Szilvaorrú keszeg, paduc, vágótok: szilveszterig lehet szavazni az Év Halára
Szilvaorrú keszeg, paduc, vágótok: szilveszterig lehet szavazni az Év Halára
Szilvaorrú keszeg, paduc, vágótok: szilveszterig lehet szavazni az Év HaláraA Magyar Haltani Társaság 2010 óta választja meg a következő esztendő halát, a társaság ezzel az akcióval igyekszik felhívni a figyelmet az őshonos hazai halfajokra. Főleg azok a fajok kerülnek a jelöltek közé, melyekre a hétköznapokban kevesebb figyelem jut, illetve szélesebb körben kevésbé ismertek.
Az idei esztendőben a három jelölt a szilvaorrú keszeg, a paduc és a vágótok lett, közülük kerül ki a közönségszavazás győztese (az első alkalommal még a társaság vezetősége döntött az Év Haláról, 2011 óta azonban a közvélemény szavazhat a három jelöltre).
A Magyar Haltani Társaság így mutatta be a jelölteket:
Szilvaorrú keszeg
A szilvaorrú keszeg, avagy tudományos nevén Vimba vimba egy nyúldomolykófélék családjába tartozó hal. Karakteresen nyúlánk, oldalról lapított, háta mérsékelten magas. Az orra hosszú, jóval előrébb nyúlik a fölső állkapocsnál, színe a hal alapszínénél jellemzően sötétebb, szürkés-lilás árnyalatú. Szája alulról nézve U-alakú, ajkai lekerekítettek, és ez meg a hosszú farokalatti úszó jól megkülönbözteti a hozzá hasonló másik jelölttől, a paductól. Pikkelyei kicsik, számuk az oldalvonalon 52–62, emellett a hát- és a farokúszó között egy fűrészes, fémes csillogású élt képeznek. Nagyobb példányai 20–30 cm hosszúak, de akár a 40 centit is elérhetik. Reofil, azaz áramláskedvelő, őshonos faunaelemünk, a nagyobb folyókban leginkább a márnazónában gyakori. Szaporodása májustól júliusig tart, ekkor egy vonulás figyelhető meg a hazai állományánál a folyókon felfelé, az ikráit a mosott sóderes-kavicsos mederanyagra rakja. Herman Ottó még Éva keszegként említi, melyet ritkán ugyan, de a mai napig használnak. Állománya a gyors folyású élőhelyek eltűnésével Európa-szerte csökken.
Paduc
A paduc (Chondrostoma nasus) őshonos európai halfajunk, melynek teste megnyúlt, oldalról kissé lapított. Feje viszonylag kicsi, tompa orra a száj elé nyúlik. Alsó állású szájának hasítéka haránt irányú, alsó ajkának peremét szarubevonat borítja, emiatt éles és kemény, alulról nézve majdnem egyenes vonalú. Hát- és hasúszója egy vonalban helyezkedik el, a farokalatti úszója közepes hosszúságú, a farokúszója elég nagy és mélyen bemetszett. Pikkelyei, melyekből az oldalvonal mentén 55–66 helyezkedik el, viszonylag kicsik. Csapatosan kóborol, táplálékát fiatal korában szinte minden hazai halunkhoz hasonlóan planktonikus élőlények teszik ki, később azonban már hazánkban egyedülálló módon élőbevonatot fogyaszt, melyet kövekről és más víz alatti tárgyakról fejt le vésőszerű alsó ajka segítségével. Áprilisiban-májusban zajlik az ívás a folyók sodrottabb szakaszán, az ikrák a kavicsos mederhez tapadnak, később itt kelnek ki az ivadékok. Folyóvízi hal, az oxigéndús vizet kedveli. A róla elnevezett paduczónára a legjellemzőbb, ebbe a szinttájba tartozik például a Felső-Tisza Tiszacsécse feletti szakasza, de gyakori a márnazónában, és előfordul a lassabb folyású dévérzónában is. Húsa szálkás, de jól elkészítve ízletes. A horgászoknak kedvelt, szívósan küzdő hala. A hazai rekordfogás 3,02 kg.
Vágótok
A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) az ősi megjelenésű tokfélék egyik hazánkban is előforduló képviselője. Orra rövid, tompa, bajuszszálai nem érik el a felső ajkat, teste megnyúlt, oldalán és hátán nagy és éles vértpikkelyek sorakoznak, melyek különösen a fiatal példányokon szembetűnők. Nevét is ezekről a vértekről kapta, egy óvatlan mozdulat is elég lehet ahhoz, hogy felsértse az ember bőrét. Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak a szaporodási időszakban kereste fel, hogy ikráit a nyílt, sóderes mederfenéken szórja szét, ám a Vaskapu megépítése a vándorlási útvonalára leküzdhetetlen akadályt jelentett. Nagyra növő hal, az idős példányok hossza akár a két métert is meghaladhatja. Magyarországon időről-időre előkerül egy-egy példány, ám ezek feltehetően telepítésből származnak. Egyes tengerparti országok halászfogásai között a mai napig rendszeresen előfordul, nálunk azonban a kecsegével ellentétben feltehetően nincs önfenntartó állománya. Védettsége a telepített példányok megtelepedését szolgálja.
A szavazás egészen 2025. december 31-én déli 12 óráig tart. Cikkünk írásakor a vágótok vezetett a szavazatok 44,7%-át begyűjtve, a szilvaorrú keszeg 31,4%-ig, a paduc 23,9%-ig jutott. A most befejeződő évben egyébként a kurta baing volt az év hala, míg 2024-ben a réti csík, 2023-ban pedig a lápi póc kapta a legtöbb szavazatot.
