Honnan jön a muslica? És miért szexel egyfolytában? 
Honnan jön a muslica? És miért szexel egyfolytában?
Honnan jön a muslica? És miért szexel egyfolytában? A muslica a kétszárnyú rovarok rendjén belül a Drosophilidae családjához tartozik. Nagyon kedveli a nyári meleget, főként a június végi – július eleji időszakot, amikor a napi átlaghőmérséklet 28 fok körüli. Sőt, ez a két hónap kimondottan előnyös több szempontból is: ilyenkor landol a kukákban a dinnyék héja, rohad a gyümölcs a fa alatt, és a konyhai gyümölcskosárban is mindig akad titokban poshadó ennivaló.
A sérült gyümölcs egyébként a muslica számára a legnagyobb áldás: legyen szó a viharban felsértett termésről, vagy a darazsak által megrágott finomságról. A sérült felület ideális fészekrakó hely! Ezen kívül a magas nedvességtartalmú, kivágott / kidőlt fákat is szeretik bölcsődének használni ezek az icipici szemtelen élőlények.
A muslica szinte minden pillanatban a szaporodásra koncentrál. A hím először násztáncot jár (amikor felkészül a 15-20 perces együttlétre), majd jön az aktus. A megtermékenyített anya naponta 80 petét is lerakhat, és rövid élete során akár hatszor is párosodhat. A peték – mint már említettem – a rothadó gyümölcsben, a nedvező fák repedésein várják, hogy hét nap múlva (28 fokos hőmérséklettel számolva) teljesen kifejlődve csinálják ugyanazt, amit a szüleik. (Vörösboros környezetében sokkal gyorsabb a szaporodás. – Talán ezért nevezik „borlégy”-nek is.)
Ezért van az, hogy egyetlen rothadó alma vagy barack felfedezésekor általában már egész muslica-kolóniával találkozunk. Ha viszont 18 fokra hűl a levegő, akár három hétig is tarthat, míg a peték kifejlődnek.
Megjegyzem, hogy van, amikor a gyümölcslégy a mosogató lefolyó csövében is talál magának bölcsőt, de néha megteszi egy kifolyt szörp folt vagy a pohárban maradt pár cseppnyi lé is! És ha már az italnál tartunk: biztosan mindenki látott már folyadékba fúlt muslicát. Nos, szegényke sokszor annyira képtelen koordinálni mozgását, hogy legtöbbször a táplálékában végzi.
S bár senki se élvezi, ha muslicával dúsul az étke, s azt a pillanatot sem, amikor véletlenül letüdőzi, mégsem tartozik az igazán undort keltő állatok közé, és még fertőzéseket se okoz. Nem tud megcsípni, megharapni sem.
Meg kell jegyezni, hogy 2013-ban feltűnt Magyarországon a pettyes szárnyú muslica, amely nem a rothadó gyümölcsöt nézi ki magának, hanem az érésben lévő példányokat. (Neve – talán kitalálható – a szárnyán lévő pöttyből ered.) A nőstény a vékonyabb héjat képes átütni hegyes tojócsövével, és könnyedén berakja petéit. Különösen érintett e témában a szamóca, a málna, a cseresznye és a szőlő.
S pont emiatt veszélyes: mert akkor rakja le utódait, amikor már nem lehet permetezni! A lárvák – fejlődésük során – felhasítják a gyümölcs héját, amitől a gyümölcs megrohad. S mivel extrém módon szaporodik ez a faj, így a terjedést is nehezen lehet korlátozni, és hatalmas károkat okozhat a gazdáknak.
A Drosophila Melongaster (vigyünk egy kis latint is e cikkbe) kb tizenháromezer génnel és két kromoszómával rendelkezik. (Az embernek kb százezer génje van.) Hívhatjuk a genetika alapállatának is. Emiatt ideálisan felhasználható különböző kísérletekhez.
A muslica és az ember génjei hetven százalékban azonosak.
A gyümölcslégy génjeit 289 ismert emberi betegség génnel összehasonlítva 177 egyezést találunk. Ez azért fontos, mert a magasabb fejlettségű organizmusok hallásának, egyensúlyérzetének és tapintási érzetének molekuláris alapjait is segíthet megérteni.
Hogy hogyan tarthatjuk távol magunktól (és ételeinktől) a muslicákat? – Erről írok legközelebb.
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
