Lilaakác: évtizedes pompa és pusztító életerő
Lilaakác: évtizedes pompa és pusztító életerő
Lilaakác: évtizedes pompa és pusztító életerőA lilaakác a pillangósvirágúak családjába tartozik. Latin neve Wisteria sinensis (hazánkban hívják még kúszóakácnak, kékakácnak és kínai lilaakácnak is). A Wistera nemzetségbe hat faj tartozik. Ezek egy része kúszónövény. Vannak olyan fajok, melyeket nemesítettek, s dísznövényként termesztik.
Fás szárú, lombhullató, indás kúszónövény. Hajtásai jobbra csavarodnak. Olyan erőteljesen tud növekedni, hogy akár 8-10 méter magasra is felkúszik. Évenként 1-3 métert is nő! - Éppen ezért fának is nevelhetjük.
Erre gondolva alaposan gondoljuk át, hogy hova ültetjük! Tehetjük a házfal mellé, alkothatunk segítségével csodás pergolát, lugast. A lényeg, hogy legyen olyan kapaszkodó a közelében, amire fel tud kúszni. Azt is tartsuk szem előtt, hogy az idő múlásával egyre nehezebbé válik a növény, ezért a támasztékának erősnek kell lennie, hogy elbírja. Vigyázzunk a környezetében lévő fákra, mert el tudja pusztítani őket! Ültetés után szükséges a karózás: a vezérhajtást kössük a karóhoz, amit vágjunk vissza 1 méter magasságban, s távolítsuk el tőből az oldalhajtásokat.
A lilaakác virágai kékeslilák, rendkívül illatosak. Általában június közepéig élvezhetjük csodás illatát a 20-30 centiméteres, lecsüngő, dús fürtöknek. Termése 12-15 centiméter hússzú hüvelyt képez. Rendkívül látványos, különleges növény. Hüvelytermésének magvai mérgezők. Virágzás után hozza összetett leveleit – melyekkel sűrű árnyékot ad.
Kínában őshonos. Európába és Észak-Amerikába az 1800-as évek elején jutott el. Az Amerikai Egyesült Államok keleti részein annyira hasonlítanak a talajviszonyok a kínai környezethez, hogy túlságosan is elterjedt, és sokhelyütt folyamatosan irtani kell. – Ez mindig jusson eszünkbe, ha a kertünk díszeként szeretnénk látni. Azért, hogy ne terjedjen erőszakosan, folyamatosan gondozni kell, figyelni rá.
A kisebb szárazságot még elviseli, szereti a meleg, napos fekvést. Olyan helyet keressünk neki, ahová sokat süt a nap. A félárnyékban, árnyékban lényegesen kevesebb virágot hoz.
A talaj legyen porhanyós és vízáteresztő-képességű. A meszes talajt kevésbé kedveli. Erős karó gyökeret ereszt, ezért mély rétegű talajra van szüksége. A töveket egy méteres távolságban ültessük el egymástól.
Ültetés után nincsen különösebb dolgunk: öntözzük be jól, és hetente egyszer ismételjük meg a locsolást.
Ha nagyon nagy a szárazság, akkor gyakrabban is megitathatjuk. (Nem célszerű magvetéssel szaporítani, mert akár húsz évbe is telhet, mire virágot bont. Bujtathatjuk vagy dugványozhatjuk – tavasszal vagy nyár elején.)
Ajánlott a fiatal növények vesszőit a tél beállta előtt betakarni, mert kissé fagyérzékeny. A növény alsó részét takarjuk be körülbelül harminc centiméter magasságig. Az idősebb példányok már jól tűrik a klímánkat. Igen szívós növény, s elég hosszú az élettartama is: akár az ötvenedik születésnapját is megélheti.
Évente kétszer kell metszeni: tél végén és nagyjából két hónappal a virágzás után vágjuk vissza az oldalhajtásokat 15 centiméter hosszúra. A virágrügyeket fejlesztő hajtásokat 2-3 rügyre kell visszavágni kora tavasszal. Ha valamilyen oknál fogva elmaradt a virágzás, akkor is szükséges a megújítás, mert metszés után az új hajtáson a virágrügyek is fejlődni fognak. A metszés célja a lilaakác méretének korlátozása és a bőséges virágzás elérése.
