5 hónapnál régebbi cikk

A fehérvári körforgalom-használat margójára
·Életmódközlekedés·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotójaA fehérvári körforgalom-használat margójára
·Életmódközlekedés·Utolsó frissítés: undefined

Manapság egyre többször mélázom el azon, miért halad olyan lassan a forgalom Fehérvár körforgóinál. Értem én, hogy ha csúcsidő van, akkor sok az autó, de ennyire? Vagy éppen a legtöbben olyan lomhán közelítik meg a helyzetet, hogy megalszik tej a szájukban. Szubjektív.

Nem, még véletlenül sem akarom azt sugallni, hogy fullgázzal száguldozzatok be a körforgalmakba, de azért haladjunk, na! Én például találkoztam már olyan sofőrrel, aki még akkor sem mert behajtani, amikor a balról érkező következő járgány még csak látóhatáron sem volt.

Aztán addig tologatták hátulról, míg a legrosszabb pillanatban szedte össze a bátorságát, amely féknyikorgást és olyan tumultust eredményezett, hogy még nézni is fájt.

Kíváncsiságból, amikor először bekattant nekem ennek a szubjektívnek a megírása, egy hétig méregettem csúcsidőben, hogy mennyi időt töltök el a körforgók bejáratánál, azaz az első rajtkockánál. Az eredmény nem túl meglepően átlagosan három másodpercre jött ki.

Kérdem én, ha mondjuk mindenki három másodperc alatt megtalálná a helyét a forgalomban, akkor is ekkora dugók lennének hétköznaponként mondjuk délután három és hat óra között? Élnék a gyanúperrel, hogy nem valószínű.

Pedig aztán tényleg nem kellene mást csinálni, mint a lehető leggyorsabban be, majd kimenni abból a fránya forgóból.

Én, amikor már látom, hogy az előttem lévő autónak szabad a pálya, villámgyorsan felmérem, hogy mikor következhetek a sorban. Sasszemmel figyelem a terepet, hogy a forgalomban közlekedő következő autós milyen sebességgel halad, majd ha látom, hogy zavartalanul beférek, azaz nem késztetem fékezésre, végzem is a dolgom.

Olyan is előfordult, hogy azzal a lendülettel, ahogy sofőrtársam behajtott, én is csapattam utána. Bamm, bamm, bamm. Nincs keccmecc - és akkor így sor sem!

Érdemes az indexeket is figyelni - már aki kirakja, mert mostanában, ahogy tapasztaltam, ez is nagy luxus lett -, így amint elkezd villogni a lámpa, már lehet is repeszteni, ugyanis amíg ő kihajt, senki az égegyadta földön nem fog az utunkba kerülni.

Ehelyett sokszor mit látok, főleg a Lidl-körforgalomnál? Hosszú percekig való tötymörgést: menjek, ne menjek? Áhh, még megvárok vagy húsz autót, biztos, ami biztos. Addig a Palotai úti temetőnél álló sereghajtók meg szakállat növeszthetnek...

A kedvencem viszont az szokott lenni, amikor a vezetők úgy próbálnak behajtani a körforgókba, hogy frankón egy fél autónyi helyet hagynak maguk előtt, mielőtt mennének tovább az útjukra. Így aztán tényleg dinamikusan lehet közlekedni, vagy hogy mondják? Csordogálni a forgalomban. Hát persze! Amikor ezt látom, már a sikítófrász kerülget, mert tudom, hogy szotyizhatom még egy darabig a sorban.

Nyilván senki sem vezet tökéletesen, és természetesen hatalmas tisztelet a kivételnek, de igyekezzetek mindig arra törekedni, hogy a lehető leggyorsabban tudjátok magatok mögött a csúcsidőben brutális sorokat produkáló forgókat!

Ti hogy látjátok a fehérvári körforgalom-használatot?

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek