Ma eső után napsütés lesz - Az ilyen időjárást még a vargánya sem szereti
Ma eső után napsütés lesz - Az ilyen időjárást még a vargánya sem szereti
Ma eső után napsütés lesz - Az ilyen időjárást még a vargánya sem szeretiSzerdán már jóval változékonyabb idő várható, mint a hét első két napján. Egy magassági hidegörvény hatására már az éjszaka második felében megnövekszik a felhőzet és valamikor hajnaltájt, illetve a reggeli, kora délelőtti órákban van a legnagyobb esély arra, hogy ezen fellegekből akár eső, zápor, esetleg zivatar is hulljon. Szerencsére ez a kicsit rosszabb idő nem tart sokáig, hiszen várhatóan a délutáni óráktól kezdődően fokozatosan felszakadozik a felhőzet és már több-kevesebb napsütésben is részesülhetünk. A hőmérséklet a csapadékosabb, felhősebb és kissé szelesebb délelőtti órákban csak 20 fok körül alakul, de a délután második felében az előbújó napocska hatására akár 23-25 fok is lehet, estére pedig a szél is teljesen eláll. Így remélhetőleg nem kell a Vörösmarty Színházba vinni a Nemzetközi Néptáncfesztivál megnyitóját sem.
Gombák az erdőben (Fotó: Bán Balázs)
Miképp jön akkor egy időjárás előrejelzéshez a vargánya? Mivel szerdán várható eső Fehérváron és köztudott, hogy a gombáknak szükségük van a nedvességre, illetve eső után néhány nappal már szedhetőek is. Így van ez a szóban forgó ízletes vargányával is. Én is vadászok már rá elég régóta, de még idáig valahogy egyszer sem jött össze egy igazi gombaszüret. A múlt hét folyamán már egész közel voltam egy kosárnyi finomsághoz. Történt, hogy nyaralás jogcímén Szlovákiában, a Magas-Tátrában jártam kis családommal és utunk során több helyen találkoztunk a hegyekben az út szélén gombákat és áfonyát árusító helyiekkel, akik erőteljesen emelgetve kosaraikat mutogatták portékájukat. Gondoltam, majd visszafele veszek tőlük jó kis rókagombát. Hát nem így lett!
Mire pár nap múlva visszafelé jöttünk, a kosarakban már „csak” vargánya és áfonya virított, de az előbbit azért nem vettem, mert úgy terveztem, hogy nyaralásunk második szakaszában, a Mátrában eltöltött néhány nap alatt biztosan én is szedek majd magamnak, ráadásul ingyen. El is jöttek a mátrai napok és rögtön az elsőn a napi futásom alkalmával találkoztam az erdőszélen ücsörgő falusiakkal, akiknél kosarukban csodásabbnál csodásabb vargányák sorakoztak. Nem is adták volna túl drágán, de én még a napi futásommal odafele tartottam és nem vissza, ezért megegyeztem a helyiekkel, hogy egy fertályóra múlva jövök visszafelé, ha megvárnak, veszek tőlük. Közben persze ott motoszkált az agyamban, hogy ha ők is tudtak szedni, akkor ez nekem miért nem sikerülhetne. Nem sikerült, pedig a futóidőm felét a keresgélésre szántam és persze mire visszaértem gombátlanul a helyiekhez, addigra bizony már hűlt helyüket találtam.
Mindegy, gondoltam magamban, a következő héten egynapos zalai túrára készültünk, na majd ott szedek gombát. El is autóztunk tegnap a hétfőn jól megázott zalai dombok közé - mellesleg átugrottunk Lendvára, Szlovéniába is és megnéztük a várat. Míg gyermekeim az egyik csodás kis kerkamenti falu játszóterén vigadoztak én gyorsan tettem egy sétát a környező domboldalon díszelgő erdőben, hátha akad egy kis finomság számomra. És mit ad Isten? Az agyonázott, agyagos, csúszós gyalogút mellett egyszer csak három jól megtermett vargánya mosolygott rám. Sőt meg is szólítottak:
Kedves Balázs! Ha már így végigjártad miattunk Közép-Európát, akkor itt vagyunk, vigyél haza minket, majd szeletelj fel, száríts meg, végül pedig ízesítsd ételeidet velünk.
A feldolgozott vargánya (Fotó: Bán Balázs)
Nos, mit tehettem volna? Elhoztam hát őket Fehérvárra, mivel nálunk az élőhelyi viszonyai nem túl kedvezőek: hiányzik az erdő, az erdei talaj, a párás levegő, a sok csapadék stb. Persze ha valaki tud itt nálunk is olyan helyet, ahol mégis csak nőne vargánya, dobjon már egy üzit nekem. Ígérem nem árulom el másnak.
