Álmos hangok a sivatagból - Queens of The Stone Age koncerten jártunk
Álmos hangok a sivatagból - Queens of The Stone Age koncerten jártunk
Álmos hangok a sivatagból - Queens of The Stone Age koncerten jártunkA legenda szerint Iggy Pop egy The Doors koncert hatására kezdett zenei karrierbe, mert lenyűgözte az a kaotikus, anarchikus légkör, amit Jim Morrison varázsolt a színpadra. A Kyuss frontembere, Josh Homme úgy érezte, hogy zenekara kreatív válságba és zsákutcába jutott, majd részt vett egy Iggy Pop koncerten, és többek között ennek hatására hamarosan megalakult a Queens of the Stone Age a 90-es évek közepén. De miért is kezdem ezzel a történettel hosszúra nyúlt bevezetőmet? Nos, Iggy Popnak tavaly jelent meg Post Pop Depression című lemeze, amit a QOTSA-el vett fel. Ez az album talán a 2016-os év legkiemelkedőbb zenei alkotása, amire olyan események gyakoroltak hatást, mint David Bowie halála (Iggy és Bowie nagyon szoros baráti kapcsolatot ápolt) és a Bataclanban történt párizsi terrortámadás ahol az Eagles of Death Metal koncertjén közel 90 embert öltek meg. (Ennek a zenekarnak Josh Homme a menedzsere és tulajdonképpen egy QOTSA mellékprojektnek is betudható.) Szóval a punk - idén 70 éves - keresztapjának számvetése az élettel, megfűszerezve egy kis stoner rockkal, igazi mély és megrendítő, ám picit sem giccses gyöngyszemet eredményezett. Adásunkat megszakítjuk egy kis ízelítővel:
Ennek a lemeznek a fogadtatása kiváló volt és ezt követően vonult ismét stúdióba a Queens of the Stone Age, kvínszofdösztónédzses dolgokat csinálni. Izgalmas figyelni, ahogy az internet és az illegális letöltések adta hatalmas ütések után, a zeneipar szép lassan újra észhez tér és megtanulja használni az ebben rejlő lehetőségeket. Május óta jöttek a kreatívabbnál kreatívabb reklámvideók és promóciók a Villiansről. Itt van például rögtön ez a videó:
Végül augusztus 26-án megjelent a lemez, amit ugyan sokan kaotikusnak ítélnek, de szerintem ha egy zenekar nem önmagát akarja ismételgetni, és kísérletezni szeretne azt pont így kell tennie. A kilencdalos nagylemez szövegileg és zeneileg is egy érdekes és élvezhető útkeresés, ami egyáltalán nem felejthető. A Mastodon Emperor of Sand-je után talán az idei év legjobb lemezéről beszélünk. De ez a cikk most nem lemezkritika akar lenni, hanem koncertbeszámoló. Eddig azért kerültem ezt a témát, mert jó, ha tisztában vagyunk a zenekar elmúlt időszakával, mielőtt egy lesújtó véleményt fogalmazok meg. De nem leszek nagyon szigorú.
Szóval a címre rátérve; A Queens of the Stone Age egy álmosnak tűnő, lelketlen, de profi, több mint kétórás koncertet adott Bécsben, félház előtt. Az előzenekarra nem is vesztegetném a szót, hiszen a "borzalom" és a "fejhangú visítozás" jutott csak eszembe róla, aki nem hiszi, járjon utána, a Broncho nevű, oklahomai formációról van szó. Visszatérve a lényeghez, a show minimalista, a látványt a fényeffektek adták. A színpadból függőlegesen álltak ki neoncsöveknek tűnő, villódzó bigyulák, amik elég jól néztek ki, de nem tudom, mennyire illik egy ilyen koncerthez. Mellesleg arra kiválóan alkalmasak, hogy főhősünk néha nekimenjen, megbotoljon benne.
(Fotó: Heiter Balázs)
A dalok mindezek ellenére nagyon jól szóltak. Az átvezetőszövegek picit kínosak voltak, főleg, amikor nem lehetett érteni, mit mond és ez nem a hangosítás hibája volt... Ha megnézzük a The Way You Use to Do klipjét, (ami egyelőre csak fizetős oldalakon elérhető) akkor a lemezen hallható nosztalgikus rock and roll dalok mellett azt is látjuk, hogy olykor-olykor imidzsben is (paródia? poén?) hajaz (höhö) Elvisre. De ennyire nem kellene a király imitátorának lenni (viccből sem), hogy elfelejtsünk artikuláltan beszélni. Szóval a lényeg, hogy egy profi rutinműsort láttunk, de hiányzott valami, amit nem tudnék megmondani, micsoda. Az is lehet persze, hogy a közönséggel volt a probléma, hiszen kifejezetten nagy bulihangulat nem kerekedett a Wiener Stadthalléban. Vagy arra tudok gondolni, hogy az alkotás és a kreatív műhelymunka már izgalmasabb a Queens of the Stone Age számára, mint a koncertezés és a turnézás. Viszont hadd emeljem ki a Villains of Circumstance-t: ez a gyönyörű szerelmi ballada nagyon működik élőben és itt éreztem először, hogy a zenekar élvezi a produkciót. Adásunkat ismét megszakítjuk, ráadásul ez egy vonósnégyessel felvett verzió:
Az új korongot egyébként két dal kivételével teljesen végigtolták és természetesen a nagy QOTSA slágerek is elhangzottak. Ráadásul míg szombaton este az olasz közönség csupán csak kettő, mi Bécsben négy ráadás dalt is kaptunk. Ezekkel az ellentmondásos érzésekkel távoztunk a stadionból, bízva abban, hogy hamarosan hazánkba is ellátogatnak és picit talán kipihentebbek lesznek. Végül itt van egy kis részlet a bécsi koncertből:
