Háromévesen is autószerelőnek készült Polgár Tibor
Háromévesen is autószerelőnek készült Polgár Tibor
Háromévesen is autószerelőnek készült Polgár TiborKözel harminc éve működik Polgár Tibor autószerelő műhelye a Palotavárosban. Visszatérő kuncsaftjai között akad, aki azóta hozzá viszi az autóját. Tibor minden héten szakmai tanácsokkal látja el a Vörösmarty Rádió hallgatóit, most pedig azt is elmesélte: már hároméves kisfiúként is az volt az álma, hogy ha felnő, autószerelő lesz belőle. Késői gyerekként csodálattal nézte két nagyobb testvérét: nővére a volán mögött remekelt, a bátyja pedig autószerelő volt. "Sajnos azóta már elhunyt, túl hamar, ötvennégy évesen. Ebben a szakma is közrejátszhatott, akkoriban különösen kemény volt ez a hivatás: a mínuszokban is a teherautók alatt feküdtek."
A Polgár szülők egyébként fodrászok voltak, a család szinte minden tagja kisiparosként dolgozott. "Nekem a bátyám volt a mesterem. Nagyon sok fogást tőle tanultam meg. Elvégeztem persze az iskolát és jártam tanműhelybe is, de az igazi fogásokat a műhelyben lehetett ellesni, és ebben a bátyámnak nagyon sokat köszönhetek." Tibor már háromévesen is a testvére műhelyében sertepertélt, és attól kezdve eszébe sem jutott más hivatás. Egyedül a matek felvételitől tartott, de eltökélte: ha autószerelő nem lehet, karosszérialakatos lesz belőle. "Azért nem bánom, hogy sikerült a felvételim, mert a hegesztést a szemem nem bírná." Ez a munka persze manapság sem a legegészségesebb, de Tibor a káros hatásokat igyekszik úgy ellensúlyozni, hogy sok időt tölt a természetben. "Vannak persze különböző védőfelszerelések, illetve a műhely hátsó ajtaján egy cső, amit a kipufogóra kötve kiereszthetjük a gázt. De azért így is lélegzünk be bőven benzingőzt, gázolajat... Ha tehetem, nyaranta sokat járok a gyerekeimmel horgászni. Illetve járjuk az erdőt, Mátrasástón élő barátainkat is előszeretettel meglátogatjuk. Velük kölcsönösen vendégül szoktuk látni egymást. Az unokájuk focizik, és ha itt Fehérváron vesz részt egy kupán, akkor nálunk szállásoljuk el őket. Illetve most már nem nem csak az autóknak, nekem is szükségem van néha egy kis tuningra. Az ízületeim kezdenek kissé kopni, ezért ha tehetjük, termálfürdőket is szívesen keresünk fel a párommal."
A Zsuk volt az egyik autómárka, amivel a munkája során Tibor kezdetben sokszor találkozott
(Fotó: vezess.hu)
Miután megszerezte a szakképesítését, Tibor a rendszerváltás előtt egy Balatoni úti szervizben dolgozott. "Akkoriban Nizákat, Zsukokat, IFA-kat, UAZ-okat javítottunk. Akadt egy két Polski Fiat, Lada, ezekkel szállították az igazgatókat... A rendszerváltás után váltottam ki az engedélyt, először helyszíni autószervizre. Olyanok voltunk, mint most a sárga angyal: az utakon bajba került autókon segítettünk. CB-rádión kommunikáltunk, hiszen akkor még nem volt mobiltelefon. Azon keresztül tudtuk meg, hova kell menni, illetve amikor csúcsforgalom volt, vasárnaponként felmentem Siófokig vagy még tovább az autópályán, és onnan csorogtam szépen visszafelé. Mindig az utamba akadt egy-egy Skoda, aminek felforrt a hűtővize, ékszíjak pattogtak el – akadt munka. A szüleim történetesen egy autós boltnak adtak bérbe egy üzlethelyiséget. Tőlük pénteken beleltároztam az autóba az akkoriban futó pár keleti autómárkából néhány hengerfejtömítést, ékszíjat, termosztátot, tíz liter benzint, fagyállót, desztillált vizet és indultam. Hétfőn nyitás előtt visszaleltároztuk, és a különbséget kifizettem. De komoly kenyérharc folyt a szerelők között az utakon. Volt olyan kollégám, akinek a szélvédőjét verték be egy pajszerrel, mert összevesztek azon, ki javítsa meg az adott autót."
Tibor fejében lassan körvonalazódni kezdett, hogy inkább egy saját műhelyt szeretne nyitni, ahol békésen dolgozhat. Végül 1989-ben a szülei palotavárosi telkének végében ezt sikerült is létrehoznia . Mostanában éppen az épület bővítésén gondolkodik. "A régi Trabantok még kényelmesen elfértek, de most már szűkebb azért hely, egyre nyúlnak az autók. Ez különösen a téli időszakban gond. Egy emelőt is szeretnék betenni."
Bár ez a munka olykor az egészséget is megviseli, mindig is ez volt a szenvedélye
(Fotó: Horváth Reni)
A műhely tehát régóta ugyanott működik, az autók azonban ezalatt rengeteget változtak. "Szerintem ez az egyik olyan szakma, ahol soha nem érezheti úgy az ember, hogy profi vagyok és mindent tudok. Persze, ha akkoriban, régen valaki ráállt egy bizonyos típusra, és mondjuk csak Trabantokat javított, csukott szemmel tudta már, hogy melyik csavar hol van. Ma már egy típuson belül is három-négyféle motorral szerelik fel a gyártók a járműveket, sokat változtatnak, így mindig érnek meglepetések. Ezt a szakmát egy pillanatra sem szabad félbehagyni, mert mindig jön valami újdonság."
Éppen ezért talál kikapcsolódást Tibor abban, ha oldtimer autókat szerelhet. "Azoktól igazán megnyugszom. Biztosan tudom, hogy ha a dolgom végére érek, szépen fognak duruzsolni. Múlt héten is volt nálam egy illető, aki egy 1970-es évjáratú Audi 60-as motort hozott ide kosárban. A gépműhely megcsinálta a fúrást, egyéb esztergályos munkákat, onnantól következtem én, hogy összerakjam. Életemben nem csináltam ilyen motort, de élvezet volt dolgozni rajta, abban a tudatban, hogy lassan ötven éve gyártották ezt az autót, és képes vagyok működésbe hozni. Ezek a mostani autók biztos, hogy ennyit nem fognak még kosárban sem kibírni. Annyira túl vannak chipezve, tuningolva már gyárilag ezek a motorok, hogy nem bírnák ötven évig a terhelést… Azok még hagyományos módon lettek összeszerelve. Amikor elkészülök vele és beindítom, élvezet hallgatni a gyönyörű hangját!"
Ha pedig a munka során nem lenne elég a kocsikból, Tibor a tévében nagyon szívesen követi a rallyversenyeket is. "A Forma 1-et is szerettem, de amióta Senna meghalt, számomra már nem az igazi. Őt nagyon tiszteltem, nagyon jól versenyzett. Arra emlékszem, hogy amikor már mindenki automataváltós autóval ment, ő még „keverte a benzint”, mechanikus váltóval közlekedett, és még úgy is rávert egy-két kört a többiekre. Ő még igazi autóversenyző volt, nagyon sajnálom, hogy elhunyt."
