. Mindig hétről hétre, hónapról hónapra állt össze a film. Sokáig nem is állt össze, csak gyűltek a nyersanyagok. Már 15-20 órás nyersanyaggal rendelkeztem, amikor Horog László barátom bemutatott Ficsóri Erikának, a FEDOK főszervezőjének, hogy egy dokumentumfilmet készítek. Meghívott erre a fesztiválra és akkor gyorsultak fel az események.
- Nagy mennyiségű nyersanyag gyűlt össze az évek alatt, milyen volt az átgondolás, a vágás folyamata?
Sokáig nem állt össze bennem, hogy milyen legyen a végleges film. Rengetegszer átnéztem a nyersanyagokat. Próbáltam egymás mellé helyezni őket, először időrendi sorrendbe, de láttam, hogy az nem ad ki egy kerek történetet, amire én gondoltam. Rengeteg éjszaka ráment erre, hogy összeálljon a történet. Amikor úgy nézett ki, hogy most összeállt és kész, 63 percnél megállt a film. Aztán teljesen véletlenül közbejött egy nem várt esemény. Meg akartam mutatni Béla bácsinak a filmet. Megnézte, és mondta, hogy történtek nem várt események. Nem tartottam egyik szereplővel sem a kapcsolatot, nem tudtam róluk, hogy mi történt a forgatás óta eltelt másfél évben. Olyan életbeli változás történt az egyik szereplővel, hogy be kellett illesztenünk egy plusz forgatást idén tavasszal. Emiatt később készült el a film, hosszabb is lett. Pozitívabb lett a végkifejlet, mint amilyennek elsőre tűnt. Nehéz lett volna forgatókönyvet írni, közösen haladtunk az emberek életével, a sorsokkal. Örülök, hogy úgy alakultak a film szereplőivel az életesemények, hogy még hozzá kellett tenni. Bízom benne, hogy akik megnézik, egy pozitív hangvételű filmről fognak kijönni majd. Béla bácsinak megmutattam az elkészült filmet, ő ugye Sárszentmihályon református lelkész, ott van egy kis hittanterem, ahova elhívtuk az összes szereplőt. Volt olyan, aki azt mondta, hogy most látta először életében magát kívülről, még fénykép sem készült róla. Jóleső visszajelzések voltak, hogy ezek a szereplők, akik látták a saját nehéz életüket, mégis ők is úgy álltak fel a székből, hogy egy pozitív élménnyel lettek gazdagabbak.
- Lehetőség van felkeresni a Székesfehérvári Kríziskezelő Központot, a hajléktalan szálló fogadja azokat, akik utcán élnek. Vannak olyanok is, akik nem szeretnének bemenni a központba. Őket is sikerült felkeresni?
Velük is sikerült forgatni. Vannak olyanok, akik félnek bemenni, mert attól tartanak, hogy meglopják őket vagy konfliktusba kerülnek. Vannak olyanok, akik megmondták őszintén, hogy ők isznak és csak úgy lehet bemenni ebbe az éjszakai szállóra, hogy szondáztatás van. Megmondom őszintén nem tudom ezeket az embereket sem elítélni. Kevés ember van, aki ezt a helyzetet józanul el tudja viselni. Se felmenteni, se elítélni nem akarom őket. Kívülállóként, mindenféle érzelmi elfogultság nélkül akartam bemutatni az ő életüket, élethelyzetüket. Azt akartam bemutatni, amilyenek valójában.
- Nehéz a téma, amit feldolgoz a film, milyennek látja Székesfehérváron a hajléktalan helyzetet?
Amit tapasztaltam belőle, szerintem nem jó. Nagyon sok olyan ember van, aki önhibájából kerül az utcára, sokan vannak, akik tehetnek arról, hogy ott vannak. Nagyon nehéz visszakapaszkodni. Hiába vannak nagyon lelkiismeretes szociális munkások, akik szívüket-lelküket kiteszik. A hajléktalanokkal, ahogy a szociális munkások bánnak és kezelik őket, az pozitív dolog a városban, de nagyon sokan vannak. A társadalomban is van egyfajta előítélet ezekkel az emberekkel kapcsolatban, pedig senki nem tudja, hogy az adott hajléktalan, aki kéreget az utcán vagy fekszik a padon, hogyan került oda. Ebbe nyertem egy kis bepillantást és tényleg más szemmel néz az ember ezután azokra, akik ott vannak. Lehet, hogy 30-40 éven keresztül átlagos életet élt, aztán történt egy nem várt esemény, egy betegség, egy sérülés, egy haláleset, egy munkanélküliség, amit nehezebben tudott feldolgozni és ide került.
- Mi az a fő üzenet, ami át fog jönni a nézőknek?
Mivel sok kis történetből áll össze ez a film, lehet, hogy mindenki más részletet ragad kis saját magának. Amit szerettem volna ezzel a filmmel elérni, hogy amikor elhaladunk egy hajléktalan mellett, kicsit gondoljunk bele, hogy neki is lehetett egy normális élete, senki nem az utcára születik. Legyünk egy kicsit hálásak, hogy mi nem vagyunk ilyen helyzetben, és ha tudunk, akkor segítsünk ezeknek az embereknek. Lehet, hogy valaki azt szűri le ebből a filmből, hogy lehet újrakezdeni, mert van erre is példa, nagyon nehéz és nagyon keveseknek, de van erre is példa. Érdemes ezeknek az embereknek segíteni. Kicsit más szemmel tekintsünk a hajléktalanokra.
- Díjakat kapott ez a dokumentumfilm, milyeneket?
Kerestem olyan lehetőségeket, mint a FEDOK, hogy eljusson a film az emberekhez. Magyarországon kevés olyan filmfesztivál van, amely amatőröknek van. Inkább a top kategóriás fesztiválok vannak, ezekre nehéz egy ilyen független filmmel bejutni, viszont nemzetközi szinten nagyon sok fesztivál van, akár az online térben, akár kisközönség előtt. Ezekre fókuszálva indítottam el nemzetközi fesztiválokon a filmet. Arra büszke vagyok, hogy ahova bekerült, ott több helyen, több országban, több kontinensen is sikert ért el. Az első nemzetközi díjat egy román nemzetközi filmfesztiválon érte el. A szervezők visszajelzése szerint azért lett ez a film a legjobb, mert olyan, mintha egy az egyben náluk játszódna. Egy venezuelai fesztiválon is első helyet ért el a film. Megy és a következő hónapokban még menni is fog különböző nemzetközi filmfesztiválokon. Nekem nagyon sok erőt és pozitív visszajelzést adott, hogy ilyen nemzetközi sikereket ért el a film úgy, hogy egy öt perces vizsgafilmnek indult, és amúgy egy helyi közösség mindennapjait próbálja feldolgozni.
