A fehérvári körforgalom-használat margójára
A fehérvári körforgalom-használat margójára
A fehérvári körforgalom-használat margójáraNem, még véletlenül sem akarom azt sugallni, hogy fullgázzal száguldozzatok be a körforgalmakba, de azért haladjunk, na! Én például találkoztam már olyan sofőrrel, aki még akkor sem mert behajtani, amikor a balról érkező következő járgány még csak látóhatáron sem volt.
Aztán addig tologatták hátulról, míg a legrosszabb pillanatban szedte össze a bátorságát, amely féknyikorgást és olyan tumultust eredményezett, hogy még nézni is fájt.
Kíváncsiságból, amikor először bekattant nekem ennek a szubjektívnek a megírása, egy hétig méregettem csúcsidőben, hogy mennyi időt töltök el a körforgók bejáratánál, azaz az első rajtkockánál. Az eredmény nem túl meglepően átlagosan három másodpercre jött ki.
Kérdem én, ha mondjuk mindenki három másodperc alatt megtalálná a helyét a forgalomban, akkor is ekkora dugók lennének hétköznaponként mondjuk délután három és hat óra között? Élnék a gyanúperrel, hogy nem valószínű.
Pedig aztán tényleg nem kellene mást csinálni, mint a lehető leggyorsabban be, majd kimenni abból a fránya forgóból.
Én, amikor már látom, hogy az előttem lévő autónak szabad a pálya, villámgyorsan felmérem, hogy mikor következhetek a sorban. Sasszemmel figyelem a terepet, hogy a forgalomban közlekedő következő autós milyen sebességgel halad, majd ha látom, hogy zavartalanul beférek, azaz nem késztetem fékezésre, végzem is a dolgom.
Olyan is előfordult, hogy azzal a lendülettel, ahogy sofőrtársam behajtott, én is csapattam utána. Bamm, bamm, bamm. Nincs keccmecc - és akkor így sor sem!
Érdemes az indexeket is figyelni - már aki kirakja, mert mostanában, ahogy tapasztaltam, ez is nagy luxus lett -, így amint elkezd villogni a lámpa, már lehet is repeszteni, ugyanis amíg ő kihajt, senki az égegyadta földön nem fog az utunkba kerülni.
Ehelyett sokszor mit látok, főleg a Lidl-körforgalomnál? Hosszú percekig való tötymörgést: menjek, ne menjek? Áhh, még megvárok vagy húsz autót, biztos, ami biztos. Addig a Palotai úti temetőnél álló sereghajtók meg szakállat növeszthetnek...
A kedvencem viszont az szokott lenni, amikor a vezetők úgy próbálnak behajtani a körforgókba, hogy frankón egy fél autónyi helyet hagynak maguk előtt, mielőtt mennének tovább az útjukra. Így aztán tényleg dinamikusan lehet közlekedni, vagy hogy mondják? Csordogálni a forgalomban. Hát persze! Amikor ezt látom, már a sikítófrász kerülget, mert tudom, hogy szotyizhatom még egy darabig a sorban.
Nyilván senki sem vezet tökéletesen, és természetesen hatalmas tisztelet a kivételnek, de igyekezzetek mindig arra törekedni, hogy a lehető leggyorsabban tudjátok magatok mögött a csúcsidőben brutális sorokat produkáló forgókat!
Ti hogy látjátok a fehérvári körforgalom-használatot?
