Milliomosok strandja Mallorca szigetén
Milliomosok strandja Mallorca szigetén
Milliomosok strandja Mallorca szigeténMallorca a Földközi-tenger nyugati medencéjében fekszik, ez a Baleár-szigetek legnagyobbika: területe azonban így is kisebb, mint Fejér megyéé, mindössze 3684 km². A sziget legszebb fekvésű és egyik leghangulatosabb városkája Port de Pollença. A szigetre közvetlen repülőjárattal is eljuthatunk szombatonként, az egyik fapados délután 15:15-kor indul Budapestről és 2 óra 35 percnyi repülés után 17:50-kor landol Palma de Mallorca (PMI) repterén.
Mallorca igazi ínyenceknek való sziget (fotó: Barna Béla)
Megvolt már a repjegyünk Mallorca szigetére, amikor hozzáláttunk szállást keresni. Természetesen a legideálisabb helyet szerettük volna kiválasztani, a kedvencünk a sziget legszebb része, a Formentor-félsziget volt. Elsődleges volt, hogy közel legyünk a hegyekhez, hogy tudjunk túrázni, de szerettük volna, hogy a lehető legszebb fekvésű tengerpartja legyen szálláshelyünknek, közeli kikötővel, ahonnan tudunk majd egyet hajózni a tengeren.
Ráadásul fontos volt az elhelyezkedés is, a világvégi porfészkeket, valamint a tömegszállásra specializálódott zajos és lélektelen megaüdülőhelyeket is kizártuk. És volt még néhány kitételünk: számított a szállás ára, a tengerpart közelsége, a gyerekek pedig saját medencéről álmodoztak. Lassan-lassan tehát kizártuk az összes helyet a szigeten, mire rátaláltunk álmaink üdülőhelyére, az 5900 lakosú Port de Pollençára.
Ezt a várost ajánlottuk később minden ismerősünknek: a Jászai-díjas színésznő, Bozó Andrea meg is fogadta tanácsomat, ők is Port de Pollençában nyaraltak, és hazatérve igazat adtak: Pollença valóban az egyik legjobb hely a szigeten. Mi a Don Miguel apartmant teszteltük, de az elérhető árú szállások közül ajánlható még itt a Hotel Capri is.
Mallorca szigetének a tengerpartja 554,7 km hosszú (fotó: Barna Borbála)
Mallorca legszebb helyére egy augusztusi szombaton érkeztünk. Az ezt követő napon nem mozdultunk ki Port de Pollençából, egész nap strandoltunk a hajóállomás közelében, ahol hatalmas homokvárat építettem a gyerekekkel. Mallorca szigetének tengerpartja egyébként pontosan 554,7 km hosszú, amelynek nagy része fürdőzésre alkalmas. Éppen ezért nem is nagyon mártóztunk soha ugyanott kétszer, bármennyire idilli is volt, mindenhol csak egyszer voltunk.
A délutánok folyamán elsétáltunk a városka másik végébe, lődörögtünk, élveztük a település sétáló-tengerpartját. A tengerparti sétány kikötőtől északra eső szakaszát egyébként Hermen Anglada Camarasa (1872-1959) katalán modernista festőről nevezték el, aki hosszú évekig élt Port de Pollençában. Anglada Camarasának egyébként 1974-ben állítottak szobrot ezen a sétányon.
Port de Pollença egyébként tengerparti sétányáról és öbléről híres, amely kedvező földrajzi adottságai miatt Mallorca egyik legkedveltebb vitorlás- és szörfterepe. Ezenkívül azt is írja az egyik bédekker, hogy a város – bölcs vezetésének köszönhetően – megőrizte a harmincas években szerzett nyugodt hangulatát: itt ma sincsenek zajos diszkók, és az épületek egyike sem épült négy emeletnél magasabbra (ez nem teljesen igaz, a Pollensa Park nevű szálló azért nyolcemeletes).
És még valamit megemlített a bédekker: 1929-ben Port de Pollença vendége volt az akkor 38 éves, addigra már világhírű Agatha Christie (1891-1976), a krimiirodalom koronázatlan királynője. A helyi lakók ma is büszkék arra, hogy a híres írónő itt kezdte el írni a Problem at Pollensa Bay című detektívregényét, mely magyarul is megjelent A Pollensa-öböl címen, Németh Zoltán és Varga István fordításában. A krimi az örök szerelmi háromszögről szól, főszereplője egy gondoskodó anya, a fia és egy lány, akibe a fiú szerelmes lesz. A bűncselekményt végül Hercule Poirot fejti meg.
Mallorca, milliomosok strandja, ingyen, belépődíj nélkül (fotó: Barna Béla)
Kellemes strandolvasmány, ugyanúgy mint Hamvas Béla Babérligetkönyve, ezt szintén Mallorcán olvastam, idézek is a tengerparthoz kapcsolódó hangulatos részből:
„A magányos király kiment a partra, a legfehérebb sziklára ült és így szólt: – Isteni tenger! egyedül maradtam, s én, az örökké beszélő, most már nem tudom, kinek beszéljem el beszélnivalómat. Jól van ez így? Ha elég bölcs lettem volna, mindjárt itt kezdtem volna nálad. Te még tudod mi a mélység, és tudsz nevetni. Királyságot akartam alapítani, de senki se hallgatott rám. Volt, aki csodált, volt, aki félt, volt aki megbotránkozott; irigy és hitetlen és tolvaj is volt elég. De senkinek sem volt arra, amit mondtam, sem füle, sem esze, sem szíve.”
Mallorcán érdemes körbehajózni délről a Formentor félszigetet, útba ejtve a milliomosok strandját (fotó: Barna Béla)
Ha van fületek és eszetek, megfogadjátok a tanácsomat: a Formentor-félsziget nyakánál fekvő Port de Pollençából hajózni nemcsak érdemes, de kötelező program is, annyira szépek a sziklák. Az üvegfenekű hajók általában délelőtt 10 óra körül indulnak Port de Pollença kikötőjéből. A hajóút során először elhaladunk a Punta de l’Avançada világítótornya mellett, mely a Sa Fortaleza földnyelv végén világít.
A földnyelv egy régi erődről (spanyolul fortaleza) kapta a nevét, melynek érdekessége, hogy Roberto Romagué argentin művész művészközponttá alakította az erődöt az 1920-as években: a kor híres spanyol művészeinek találkozóhelye lett Sa Fortaleza. Járt ide rendszeresen Andrés Torres Segovia (1893–1987) gitárművész, valamint Hermen Anglada Camarasa és Joaquín Sorolla festőművészek. A birtokot a spanyol polgárháború után elkobozták, ma katonai terület, illetve itt állomásozik a tűzoltóság speciális alakulata: láthatunk innen a tengerről felszállni tűzoltósági hidroplán-repülőt is.
A Formentor-félszigeten lévő milliomosok strandja legkényelmesebben hajóval közelíthető meg
A Sa Fortaleza után a hajó a félsziget déli részén halad tovább, elhajózunk a mindössze 33 méter magas kis sziget, Illa de Formentor mellett, majd kihajózunk a 170 méter magas sziklafokon trónoló világítótoronyig, a Cap de Formentorig, mely Mallorca szigetének legészakibb pontja. Az itteni világítótornyot egyébként Emili Pou tervei alapján építették, és 1863. április 30-án avatták fel. A világítótorony megpillantása vagy megkerülése után a hajó visszaútban megáll a Cala Pí de Posada nevű öbölben, sokkal-sokkal ismertebb nevén a Formentor-strandon (Platja Formentor).
Itt nyugodtan kiszállhatunk egyet strandolni, és valamelyik délutáni hajóval folytathatjuk utunkat, érvényes azokra is a jegy! A Formentor-strandot egyébként a „milliomosok strandjának” is hívják, nem véletlenül. Volt ugyanis egy őrült argentin milliomos és művészetkedvelő, Adán Diehl, aki a Costa i Llobera családtól vásárolt földterületen 1929-ben felépítette a Hotel Formentort, Mallorca máig egyik legelegánsabb szállodáját.
Az itt nyaraló hírességek névsora hihetetlen: Winston Churchill például a 222-es szoba lakója volt, de nyaralt itt rengeteg világsztár filmes és színész, mint Charlie Chaplin, Errol Flynn, Gary Cooper, John Wayne, Ava Gardner, Edward G. Robinson, Audrey Hepburn, Laurence Olivier, Peter Ustinov, Aristoteles Onassis, Anthony Quinn és Gábor Zsazsa. Rajtuk kívül a spanyol királyi sarjak, a walesi herceg, sőt még Diana hercegnő is időzött itt. A vendégek közül említeni kell még Miguel Ángel Asturias guatemalai Nobel-díjas költőt, Mario Vargas Llosa-t és Agatha Christie-t. Paul Anka, amerikai-kanadai énekes, dalszövegíró és színész pedig itt, a Formentoron töltötte nászútját egy libanoni diplomata lányával, Anne De Zoghebetel, akitől aztán öt lánya született!
Rongyrázás a milliomosok strandján (fotó: Barna Béla)
A milliomosok strandján természetesen mi is fürödtünk, ingyen, de azért, hogy mi is rongyrázók legyünk kicsit, a fürdőlepedőnket kiráztuk a strandolás végén.
A Cala Figueras is jó választás a Mallorcára érkezőknek (fotó: Barna Béla)
+ 1 tip a környékbeli strandokra: a Cala Figueras is jó választás vagy kiegészítés lehet, ez a strand-öböl a Formentor északi partján fekszik, egészen pontosan 13 kilométerre Pollença városkától közúton.
+2 tip: Mallorca másik legszebb strandkulisszái innen nem messze, a sziget északi részét határoló meredek mészkő-sziklafalaknál, egészen pontosan Cala Sant Vicenç településnél vannak.
