Pázmánd sziklaszorosát ismered?
Pázmánd sziklaszorosát ismered?
Pázmánd sziklaszorosát ismered?Az iskolában tanultak közül érdekes módon majdnem mindenki emlékszik arra, hogy a Velencei-hegység zömében gránitból áll. S valóban így van, a hegység zöme még a Föld déli félgömbjén 300 millió évvel ezelőtt kristályosodott gránitból épül fel. Érdekesség, hogy ezt a gránitot 30-40 millió évvel ezelőtt (az eocén korban) néhol andezitláva törte át. Az andezit felnyomulása geológusok szerint viszont már az északi félgömb 27. szélességi fokán következett be. Nos, a Velencei-hegység legkeletibb nyúlványai, így a Pázmánd melletti hegyek is ebből az andezitből állnak.
Pázmánd házai a sziklák alatt (fotó: Barna Béla)
Hogy egészen pontosan milyenből, arról Juhász Árpád geológus így ír: „A Csúcsos-hegytől keletre, Pázmánd irányában sorakozó dombokat részben vulkáni kőzetek, részben pedig pannon homokkő építi fel. A Cseket-hegy elnevezésű dombon sok helyen találhatunk limonitos, vasas, üreges kődarabokat, csakúgy, mint a szomszédos 223 m magas Cseplek-hegy oldalában. A legkeletibb dombok, így a közvetlen Pázmánd melletti Zsidó-hegy, illetve Kálvária-hegy kovásodott andezitagglomerátumból áll. Régebben tűzálló tégla gyártására használták. A kovásodás mintegy 70 m szélességű zónában jelentkezik.”
Induljunk el hát ezt a kis geológiai különlegességet felfedezni! Túránkat Pázmánd község déli végénél kezdjük, innen indul a piros jelzés fel a 205 méter magas Zsidó-hegyre. Rohanni azonban nem kell, a műúttól számítva 3 perc gyaloglás után feltűnik már egy-két szikla, hat perc gyaloglás után pedig tulajdonképpen el is érjük a sziklaszorost.
Nagyon rövid sétával érhetjük el a sziklaszorost (fotó: Barna Béla)
Ne számítsunk hosszú hasadékra, mindazonáltal a kis sziklaút megdöbbentően szép, nagyon-nagyon hangulatos. Ha kigyönyörködtük magunkat, pár méter szintet felfelé kapaszkodva a sziklaszorostól elérjük a hegy tetejét, s ott újabb különleges sziklákat láthatunk, melyek természetvédelmi oltalom alatt is állnak. Ezek a képződmények az eocén vulkáni tevékenységet követő utóvulkáni tevékenység során alakultak ki, mégpedig úgy, hogy a döntően kvarcot tartalmazó forróvizes-oldatok benyomultak az andezitláva hasadékaiba, sőt még a szomszédos, porózus szerkezetű kőzeteket (andezitagglomerátum) is átitatták kovasavval. Az így kialakult kvarcitsziklákat a Pázmándi Kvarcitsziklák Természetvédelmi Terület védi mostanság. A kovásodott andezitagglomerátumokon kívül védik itt a kőbányákban tanulmányozható felső-pannóniai meredek abráziós partot is, de botanikai értékek is vannak: a hegy tetején még valamennyire érintetlenül megmaradt a jellemző növényzet is, védett fajai közül mindenképp megemlítendő a molyhos madárbirs.
Pázmánd sziklái Fehérvártól mindössze 27 kilométerre (fotó: Barna Béla)
A sziklák egyikét a helyiek rókaitatónak hívják, mert az egyik vízszintesen fekvő sziklán lévő mélyedés a csapadékos időszakban vízzel telik meg. S végül említsük meg, hogy a pázmándi Zsidó-hegyen tektonikus barlangok is vannak, melyek a hegy sziklafalában alakultak ki: ezek nevei Szedres- és Hasadék-barlangok. A sziklafal törmeléklejtőjében négy álbarlang is keletkezett barlangászok beszámolója szerint, például az Endrina-, vagy Maléza-barlangok, ez utóbbi 10,3 m hosszú. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Velencei-hegység 15 természetes barlangjának együttes hossza mindössze 67 m.
Nem nagy méretekkel kell tehát itt számolni, de mindenképp érdemes a pázmándi Zsidó-hegyre pár perc alatt felcaplatni. A hegytetőn van egyébként 3 fakereszt is, ahonnan gyönyörű a kilátás: ellátni a Vértes vonulatáig, s jó rápillantani az alant elterülő falura is. S ha már a pázmándi panorámát csodáljuk, öt sorban említsük meg a falu látnivalóit is: a 2040 lakosú község fő műemléke a katolikus templom, melyet ugyan 1688-ban a törökök felgyújtottak, ám a jezsuiták újjáépítették.
Keresztek a hegytetőn (fotó: Barna Béla)
Ugyancsak a jezsuitákhoz köthető a rendház épülete, melyben ma iskola működik. Van még a falunak egy tájháza, egy Nepomuki Szent János-szobra, s egy nemrégiben megújított vízimalma is. Ezekhez a Zsidó-hegyről a piros jelzésen egy hangulatos és sűrű fenyveserdőben ereszkedhetünk le. Ha több időnk van, természetesen folytathatjuk utunkat tovább is: a piros jelzés Pázmándról a közeli Nadapra vezet be, északról megkerülve a Cseplek-hegyet (222 m) és a Cseket-hegyet (193 m). A túrához a Cartographia A Velencei-hegység és a Velencei-tó 1:25000-es térképe kiváló a célpontunkhoz, sőt a hátoldalán Pázmánd 1:15000-es kivágata is megtalálható.
A Cartographia térképe kiváló választás sétánkhoz
És végül szólni kell a falu jeles szülöttéről, Pázmánd díszpolgáráról, a földrajztudós Farsang Andreáról is, aki jelen sorok íróját is tanította egykoron Szegeden. Dr. Farsang Andrea (1967) az általános iskolát Pázmándon végezte, majd a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően 1986-1991 között a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatója volt, ahol 1991-ben matematika-földrajz-számítástechnika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1991-től tanársegédként, majd adjunktusként, 2005-től docensként a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének oktatója. PhD disszertációját 1997-ben védte meg, 2010-ben habilitált a Szegedi Tudományegyetemen.
A földrajztudós Farsang Andrea Pázmánd díszpolgára (fotó: pazmand.hu)
S ha már utazás rovat, említsük meg hogy számos külföldi tanulmányúton, illetve ösztöndíjon vett részt Farsang Andrea. Tudományos pályafutására legnagyobb hatást az 1992-93-ban a németországi Johann Wolfgang Goethe Egyetemen (Frankfurt am Main), majd 1995-96-ban a Berni Egyetemen eltöltött egy-egy év jelentette. De több hónapot töltött ezen kívül a Tübingeni (1994), valamint a Hannoveri (2000) és a Kieli Tudományegyetemeken (2002) is. 2016. december 6-án sikeresen megvédte Akadémiai Doktori értekezését a Magyar Tudományos Akadémián 11 fős bizottság előtt, így Magyarországon negyedik nőként érdemelte ki természetföldrajzi tudományterületen az MTA doktora címet.
