1 évnél régebbi cikk

A trágyadombon nő a legnagyobb tök
A trágyadombon nő a legnagyobb tök

Ha felismerjük a talajban zajló folyamatok fontosságát, és alkalmazzuk a talajművelés új irányát, akkor látni fogjuk, hogy a természet elvégzi helyettünk a kerti munka egy részét. Komposztáljunk egy új módszerrel!

A hagyományos, kert végében elhelyezett komposzt-tárolók használata mellett van még egy megoldás, amit kevesen ismernek, és aki először hall róla, az általában egy kicsit idegenkedve fogadja – holott sokkal egyszerűbb és hatékonyabb módszerről van szó, mint ami általánosságban elterjedt hazánkban (is).

Úgy is komposztálhatunk, hogy egy nagy kupacba rakjuk össze a szerves hulladékot.” – magyarázta Fülöp Attila, amikor e témáról beszélgettem vele – „Egy halomba öntünk mindet, ami végül egy dombot fog alkotni. Gondolok itt a levágott fűre, az összeaprított faágakra, a krumpli levágott héjára, az almacsutkára, bármire, ami szerves. Nagyon fontos a rétegrend, különben a végeredmény egy szemétdomb lesz. A nagyobb, nehezen darabolható hulladékokat – tuskókat, ágakat, deszkát, raklap-részeket – legalul helyezzük el, és erre kerülnek majd az apróbb hulladékok. Minden réteget gondosan terítsünk el az egyenletes rétegződés érdekében. Gyakorlatilag ezt a komposzt dombot használjuk fel aztán a konyhakerti telepítéshez. Ebbe fogjuk beletenni tavasszal a palántákat. Tudom, hogy ez első hallásra nagyon furcsának tűnhet, de akinek egyébként is van konyhakertje, az annak a helyén egyszerűen meg tudja ezt valósítani.”

A fehérvári kertész kifejtette, hogy a szerves hulladékból képzett ágyáson gyönyörű és az átlagnál egészségesebb zöldségnövényeket termeszthetünk. A komposztban nevelt növények sokkal ellenállóbbak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, valamint gyorsabban fejlődnek és nagyobbra is nőnek – mivel minden feltétel adott a kiteljesedésükhöz.

Régen, faluhelyen nem termelődött annyi szemét, mint most.” – magyarázta a szakértő – „A dédszüleim Bokodon laktak és mindent felhasználtak, újrahasznosítottak, így a szerves hulladékot is. A komposztálás elterjedt volt, és mindenki élvezte jótékony hatását. Ez a komposzt tároló nélküli módszer rendkívül hatékony. Az egyik barátom konyhakertje is így lett kialakítva, és hatalmas karalábék teremnek nála. Minden konyhai hulladék ott landol a komposzt-kertben: a domb legaljára tuskók, rönkök, faágak kerültek. Ez azért fontos, mert a fás szárú anyagok tudnak a talajban idővel szénné alakulni. Kiemelném a szén és a fás részek bomlási folyamatának fontosságát. A szén nagyon fontos alkotója a talajnak, enélkül nem létezne élet a Földön. A szén megköti és felvehetővé teszi a növények számára fontos tápanyagokat, mikro és makro elemeket, szerves vegyületeket. Talajainkban jelenleg minimális vagy semennyi szén sem található. Ezért van egyre nehezebb dolgunk, ha egészséges növényeket akarunk nevelni.”

Mint mondta: A komposztálás legnagyobb jelentősége ősszel mutatkozik meg, mert akkor keletkezik a legtöbb zöldhulladék a falevelek miatt, amivel senki sem tud igazán mit kezdeni. (Nem mellékesen: igencsak túlterheljük ezekben a hónapokban a kukáinkat és a szemétlerakókat.) – Sokan nem tudják, hogy a zöldhulladék tele van olyan anyaggal, amitől jobban fejődnek a haszonnövények.

Sőt, a zöldhulladék bomlása során (a legelső időszakban) hő keletkezik (akár 60-80 fokos is lehet a friss zöldhulladék kupac belseje), s ez a hő csíramentesíti a gyomokat. Vagyis nem kell félni attól, hogy ha bedobjuk a gyomnövényt a komposztba (hiszen szerves, tehát komposztálható!), akkor az tovább fog ott szaporodni és elnyomja a tudatosan lerakott palántáinkat.

Ha a konyhakert talaját fél méter vastagon letakarjuk zöldhulladékkal, akkor az lefolytja a talajban nyugvó magokat, melyek gyomosítják a kertet. A mélymulcsos művelés során is gyomosodik egyébként a kert, de nem olyan mértékben, mint amit egyébként tapasztalnánk. A komposzt-kertnél csak azok a gyomok kelnek ki, melyeket a szél hordott a felszínre. Ez pedig nagyon kevés, és könnyedén ki lehet húzni, mivel maga a komposzt laza szerkezetű.

Az erdőben is azért van humusz, mert senki se piszkálja a talajt.” – világított rá Fülöp Attila – „Az erdei avar a legjobb példa: soha sem gyomosodik! Az őszi-tavaszi kertásást is megúszhatjuk egyébként ezzel a módszerrel, mert nem kell kapálni. Fontos, hogy felismerjük a talajban zajló folyamatok fontosságát és csatlakozzunk azokhoz, akik már ezt az új irányt követik a talajművelésben. Ne bolygassuk a talajt, hanem hagyjuk, hogy a természet művelje! Ne zavarjuk meg ásással, kapálással! Aki megfogadja a tanácsomat, az tapasztalni fogja, hogy – viccesen fogalmazva – trágyadombon nő a legnagyobb tök!” 

Borítókép: Temesvári Márta
Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek