Combcsont a koponya szájában, avagy csontkápolna Csehországban
Combcsont a koponya szájában, avagy csontkápolna Csehországban
Combcsont a koponya szájában, avagy csontkápolna Csehországban„Orbis Sensualim Pictus”, azaz Az érzékelhető világ képekben címmel 1669-ben megjelent könyvének előszavában azt írja a híres cseh-morva tudós, Jan Amos Komensky (latinosan: Johannes Amos Comenius), hogy „Kis könyvecske ez, amint látjátok: mindazonáltal az egész világnak rövid summába foglalása, rakva képekkel...”. A cseh Comenius után szabadon az fmc olvasóit egy cseh városkába kalauzolom: kis cikkecske ez, mindazonáltal Kutná Hora látnivalóinak rövid summázata, képekkel illusztrálva.
Kutná Hora cseh kisváros megérdemel egy őszi kirándulást (fotó: Barna Béla)
S hogy miért érdemes Kutná Hora városát felkeresni? Például azért, mert Kutná Hora óvárosát 1995-ben az UNESCO világörökség részévé nyilvánították, itt verték a középkori Európa egyik legértékesebb pénzét, s itt látható Európa egyik legszebb gótikus temploma, de azért is, mert olyan morbid dolgot is láthatunk, mit máshol nem nagyon: egy csontkápolnát.
Csehország világörökségei
Kutná Hora (régi német nevén: Kuttenberg) egy festői környezetű, 273 m magasan fekvő középkori város, mely 70 kilométerre fekszik Prágától keleti irányban. A ma mindössze 26 ezer lakosú városban több helyen megnyilvánuló egykori pompa és gazdagság alapját a valaha a közelben fejtett ezüstérc jelentette, s itt verték a híres cseh ezüstgarasokat, s az aranydukátokat, a korabeli Európa egyik legértékesebb pénznemét. A Kutná Hora-i ezüstbányászat virágkora a XIV-XV. század volt, ekkor a hely Európa leggazdagabbjai közé tartozott, s a középkorban Prága mellett Kutná Hora volt a legjelentősebb csehországi város. Magyar történelmi vonatkozása is van: 1471-ben Kutná Horában választották meg a cseh trónra Jagelló Ulászlót (Vladislav II Jagellonský), aki Hunyadi Mátyás halála után II. Ulászló néven (és Dobzse László csúfnéven) magyar királyként is uralkodott.
A Szent Borbála-katedrális (fotó: Barna Béla)
Ha egy sétát teszünk a városban, a legszembetűnőbb műremek a bányászok védőszentjének szentelt Szent Borbála-katedrális (Chrám sv. Barbora), a késő gótikus építészet remeke, Európa egyik legszebb gótikus temploma. Ha azt érezzük, hogy az épület hasonlít a prágai Szent Vitus-székesegyházhoz, jól érezzük: a katedrális első építésze ugyanis Johann Parler volt, annak a Peter Parlernek a fia, aki a Szent Vitust építette.
Az 1380-tól 1558-ig épült templom belső dekorációjából említést érdemel a középkori bányászváros világi életét bemutató freskósorozat. A templom több műkincsére a londoni British Museum is fente a fogát, de nem adták el. A katedrális mellett épült fel egy monumentális barokk épület, a Jezsuita Kollégium. Ennek közelében van a Hrádek, azaz „Kis vár”, amely ma a középkori bányász- és pénzügyi életet bemutató kiállításnak ad otthont.
Jeles épülete a városnak az 1300-as években épült Szt. Jakab templom (kostel sv. Jakuba) is, illetve a tőle délre található, ugyancsak az 1300-as években II. Vencel által építtetett palota, az ún. Olasz udvar (Vlašskỳ dvůr) is. Utóbbi egykor a cseh állam pénzverdéje volt, itt serénykedtek a Firenzéből hívott pénzverők, illetve ez volt a királyi rezidencia is, itt választották cseh királlyá a Jagelló-ház tagját, II. Ulászlót, aki egyben Mátyás után magyar király is volt. Ma a Királyi Pénzverde elnevezésű állandó kiállítást lehet itt megtekinteni.
Érdemes bolyongani a város középkori utcáin, s mindenképp megnézni az 1495-ből való gótikus és tizenkét szögletű Kőszökőkutat (Kamenná kašna), melyet esténként halványzölden világítanak ki. Ugyancsak gyönyörű a gótikus Kőház (Kamennỳ dům) is: az 1490-ben épült polgárház szobordíszeivel a város egyik legszebb épülete.
Koponya combcsonttal (fotó: Barna Béla)
S bár műemlékekben gazdag a belváros, a legfelkapottabb látnivalója azonban mégis egy külvárosban van. A város Sedlec nevű részének temetőkápolnájában világhírre emelkedett a Csontház (Osszuárium).
Csillár emberi csontokból (fotó: Barna Béla)
Ennek a történetéhez 1278-ig kell visszamenni az időben, amikor is II. Ottokár (Přemysl Otakar II.) cseh király a sedleci ciszterci monostor apátját elküldte a Szentföldre. Az apát hazatérve széthintette a temetőkertben azt a földet, amit a Golgotáról hozott. Ennek híre gyorsan terjedt, s a „szent földbe” nagyon sokan akartak temetkezni, a sírkert sokak által vágyott temetkezési hellyé vált. Aztán a XIV. század közepi nagy pestisjárvány, majd a 30 éves háború idején is több ezer embert temettek el itt, és területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül boltozatos gótikus kápolna épült a temetőkert középpontjában: a kápolna építésekor előkerült tömegsírok csonthalmait is itt helyezték el aztán.
Kutná Hora, csontkápolna (fotó: Barna Béla)
Végül a XVIII. században rekonstrukciós munkálatokat végeztek a kápolnán, majd 1870-ben a Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a csonthalmokat. Az eredményt láthatjuk: az alagsori temetőkápolnában emberi csontokból készült bútorokat, csillárokat nézhetünk meg: 1511-ben az egyik kolostor novíciusa rakta össze a csontokat piramisba, és egy vak kollégája készítette a bútorokat és más „használati” tárgyakat.
Csontok és koponyák díszítő mintaként (fotó: Barna Béla)
A nagyjából 90 cseh koronás (kb. 1000 forintos) belépőt leszurkolva megdöbbenhetünk a morbid művészet eme tobzódásán: a hatalmas csillár tartószalagjai például emberi állkapocsból vannak összefűzve, de a csillár állítólag az emberi test valamennyi csontját tartalmazza. Emberi csontok alkotják a Schwarzenberg család címerét is, de egy-két boltíven például koponyák mentén halad a „sorminta”. Döbbenetes. Ilyen nincs, és mégis van: az embernek tátva marad a szája. Ugyanakkor vigyázni is kell – írhatnám igen morbid viccesen – hogy le ne essen az állunk – mert a végén még csillár lesz belőle.
