Egy bolti kiírás után szabadon: vigyázat, kezdő újságíró!
Egy bolti kiírás után szabadon: vigyázat, kezdő újságíró!
Egy bolti kiírás után szabadon: vigyázat, kezdő újságíró!Személy szerint türelmes ember vagyok, amúgy meg szeretem a kihívásokat. Szóval nem riasztott el a kiírás, pedig előttem és mögöttem is sokan döntöttek úgy, hogy másik kasszát keresnek inkább. Az én kasszámnál egy kedves, középkorú, fáradt tekintetű, de igyekvő hölgy dolgozott. Persze azon kívül, hogy kicsit lassabban haladt a sor, semmi extra nem történt. Hacsak azt nem tekintjük extrának, hogy a pénztárosnő a legváratlanabb pillanatokban felpattant a helyéről és kérdőn a szomszédos pénztár felé fordulva felmutatott egy csomag kiflit, vagy túlméretes pogácsát. Na mi ez. Kifli, pogácsa, jött a megnyugtató válasz, a hozzá tartozó rejtélyes kód kíséretében.
Messziről úgy nézett ez ki, mint egy rögtönzött árubemutató, nézzék emberek, kifli, pogácsa, intim betét, koton, stb. Mindenesetre megsajnáltam ezt a hölgyet és megalázónak éreztem az ő kitáblázott helyzetét, pedig valószínűleg még dicséretet is kaphatott az a kreatív elme, aki kitalálta, hogyan lehet a munkavállaló emberi méltóságát rafinált és aberrált módon megnyirbálni. Az elv a következő: a munkavállaló tulajdon, a munkáltató tulajdona.
Azon tűnődtem, riposztként vajon kijátszhatom-e azt a kártyát, hogy én pedig egy kezdő vásárló vagyok, nem biztos, hogy tudok majd fizetni, megértését köszönöm? Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mely esetekben lenne ez a fajta táblaművészet sokkal inkább indokolt. Íme néhány figyelmeztetés, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy megzavarják a nyugalmat:
„Kedves betegünk! Felhívjuk figyelmüket, hogy kórházunkban kezdő agysebész dolgozik. Megértésüket köszönjük.”
„Kedves utasaink! Felhívjuk figyelmünket, hogy repülőgépüket kezdő pilóta vezeti. Megértésüket köszönjük.”
Viszont mennyivel nyugodtabb lenne a közélet egy ilyen tábla láttán:
„Kedves szavazóink! Felhívjuk figyelmüket, hogy a Parlamentben kezdő politikus ül. Megértésüket köszönjük.”
