Nyár, nagymama, kirándulás, tábor 
Nyár, nagymama, kirándulás, tábor
Nyár, nagymama, kirándulás, tábor Azt hiszem, az a gyerek manapság a legszerencsésebb, akinek még vidéken élnek a nagyszülei és nyáron több hétre falura tud utazni. A falusi életforma, a természetközeliség a legjobb élettapasztalat egy gyereknek: megtanul fára mászni, gyümölcsöt szedni, és ha vannak más gyerekek is, akkor velük csatangolni, átmászni kerítésen… Óriási élmény lehet az állatok közelsége, etetése, a tojások összegyűjtése is – már, ha a nagyszülők még vagy már tartanak mondjuk baromfit. Ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyerek jobban eligazodjon a világban.
Nyaralós ebéd a nagyinál (fotó: HBÁ)
Persze a városi nagymamával, nagypapával való időtöltés sem megvetendő – egyszerűen azzal, hogy a nagyszülő és az unoka között alakul a kapcsolat és benne megtapasztalja a gyerek, hogy az idősebb emberek hogyan élnek és mennyire máshogy gondolkodnak, igen sokat jelenthet a fogyatékossággal, mássággal szembeni érzékenység és tolerancia kialakulásában is.
A családi nyaralásnál nincs jobb, de ha nem sikerül valamiért hosszabb szabadságra menni, akkor legalább családi kirándulást iktassunk be a nyárba, ahol a gyerek a szülőkkel együtt tapasztalja meg a természetet, hogy milyen fa, milyen virág, bogarak, madarak vesznek körül! Szakemberek szerint ezek az ismeretek sokkal jobban beépülnek, mint a másoktól szerzett tudás. Ha nem vagyunk azok a kimondott természetbúvárok, akkor induljunk digitális kirándulásra!
De ha a nyári programban táborozás is szerepel, akkor azért több dolgot is figyelembe kell venni: a család anyagi helyzetét, a gyermek(ek) életkorát, azt, hogy hány gyerek felügyeletét kell megoldani, és nem utolsósorban azt is, hogy mi magunk hogyan gondolkodunk a nyár eltöltéséről. Szakemberek szerint jó, ha a tábor nem csak gyermekmegőrző – bár a napközis táborokat sokan erre a célra veszik igénybe. Pedig ezek is lehetnek igazán színvonalasak, mint ahogy ez Fehérváron szokás:
„Ami a vesszőparipánk, az az, hogy mindenkinek szüksége van önismeretre ahhoz, hogy boldogulni tudjon az életben. Ezért már óvodás korban elkezdhető a mesetábor. Önismeretet ad, és feszültségeket old – hangsúlyozza Fischer Imre pszichológus. De ott vannak az általános és középiskolában a korosztályhoz illeszkedő önismereti táborok is, amelyek egy egész életen át hasznosak lesznek.”
Verstábor Csíkcsomortánban 2016 nyarán (kép: okkfehervar.hu)
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy lehet az élethosszig tanulás mintájára élethosszig táborozni is: mindig van olyan tábor, amibe 15-25-55 éves korunkban is elmehetünk, és épp nekünk is rendezik. Nem is annyira az életkor számít, hanem inkább az – hangsúlyozza a szakember azzal kapcsolatban, hogy a gyerek milyen életkorban mehet már „ottalvós” táborba – hogy semmiképpen ne táborozással kezdjük a leválást szülőről. Ezt ugyanis sem a szülő, sem a gyermek nem viseli jól. Az életkorról pedig elmondható, hogy vannak olyan gyerekek, akik már nagycsoportos óvodásként könnyedén beilleszkednek egy tábori közösségbe és képesek napokat eltölteni távol a szülőktől, más gyerekek pedig csak 9-10 évesen lesznek képesek kibírni egy-két hetet a szüleik nélkül.
Filkornné Sándor Rózsa, a székesfehérvári Tolnai Úti Óvoda Sziget utcai tagintézményének vezetője a következőket hangsúlyozza: „Hároméves korban még egyáltalán nem javaslom a nyári táborozást, főleg nem az „ottalvósat”. Szerintem az 5 éves kor az, amikortól lehet erre is gondolni. De ebben az életkorban az fontos, hogy legyen ismerős felnőtt és gyerek is a táborban és ne legyen pár napnál hosszabb a táborozás. A legideálisabb, ha az első táborba a saját óvónéni viszi el a saját csoportját, akikkel már 2-3 éve együtt vannak nap mint nap.”
Óvodásoknak ismeretlen környezetben fontosak az ismerős arcok: az óvónéni, az ovistársak (fotó: Kovács Enikő)
Az óvodapedagógus szakember arra is figyelmeztet, hogy ha úgy alakul a helyzet, hogy ismeretlen felnőtt gondjaira bízzuk a kisebb gyermekünket (például a nagyobb testvérével együtt menne a táborba), előtte kérdezősködjünk körbe az ismerősök körében, hogy mennyire tud a különböző korosztályokkal bánni. Mert aki jól bánik egy kiskamasz csoporttal, nem biztos, hogy kezelni tudja egy 5-6 éves gyerek panaszait.
A gyerek tehát elmegy táborozni. És ha már hosszabb időt ki kell bírni egymás nélkül, a szülőnek bizony önfegyelmet kell tanulnia! Nem szabad elutazáskor azt hangsúlyozni, hogy mennyire fog a gyerek hiányozni, inkább azt, hogy biztosan jól fogja ott érezni magát a gyerkőc. És megbeszélni vele például azt, hogy amikor hazaér, milyen finomsággal várjuk… Szigorúan tilos naponta többször hívogatni a gyereket, mert akkor nem tud igazán kikapcsolódni, és bekapcsolódni a tábor életébe. Sőt gyakorló szülőként azt mondom, egy kisiskolásnak sem adnék mobilt a táborba, nemhogy ovisnak. Ha valami baj van, akkor a táborban dolgozó felnőttek majd megoldják, vagy ha akkora a gond, elérnek.
Fehérvári és környékbeli nyári táborok 2016-ban (képek: okkfehervar.hu)
„A gyermek szocializációja szempontjából feltétlen jó a táborozás, mert új kapcsolatok létesülnek, térben és időben egy kicsit kiszakad a saját környezetéből – mondja Fischer Imre. De arra figyelni kell, hogy ne legyen rossz élmény az első táborozás! Az a véleményem, hogy azért ne vigyük túlzásba mennyiségileg a táborozást. Ne csak erről szóljon a nyár!”
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a táborválasztásba próbáljuk bevonni gyermekeinket is, hiszen ez aztán igazán róluk szól. Egy művészeteket kedvelő, vagy kevésbé mozgékony gyereknek jók lehetnek a finommotorikát és kreativitást fejlesztő kézműves táborok. Ha valaki sportol, természetesen ott vannak az edzőtáborok. Még a nehezen kezelhető gyerekek számára is vannak az úgynevezett terápiás táborok, amelyek persze nem azonosak például a honvédelmi táborként hirdetett katonás fegyelmet megkövetelő táborokkal. Egyet viszont tilos! Tanulni küldeni a gyereket a táborba. A nyár a pihenésé!
