Fiatalít, gyógyít, fájdalmat csillapít - meglepődsz, mi mindenre jó a bojtorján!
Fiatalít, gyógyít, fájdalmat csillapít - meglepődsz, mi mindenre jó a bojtorján!
Fiatalít, gyógyít, fájdalmat csillapít - meglepődsz, mi mindenre jó a bojtorján!A bojtorján (Arctium lappa) az egész világon elterjedt kétnyári növény. Európa, Ázsia mérsékelt égövén őshonos. Hazánkban szinte mindenhol találkozhatunk vele az útszéleken, vasúti sínek mentén, erdőkben, mezőkön, folyópartokon, kerítések mellett.
Szereti a nitrogénben gazdag talajt. 60-150 cm magasra nő, gyökere akár 60 cm hosszú is lehet. Gyökeréről azért fontos részletesen is beszélnünk, mert gyógyászati célokra főként ezt a részt használják. A gyökér karószerű, 3 ujjnyi vastag, és függőlegesen hasít a talajba. Október-április között gyűjtik be az első éves, még nem virágzó növény gyökerét, mely húsos, tömör, belül fehér, kívül szürkésbarna, szagtalan - és keserű ízű.
A másodéves növény, mely virágot hoz, már nem alkalmas gyógyításra, mert olyankor a gyökér már szivacsossá válik, majd üreges lesz és pudvás szerkezetű. Az ötcimpájú, hosszú kocsányon ülő virágok július-szeptember közepén nyílnak, bíbor vagy rózsaszín színűek, ernyős fürtöt képeznek – szebbé varázsolva az egyébként jellegtelennek tűnő növényt. Termése szőrös, bordázott.
A bojtorján (népies nevén: lapu, útszéli lapu, keserűlapu, buzogáncs, bogáncs, ragadvány, ragadáncs és nagybojtorján) inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserűanyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz.
Nagyon sok ásványi anyag van benne, melyek közül nagyon fontos a vas, a réz, a magnézium, a foszfor, a mangán, a kálium, a cink, a kalcium, a B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C- és E-vitamin. Fontos hatóanyaga az arktiopikrin.
A bojtorjánt az ókorban főként mérges kígyó marásakor és veszett kutyák harapására alkalmazták Európában, Kínában pedig inkább tüdőgyulladás, influenza, megfázás, felső légúti megbetegedések esetén vártak segítséget tőle. Feljegyzések vannak arról, hogy a korai középkorban egy apáca-főnökasszony (aki botanikus volt), Hildegard Von Bingen rosszindulatú daganatokat kezelt vele, a XIV. században pedig a lepra ellenanyagát vélték felfedezni benne.
Később láz, hajkorpa, bőrgyulladás, köszvény, tumor, szifilisz, pikkelysömör, tripper és gyermekágyi problémák esetén is a bojtorjángyökértől várták a gyógyulást a gyógyszerészek (és a betegek). Az Újvilágban ízületi gyulladások, fertőző betegségek, húgyúti fertőzések megszüntetésére használták.
E csodás növény hatásait ma is használják a gyógyszeriparban, mivel bizonyított tény, hogy csökkenti a vérnyomást, kiváló méregtelenítő, segít visszaállítani a bélflóra egyensúlyát, bőrünk egészségét. Baktérium-, gombaölő és fertőtlenítő hatású. Nagyon hatásos a húgyutak, a vese és a végbél funkciójának visszaállításában. A bojtorján fogyasztásával megelőzhető az infarktus, a stroke, az érelmeszesedés is és csökkenthető a magas vérnyomás. Immunerősítő.
A benne lévő hatóanyagok jótékony hatással vannak az epe- és májfunkciókra. Méregtelenítő tulajdonságai is vannak. Enyhe hashajtóként is ismert.
Vízhajtó és vértisztító, hozzájárul a bélflóra egyensúlyának fenntartásához. Ösztönzi az emésztést, stimulálja az emésztőnedvek termelődését. Megszünteti a puffadást, székrekedést. Csillapítja a hasmenést okozó baktériumok elszaporodását.
Csökkenti a koleszterin-szintet, védi az érrendszert, a szívet, szabályozza a vércukor-szintet. Enyhíti a fájdalmat, gyorsítja a sebgyógyulást. Kiváló étvágyjavító, de használják a meddőség és az impotencia kezelésére is.
A bojtorjánban lévő arctiinről a tudósok megállapították (a Journal of cosmetic dermatology szaklapban olvasható erről tanulmmány), hogy bőrfiatalító hatású: regenerálja a bőr szerkezetét, és hatékonyan csökkenthetők vele a szem körüli ráncok, ha négy héten át alkalmazzuk a belőle készült kivonatot.
A bojtorján friss hajtása fogyasztható, zöldségként lehet elkészíteni.
Ennek ellenére kevés helyen tálalják fel, főként Japánban (ahol gobō néven ismerik), Koreában (itteni elnevezése uong), Olaszországban és Portugáliában (ez utóbbi helyeken bardana-ként hívják). Angliában üdítőitalok alapanyagául szolgál.
