Hogyan készülj kiállításra? Tippek, hogy ne legyen többé unalmas a múzeumba járás
Hogyan készülj kiállításra? Tippek, hogy ne legyen többé unalmas a múzeumba járás
Hogyan készülj kiállításra? Tippek, hogy ne legyen többé unalmas a múzeumba járásHa elmegyünk – vagy inkább ha valaki elráncigál – egy múzeumba, sokan már akkor elkezdünk unatkozni, amikor meglátjuk az épületet. Belépve döbbenünk csak rá igazán, hogy végleg elillant a visszakozás pillanata. Tömérdek szobának, több órányi szenvedésnek és kínos ácsorgásnak nézünk elébe csak azért, mert valakit megszállt az ihlet. Ezen már csak súlyosbíthat partnerünk esetleges csicsergése vagy a tárlatvezető monoton szövege a kifejező ecsetkezelésről, szín- és fénytechnikáról, mintázásról. Bár mindez nem csak a mi hibánk, mindannyian tehetünk lépéseket a jobb és izgalmasabb élményért.
Nincsen se ülőhely, se popcorn, se üdítő, de annál több látnivaló. Nem tudok csodálkozni ezen a reakción. (Fotó: rinfocus.wordpress.com)
A szakértőknek: adj új nézőpontot, új hozzáállást!
Kijön egy új film a moziban. Mondjuk a Batman Tízezer. A hírt egyből megírják a lapok, kritikák és vélemények születnek a témában, végül pontozásra kerül az arra való oldalakon. Mielőtt elmennénk megnézni a filmet, ezekről már tájékozódtunk. Tudjuk, kik szerepelnek benne, milyen a látványvilága, elolvastuk a sztorit, csekkoltuk az előzetest, és talán még egy-két cikket, kritikus készítette videót is átfutottunk. Ha ezek után is ígéretesnek tartjuk, kiváltjuk a jegyet és beülünk megnézni.
Hasonlóan kellene hozzáállni a kiállításokhoz is. A szakértőknek, művészettörténészeknek és hozzáértőknek figyelemfelkeltő videókat, emészthető kritikákat, informatív és csattanós cikkeket kellene készíteni a tárlatokról, hogy az érdeklődők le tudják nyomozni, vajon érdemes-e elmenni rá. Normális formában kellene értesíteni az embereket a kiállításokról, beharangozni azokat sok képpel, videóval, előzménnyel, érdekes háttérsztorival! És ahelyett, hogy leírjuk, például Dali a szürrealizmus legnagyobb képviselője volt, magyarázzuk el, ki is volt ő, miért lett az és miben is áll a stílus csodája. Már csak azért is tegyük meg e lépéseket, mert ezeken a programokon nem fiktív harcosokról, hanem valódi hősökről van szó, akik az életben vívták meg csatáikat a megélhetésért, a sikerért, az életben maradásért. Igazi példaképek, akiket nem lenne szabad így mellőzni.
A múzeumoknak: használd ki a modern vívmányokat, légy kreatív!
Világunkat behálózza a technika: laptopok, tabletek, okos telefonok és okos órák mind életünk megkönnyítésére készültek. Ezekben rejlő lehetőségeket már a múzeumok is kezdik felfedezni. Kezd terjedni a rögzített, fejhallgatón követhető idegenvezetés, amivel a látogató saját ritmusában nézheti végig a műveket, miközben egy kellemes hang mesél a korról, az alkotóról, a látottakról. Néhány múzeum bevezette már honlapján az online idegenvezetést is, így 360 fokos fotókon keresztül is be tudjuk járni a tárlatot.
A legújabb módszer, amire a kultúráért rajongók régóta vártak az a mobilos alkalmazás, melyet ha a látogató letölt, az végigvezeti a kiállításon. Olvashatja vagy hallgathatja a szöveget, nézheti a műtárgyhoz kapcsolódó képeket, és csak a fejét kell felemelnie ahhoz, hogy élőben is láthassa az igazit. 2016 júliusában a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban robbantották a hírt: fehérvári cégekkel és fejlesztőkkel együttműködve megalkották a Szemvezető alkalmazást, mellyel virtuálisan is bejárható a kiállítás amellett, hogy fizikailag is jelen vagyunk a tárlaton. Az egyik festménynél például a mű restaurálás előtti állapotát is megnézhetjük! Ezt a módszert minden múzeumnak be kellene vezetnie, a művészetben érdemes lenne ilyenre áldozni. Kövessük ezt az újítást.
Mindenképpen több és jobb módon átadott információval kellene ellátni a kiállítások résztvevőit. Először is, véleményem szerint a jegyárnak alapból tartalmaznia kellene az idegenvezetést. Enélkül ugyanis olyan az élmény, mintha a moziban hang és felirat nélkül néznénk a filmet. Ez így ostobaság és ripsz-ropsz a végét jelentené a moziiparnak is. Az is egy jó megoldás, ha a szövegeket mozgóképes anyagokkal helyettesítjük. Egy kis tévészoba néhány fotellel, egy negyedórás bemutató film és máris tudjuk, mi lesz látható a tárlaton. Nincs tömörülés, nincs unatkozás, ellenben felüti fejét az érdeklődés és a kíváncsiság. Ha ez sem lehetséges, akkor is érdemes lenne legalább a szövegeket átszervezni, hogy ne ömlesztve legyenek már a falakon, ami előtt egy egész csoport ácsorog! Szórjuk szét őket a műtárgyak között, az alkotó életének történéseit kössük össze a műveivel, és az sem lenne baj, ha nagyobb betűkkel, szemmagasságban lennének kihelyezve. Leülős padok helyett szintén inkább fotelek kellenének a képek elé, hogy kényelmesen el lehessen merülni egy-egy mű világában. Mindehhez persze az is hozzájárul, hogy egyszerre csak meghatározott számú ember legyen a termekben, hogy mindannyian le tudjanak ülni és kiélvezni a látottakat.
Az sem ártana, ha az érdeklődő tudná, pontosan mely műveket láthatja majd a tárlaton. Egy Van Gogh kiállítás óriási csalódás tud lenni, ha nincsenek ott a Napraforgók és ez minden kedvet el tud venni a további érdeklődéstől. Ha azonban a kíváncsi természetű látogató ezt előre tudja, akkor talán utánanéz a többi mű sztorijának is. Egy Picasso-kiállítás sem Picasso-kiállítás, ha a festőnek csupán egy vagy két műve látható, sok más kubista között. Ne csapjuk már be a látogatót!
A székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Szemvezető alkalmazásáról a Fehérvár TV készített riportot.
A látogatóknak: légy te is kincskereső!
Megnyílt egy újabb Picasso kiállítás? Újra látható Munkácsy trilógiája? Rendkívüli Monet, Van Gogh életmű érkezik? Vagy ókori edényekről - például a Seuso-kincsekről - szól egy tárlat? Tedd félre előítéleteidet és nézz utána a sztorinak! Guglizz rá a korra, a művészre, lesd meg ki volt, mikor és hogyan élt, miket alkotott. A művek közül biztos lesz olyan, ami tetszik vagy megragad. Nézz videókat, olvass cikkeket, fedezd fel a tartalmat, kutass a történet után és nyomozd ki a rejtélyeket, titkokat!
Az internet segítségével többekről találhatsz dokumentum- vagy játékfilmet is, amik nem csak élvezetes kikapcsolódást, de kis tanulást, tudástárbővítést is jelenthetnek. Ezekből megismerheted az alkotó életkörülményeit, megértheted művészetét, ráadásul sokszor híres sztárok alakításával bemutatva. Ha viszont nincsen róla semmilyen mozgóképi anyag, akkor használd a fantáziád! Tegyél egy sétát az akkori Európában, próbáld meg elképzelni a korabeli életet, egyik-másik alkotás születését, hogy egyáltalán milyen körülmények hozták őket létre. Ha ott vagy a tárlaton, és nincsen hozzá kisegítő alkalmazás, akkor kapd elő a telefonodat amit amúgy is mindig nyomkodsz és keress rá arra, ami érdekel a látottakból!
Ha ezeket megteszed, a kiállításon talán már nem csak falon függő képeket, szoba közepén álló szobrokat fogsz látni, hanem történeteket. Megkeresheted köztük a kedvenced, találkozhatsz egy-egy ismerős művel, és az ismeretlenek felé is több érdeklődéssel fordulsz majd. Mindez természetesen nem csak a festészetre és szobrászatra igaz, de ugyanúgy az építészetre, grafikára, ipar- és fotóművészetre, régire és kortársra is.
Íme a leghíresebb, festők életét megelevenítő játékfilmek: Lány gyöngyfülbevalóval (Colin Firth, Scarlett Johanson), Pollock (Ed Harris, Val Kilmer), Frida (Salma Hayek), Basquiat (Willem Deffoe), Lorca és Dali (Robert Pattinson), Goya kísértetei (Javier Bardem, Natalie Portman), Picasso kalandjai (Luis de Funes), Caravaggio (Sean Bean, Tilda Swinton), Éjjeli őrjárat (Martin Freeman), Klimt (John Malkovich), Vincent és Theo (Tim Roth), Mr. Turner (Timothy Spall), Agónia és extázis (Charlton Heston, Rex Harrison).
2016. szeptember 1-jén mutatták be Bosch halálának 500. évfordulója alkalmából készített ismeretterjesztő filmet, mely leghíresebb egyúttal legtitokzatosabb művét, a Madridban található Gyönyörök kertjét állítja központba.
A 2000-es Pollock film több rangos díj nyertese, nem is véletlenül. Főszerepben Ed Harris, aki a 20. század egyik legnagyobb festőművészét, Jackson Pollockot alakítja, és általa magyarázatot kaphatunk a modern művészet alapjaira is. Érdemes megnézni!
Ki kell mondani, hogy a magas művészet ma már csak egy bizonyos körhöz szól: azokhoz, akik teljes mértékben ismerik, kutatják azt, és azokhoz, akik szeretnének otthonra egy Monet-festményt. És pont azért, mert komoly embereket akarnak bevonzani, sok tárlatból hiányzik a szórakoztatni, kikapcsolni és elgondolkodtatni akarás. Oké, a popcornt talán kihagyhatjuk, de miért ne lehetne itt is egy-egy büfé, ahol nem ezer forint egy süti és hatszáz forint egy ásványvíz? Miért ne szórakozhatnának az emberek úgy egy kiállításon, hogy közben a műveknek se essen baja? Hozzáteszem, a látogatók viselkedése sem mindig makulátlan, ez rajtuk is múlik. Csak azt tudom mondani, amit a GPS szokott, amikor egy rossz manőverrel letérünk a célhoz vezető útról: újratervezés!
Elmenni egy kiállításra nem más, mint utazni. Csak ez az út nem egy új városba vagy egy fantáziavilágba vezet, hanem az élő múltba vagy éppen a kortárs gondolatvilágba. Ha van hozzá kellő környezet, elegendő információ és a látogató is figyelmesen, érdeklődve közeledik a művekhez, azok végül éppúgy összeállhatnak egy történetté, mint a moziban látott filmkockák.
