Hogyan űzzük el a muslicákat?Hogyan űzzük el a muslicákat?
A múltkor már tisztáztuk, hogy a muslica szinte minden pillanatban a szaporodásra koncentrál. A megtermékenyített anya naponta nyolcvan petét is lerakhat, és rövid élete során akár hatszor is párosodhat.
A peték a rothadó gyümölcsben, zöldségben, a nedvező fák repedésein várják, hogy hét nap múlva teljesen kifejlődve csinálják ugyanazt, amit a szüleik. A gyümölcslégy a mosogató lefolyó csövében is talál magának bölcsőt, de néha megteszi egy kifolyt szörp folt vagy a pohárban maradt pár cseppnyi lé is.
Bár a muslica nem hordoz betegségeket, mégis nagyon bosszantó tud lenni, mert senki se szereti, ha az ételre kerül, vagy, ha csak ott nyüzsög mindenhol. Ezért most jöjjön néhány tipp, hogy miként tarthatjuk távol őket az otthonunktól.
A legfontosabb az, hogy az élelmiszereket tároljuk a hűtőben. Így nem lesz lehetősége a rovarnak, hogy bölcsőként használja ételünket. – Ez főként a romlandó zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozik.
A mosogatóban hagyott piszkos edények is nagyon vonzók tudnak lenni. Az éhes sereg örömmámorban úszva csap le a lekváros üvegre, a söröspohárra, vagy a müzlis tej maradékára. Gondoljuk arra is, hogy a gyorsan elmosogatott edényre csak ők néznek csalódottan! – Családtagjaink biztosan nem!
Számoljunk azzal is, hogy a mosogató lefolyócsövén is megtapadhatnak ételmaradékok! – Ha klórt öntünk a lefolyóba, az nem sokat segít, úgyhogy ajánlott a cső alapos és rendszeres megtisztítása.
A szemetest ürítsük ki minden nap, mert valódi táncot járnak az erjedő maradékok felett a rovarok! Ha még így is gyanúsan sok muslica szemtelenkedik a kuka környékén, akkor alaposan sikáljuk át, mert biztosan maradt rajta / benne egy kis ízletes gyümölcsfolt, vagy egy kifolyt „finomság” utó-szaga érezhető még, ami vonzza őket.
Mindig töröljük fel a padlót, hogy ne csapjanak le az ételmaradékokra! Megjegyzem: a napi felmosás nemcsak a rovarokat űzi el, hanem lakásunk tisztán tartásának is alapfeltétele.
A muslicák otthonául szolgálhatnak szobanövényeink is: a borlégy előszeretettel rakja petéit a földbe. A nedves föld ideális keltetőnek számít. Locsoljuk ritkábban a gyanúsnak vélt növényeket. Ha felfedezünk egy pókocskát a levelek / cserepek között, ne kergessük el, mert segít a muslicák vadászatában! (Nyáron pedig a szúnyogokat kapdossa össze – ha szerencsénk van.)
Ezen kívül a boltokban kapható jó minőségű légypapír, amiben jól megragadnak a muslicák, de készíthetünk házilag is csapdát:
Öntsünk egy tálba bort, almalevet (vagy szörpöt), s némi mosogatószert. Keverjük össze és tegyük a konyhaszekrényre. Az édes illatra hangolódva odaszállnak majd a muslicák, de a mosogatószer miatt nem tudnak kimászni a tálból.
Vagy kenjük be étolajjal egy befőttesüveg belsejét, és öntsünk egy keveset az aljára is. Cseppentsünk bele mézet (vagy dobjunk bele egy túlérett banán-darabot, almacsutkát, félig romlott szőlőszemet), s borítsuk le a tetejét alufóliával, amit aztán szurkáljunk ki. (Ha dühösek vagyunk a helyzet miatt, akkor mehet dühből is, késsel…) A muslicák így be tudnak menni a cukrot megízlelni, de kijönniük már nehéz lesz.
A luxushoz szoktatott muslicáinkat megkínálhatjuk cukros kávéval is: Az eredmény nagyjából ugyanolyan, mint az előbbi módszer esetében. (Mindegy, hogy párnás / szemes / filteres – annyira nem ínyencek.) Aki nem akar kenegetni, csepegtetni, csapdákat kihelyezni, az álljon lesben sötétedéskor: A pici legyecskék ilyenkor az ablakra tapadnak, és könnyedén össze lehet porszívózni őket. E célra kiválóan alkalmas a könnyű morzsaporszívó is, aminek a nyílását alaposan zárjuk le az akció után, hogy ne tudjon kijönni, ami már bement.
Hogy ne is jöjjenek vissza, használhatunk szárított levendulát, amit egy szellős zacskóban függesszünk ki a konyhába. – Bár ezt kipróbáltam és nekem nem jött be.
Van, aki teafa illóolajat ajánl muslica-űzőnek, de az ismerősi körömben nem aratott sikert. (Mire idáig jutottam, már nem én teszteltem a tippeket, hanem „kiajánlottam” másoknak, hogy nekik is lehetőségük legyen részt venniük a kísérletben. Persze, csak azért, hogy ők is különleges élményekkel gazdagodjanak….)
Ugyanilyen sikertelennek bizonyult a zselés gyertya is – amibe egyébként hajlamosak beleragadni, de csak akkor, ha épp meg akarnak pihenni rajta, aztán nem tudnak szabadulni belőle, mint a pókhálóba esett legyek. De ugye az esélye elég csekély annak, hogy a konyhánk összes muslicája pont a picike zselés gyertyánkat szemelje ki ágynak / széknek / hintaágynak.
Ha van olyan borunk, amit már nem akarunk meginni (mert nem ízlik és senki se akarja bevállalni), akkor kínáljuk fel a kis betolakodóknak: tökéletes csapda! Beleszállnak, iszogatnak, megfulladnak.
Ha még ezek után se tudtuk elűzni őket otthonunkból, akkor várjuk meg, míg beköszönt a tél. Kapcsoljuk le a fűtést, s várjuk, míg elhaláloznak. A hideget ugyanis egyáltalán nem bírják.
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
