Fehérváron is tanulható az ősi magyar küzdősport
Fehérváron is tanulható az ősi magyar küzdősport
Fehérváron is tanulható az ősi magyar küzdősportA Magyar Szablyavívó Egyesület 2012 óta létezik, az idei évtől pedig Fehérváron is elérhetők képzéseik. „A vívás a történelem során mindig végigkísérte a magyarságot. Mi a tizenkilencedik századnak, a párbajok korának katonai szablyavívási hagyományait szeretnénk megismertetni, megtanítani a mai generációkkal.” – magyarázza Sylvester Mátyás, a fehérvári szablyavívó-iskola alapítója. Ennek a kornak a hagyományaiból gyökerezik a magyar sportvívás, mely egyedülálló sikereket ért el a huszadik századi nemzetközi sportversenyeken.
Az egyesület célja, hogy ezt a méltánytalanul elfeledett sportot az utókornak továbbadja (Fotó: Kiss László)
Harctérről a tornacsarnokba
A vívás onnantól vált fokozatosan sporttá, amikor a kard, mint csatatéri fegyver a lőfegyverek megjelenésével elvesztette jelentőségét. Mint harci eszköz később a párbajokban kapott nagy szerepet, amikor ügyes-bajos dolgaikat a férfiak egymás között karddal intézték el. „A tizenkilencedik század óta vannak hiteles írások ennek a vívásnak a milyenségéről, technikájáról. Ugyanakkor létezett egy Magyar Királyi Honvéd Toldi Miklós Vívómester- és Sporttanárképző Intézet, melynek egyik vezetője Borsodi László őrnagy volt. Ő kidolgozott egy módszert, amit később róla neveztek el. Ez a módszer annyira hatékony volt, hogy ennek eredményeképpen tizennyolc magyar olimpiai bajnok, több tucat világbajnok és Európa-bajnok született a történelem során.” – tudjuk meg Sylvester Mátyás vívóoktatótól. Az említett sportintézményt az ötvenes években bezáratták, a vívómesterek egy része az életével fizetett, másokat gulágra küldtek. A rendszernek ugyanis nem volt szüksége a vívásra, mert azzal együtt járt egyfajta tartás és hazafias nevelés.
A vívás a párbajok során kapott nagy szerepet (Fotó: Kiss László)
Nevezze meg segédeit!
Nem kell nagy képzelőerő, hiszen aki már látott kosztümös-romantikus filmet, esetleg huszáros történelmi adaptációt, az szemtanúja lehetett párbajnak is. Persze nem mindegy, hogy első vagy utolsó vérig, szablyával vagy lőfegyverrel folytatták le mindezt az urak. Egy biztos: lefolytatták – erősít meg Sylvester Mátyás, méghozzá Magyarországon jellemzően szablyával: „Úriemberek nem bonyolódtak szóváltásba, verekedésbe, tettlegességre. E helyett a sértett fél keresett magának két párbajsegédet, akik a másik felet szólították fel arra, nevezze meg ő is saját párbajsegédeit. Természetesen először adott volt a lehetőség arra, hogy elnézést kérjen, de ez általában nem történt meg, így végül sor került a vívásra. Egy vívómester bíráskodása alatt zajlott minden, a sértett és a sértő fél ingujjra vetkőzve kezdett neki a vívásnak, és általában egy orvos is volt a helyszínen. A segédek megbeszélték egymás között a feltételeket. Nem volt mindegy a végkimenetel, vagyis az, hogy első vagy utolsó vérig tart a párbaj.”
A huszadik század felé közeledve egyre szigorúbban vették a párbajokat, így egyre kevesebbszer fordult elő az „utolsó vérig” verzió. Ennek ellenére komoly, nagy súlyú becsületsértések esetén előfordult, hogy pisztollyal vettek elégtételt – itt nagyobb esélye volt annak, hogy valamelyikük meghal.
Nem a pontszerzés, hanem a tiszta találat számít (Fotó: Kiss László)
Kard vagy szablya?
A kard mindig egyenes formájú, a szablya viszont kissé ívelt. A magyarok ősidők óta ezt az ívelt változatot használták, ami egyébként Ázsiában terjedt el leginkább. Míg a karddal a vértbe öltözött vitézek két kézzel megmarkolva lesújtottak, és akár testrészek levágására is alkalmas volt, addig a szablya finomabb technikára volt berendezkedve: sebészi pontosságú, gyors vágásokat ejtett az ellenfél testén. Ezért lett alkalmas arra, hogy a szablyavívó technika később sporttá váljon. Maga a szablya azonban még a Horthy-korszakban is a vitézek oldalán lógott, és komoly vívóiskolák gondoskodtak arról, hogy használni is tudják. Az 1938-as fehérvári vitézavatáson is ilyen szablyával eskették fel a vitézeket.
A szablya sebészi pontosságú vágásokat ejt (Fotó: Kiss László)
Mit kezd a szablyával egy mai gyerek?
Az egyesület célja legfőképp az volt, hogy ezt a méltánytalanul elfeledett sportot az utókornak továbbadja. „Nálunk nem a pontszerzés, az éremszerzés a lényeg, hanem a jó védés és a tiszta találat bevitele számít. Emellett azt vettük észre, hogy a vívás a jó kondíció mellett szellemileg is éberen tart, hiszen koncentrált figyelemre tanítjuk a gyerekeket.” – vallja Sylvester Mátyás. A vívóoktatótól azt is megtudtuk, hogy felnőtt férfiak is érdeklődnek a történelmi küzdősport iránt. Ez akár bizonyítéka lehet annak is, hogy a vívás nem egy belénk nevelt dolog, hanem generációkon átöröklött vonzódás. Így aztán azon sem kell csodálkoznunk, ha csemetéink a játszótéren egy talált bottal vívni kezdenek. Mondhatnánk, hogy a vívás kultúrája innen már csak egy lépés, mert a szablya már ősidők óta a kezünkben van.
