Az egészséges paradicsom nevelésének titkai
Az egészséges paradicsom nevelésének titkai
Az egészséges paradicsom nevelésének titkaiA paradicsom akkor jó, ha kemény, édes, két kézzel is méretes terjedelmet mutat, és a héja viasszal fényesített felületre emlékeztet. Én legalábbis így szeretem igazán. Vajas kenyérre téve, jól megsózva, mindenféle hússzerű alátét nélkül, a sajtot és minden egyebet mellőzve, hogy kiérződjön a sós paradicsom íze. (A szénhidrát pedig járulékos költségként elkönyvelhető.)
Az igazi magyar, házilag termesztett paradicsomnak sokkal finomabb íze van, mint a külföldről behozott kényszer-érlelt utánzatának!
(Fotó: Temesvári Márta)
Erre az élményre fókuszáltam szüleim biokertészetének hátsó szegletébe osonva kis kosárkával a kezemben - nehogy a suttyomban leszedett finomság összenyomódjon -, amikor ez a döbbenetes látvány tárult elém:
Nem szép látvány fogadott a kertben (Fotó: Temesvári Márta)
Az étvágyam persze egyből elment. Fogyókúrás módszernek is kiváló e kép folyamatos fixálása az agyban, ajánlom mindenkinek elrakni jó helyre e fotót, és elővenni igény szerinti sűrűséggel, a leadandó kilók függvényében.
Mi történt itt? Nos, aki erre rávágja azonnal, hogy „Mondtam én, hogy a tejjel permetezés kamu!”, az téved! Erről bővebben a Tejjel a gombabetegségek ellen című cikkben írtam.
A szomszédokat körbefutva gyorsan felderítettem a helyzetet: ott is hasonló kárt szenvedett a termés, ahol a hagyományos vegyszereket részesítik előnyben a kártevők és a gombák elleni védekezéskor. Sőt, azt is bőszen ecsetelte az egyik telken keseregve Józsi bácsi, hogy „A paradicsommal mindig van valami!”.
Ez a kijelentés persze így nem állja meg a helyét. Az tény, hogy e növény folyamatos törődést igényel, de meg is hálálja azt. Mi például karós fajtát szoktunk ültetni, aminek az ágait mindig kötözgetni kell a „bothoz”, ahogy nő. (Hogy szakszavakkal támasszuk alá e cikk komolyságát, hozzátesszük: féldeterminált vagy lugas fajtáknál.) Tavasz elején, a kiültetés után, amikor hajtani kezd, akkor kacsozni is szükséges: a felesleges hónaljhajtásokat kiszedjük (mi később már nem foglalkozunk ezzel a művelettel). Valaki csirkézésnek vagy hónaljazásnak nevezi ezt a munkafázist, amely elkerülhetetlen ahhoz, hogy megerősödjön a paradicsom szára, és dús legyen a termés.
Ha a kis paradicsompalánták szárát gyengének látjuk, akkor érdemes már ültetéskor az alsó leveleket eltávolítani, és jó mélyre betuszkolni a növényeket, hogy minél erősebbé váljon a száruk. Ha elfekvő típust választottunk, akkor az oldalára kell fektetni, és földdel betakarni egészen a lomvégekig. A betakart részeknél új gyökerek keletkeznek majd.
A paradicsom szép piros, de a bogarak rajta nem túl ínycsiklandóak... (Fotó: Temesvári Márta)
Fontos a tőtávolság is: 70 cm-nél közelebb egymáshoz ne rakjuk a palántákat, mert össze fognak nőni, és a fertőzés veszélye is megnő ezáltal!
A paradicsomokat leginkább a paradicsomvész tizedeli meg. Ebben az esetben a növény föld feletti zöld részei megfertőződnek: a levelek, a hajtások, a virágok és maga a termés is. A leveleken barnás foltok jelennek meg, majd a fehéres bevonatú gomba is kialakul. A zöld bogyókon is szabálytalan alakú elszíneződések keletkeznek: a paradicsom beérik ugyan, de alkalmatlan lesz a fogyasztásra. A fertőzés optimális hőfoka 18-22 fok, és szükséges hozzá a nedves növényfelület is. Már néhány órás nedves időszak is alkalmas ahhoz, hogy a spórák kicsírázzanak és a növénybe hatoljon a fertőzés. Védekezés: biztosítani kell a megfelelő légmozgást, a fertőzött részeket pedig azonnal el kell távolítani!
Ezenkívül a lisztharmat is gondot okozhat, valamint a baktériumos fertőzések is. Aztán jöhetnek a vándor poloskák is, amelyek főként a fiatal hajtásokon képződő termést szeretik tönkretenni.
A különböző betegségekkel szemben többfajta természetes megoldással védekezhetünk: a lisztharmat ellen jó például a zsurló leve, valamint a szódabikarbónás permetezés, só-víz 1:10 arányú keverése. Baktériumos betegségeknél az ánizs illatú turbolya, illetve a macskagyökér és a hagyma leve lehet hatásos. Jó a gilisztaűző varádics konyhasós oldatával való permetezés is, amely receptje a következő: 500 gramm friss, vagy 50 gramm száraz gilisztaűző varádicsot áztassunk 10 liter vízben 24 órán keresztül, majd 30 percig gyengén főzzük. Kihűlés után a főzetet szűrjük át! 20 literhez tehetünk két kanál sót is.
A mi paradicsomunk idén hirtelen elrohadt, és csak az járt jól, aki idejében lekapkodta az érett gyümölcsöt még a szezon elején. Persze, nemcsak mi szeretjük a paradicsomot, hanem a burgonyabogár is, bár a padlizsánért jobban rajong, de nálunk szívesen átmászik néha a szomszéd növényekre is. Ilyenkor csak le kell szedni a termésről a latin nevén Leptinotarsa decemlineata-t, beledobni egy edény vízbe, ahol szépen megfullad. Ha az nőstény egyedeket időben elpusztítjuk, akkor nem tud petézni. Ha már látunk olyan leveleket, amelyen lenyomatát hagyta utódok formájában, akkor tépjük le és égessük el vagy landoljon a kukába, de semmiképp ne hagyjuk a földön!
Ez a paradicsom bizony elrohadt.... (Fotó: Temesvári Márta)
Persze, láttam már büdösbencét is paradicsomon. Még többet a málnán, s még annál is többet ízlelve. Onnan ismerhető fel, hogy büdösbencés málnát olvasztottunk szét a szánkban, hogy keserű ízt tapasztalunk, halljuk a bogár testének roppanását, és förtelmessé válik a leheletünk, miután sűrű köpködésbe kezdtünk. Nemrég megjelent egy amerikai vándor is hazánkban: katicabogárhoz hasonló, sok apró pöttyös állatka, amely csíp és szintén elég kártékony.
Nemrég érkezett pöttyös kis bevándorlók: csípnek és kártékonyak (Fotó: Temesvári Márta)
Akinek nem ment el a kedve a paradicsomtól annak jótanácsul üzeni anyukám, hogy a paradicsom savanyúságnak is kitűnő. (Persze bogarak nélkül eltéve!) Mi „dobálós savanyút” szoktunk készíteni: nyár elején elkészítünk egy savanyúság-alaplevet, s ebbe dobálunk bele egészen őszig mindenféle frissen termett zöldséget, amely savanyításra alkalmas. Kezdjük az uborkával, aztán jön a paprika, erős paprika, karfiol, apró dinnye, cukkini, ami éppen érik. Az utolsó alapanyagok között van a még zöld paradicsom. A haragoszöldet szánjuk csak a savanyúba. Amelyik már picit sárgul, azokat egy rekeszbe kirakjuk a napra, hogy folyamatosan megérjen.
Burián Réka egyik kedvence a frissen szedett paradicsom (Fotó: Temesvári Márta)
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
