Aki Sztálinnál is népszerűbb
Aki Sztálinnál is népszerűbb
Aki Sztálinnál is népszerűbbAz egykori sikerszámokat hallhatta a közönség az Alba Regia Szimfonikus Zenekar kíséretében, de természetesen az eseményen jelen volt Koós János kétszeres Táncdalfesztivál-győztes is, akivel az esemény előtt beszélgettem.
Mit gondol, miért lett vége a táncdalfesztiválok korszakának? Figyeli a mostani tehetségkutatókat?
Nem nézem ezek a műsorokat. A jónak pedig sosincs vége. Beethovent sok ezer év múlva is meg lehet majd hallgatni. A jó zene talpon marad. Amit meg nagyon divatosnak nevezünk, gyakran hamar eltűnik a süllyesztőben. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy én csak jó zenéket énekeltem. Minden koncertemen előadom a „Kislány a zongoránál”-t. Nagyon megható, hogy az egészen kicsik a nagymamájukkal együtt éneklik. Ami ennél is jobb érzés, hogy amikor elkezdem dúdolni a „Macskaduettet”, az unokám fejezi be.
A zenei trendeket mennyire követi? Milyen zenét hallgat szívesen?
Zenészek hosszú évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy olyanok legyenek, mint a Beatles. Ez nem véletlen, mint ahogyan az sem, hogy ez keveseknek sikerül. A „zajt” mindenki meg tudja tanulni. Amikor az autórádióból szólnak a modern zenék, egy idő után bekapcsolom Pavarottit és fellélegzem. Végre zene! Én csak komolyzenét hallgatok. De látok azért most is zseniális palikat. Nagyon szeretem a feketéket, utánozhatatlanul tudnak zenélni. Ahogy senki nem tudja úgy eljátszani a magyar nótát, mint egy cigány. Én egy cigány gyerekkel ültem egy padban gimnáziumban. De az annyira szeretett engem, hogy képes volt megbukni csak azért, hogy továbbra is egy padot koptassunk. Disszidált 57-ben – rögtön bekerült a New York-i Filharmonikusok közé.
Ön nem gondolkodott hasonló külföldi karrierben?
Nekem volt külföldi karrierem! A Szovjetunióban népszerűbb voltam, mint Sztálin. Bejártam persze a nyugati világot is, de olyan nagy szeretet övezett itthon, hogy komolyan sosem gondolkodtam a távozáson.
Mindig énekesnek készült?
Amikor hallottam és láttam, hogy Danny Kaye humorral megfűszerezve tudja vezényelni a New York-i Filharmonikusokat, akkor azt mondtam magamnak: ezt akarom csinálni! Nem akartam énekes lenni. Oboista voltam, ebből diplomáztam a zeneakadémián. Szóval ebben a közegben nevelkedtem, ilyen hatások értek, és végül meg is tudtam csinálni. Nem esett nehezemre vezényelni, és a humor sem maradt el.
Mit tanácsolna a pályakezdő fiatal zenészeknek?
Ne hallgassanak Aradszky Lászlót! Viccet félretéve: ne a vonaglás és a fenékrázás varázsolja el őket! Az a lényeg, hogy mi tudja megdobbantani a szívet! Hallgassanak jó zenéket! Én 79 évesen, ha meghallom Beethoven 7. szimfóniájának 2. tételét, elbőgöm magam. Nem sírok, bőgök!
