Hasfelmetsző Jack
Hasfelmetsző Jack
Hasfelmetsző JackA Brit Birodalom fővárosának rosszhírű negyedében járunk, a bűn és a prostitúció kétes pedigréjű fellegvárában, Whitechapelben, ahol több kocsma volt, mint lakóház, s ahol prostituáltból 1200-nál is többet regisztráltak. Eme kies utcákon és kapualjakban 1888 késő nyarán olyan eseményláncolat kezdődött, amely még a sokat látott és tapasztalt londoniak idegeit is felborzolta. Az augusztus 31-től november 9-ig terjedő hetven nap alatt egy ismeretlen elkövető öt prostituáltat gyilkol meg és trancsíroz fel olyan alapossággal, ami egy szakképzett boncmesternek is becsületére vált volna. Az öt eset mellett további négy, ugyancsak tisztázatlan és felderítetlen emberölést is megpróbáltak ugyanazon elkövető nyakába varrni, de ezek végül lekerültek a hivatalos listáról; vélelmezhetően utánzós elkövetők (angol szakszóval: copycat-ek) voltak a valódi tettesek.
A helyszínelések során beszerzett adatok szerint valamennyi nőt viszonylag azonos forgatókönyv szerint ölték meg. Valamikor éjfél és hajnali négy között odalépett hozzájuk egy férfi és – feltételezhetően kuncsaftként – megszólította őket. Az ár tisztázását követően a lányok hátat fordítottak és készségesen felemelték szoknyájukat. Egyik korszak utcai kurváit sem lehet a Káma-Szútra papnőinek nevezni, érthető módon minél gyorsabban és minél célratörőbben szerettek volna átesni a szolgáltatáson.
Miután a nők megfordultak, a gyilkos hátulról megragadta a torkukat és addig szorította, amíg azok vagy megfulladtak, vagy az oxigénhiány miatt elvesztették eszméletüket. Az ájult (vagy már halott) testet aztán azonnal kezelésbe vette: torokelvágás, hasüreg felnyitása, a belső szervek kiemelése, egyéb csonkítások, melyek során a bal kéz játszotta a főszerepet. És tette mindezt szédítő gyorsasággal és hidegvérrel: becslések szerint átlagosan alig tíz percet foglalkozott egy-egy áldozattal, általában közterületen és sötétben. A holttestet aztán felnyalábolta, több méternyit odébbvitte, majd otthagyta és távozott.
A sorozatgyilkosoktól korántsem szokatlan módon felveszi a kapcsolatot a sajtóval. Több levelet is ír az újságoknak, amelyekben egyrészt a tehetetlen rendőrségen gúnyolódik, másrészt további gyilkosságokat helyez kilátásba. Legelső levelét úgy írja alá, hogy Jack the Ripper, amit a kor magyar zsurnalisztái a talán még kifejezőbb Hasfelmetsző Jacknek fordítottak. Jack nem aprózta el a dolgot és semmit sem bízott a fantáziára: harmadik leveléhez például egy dobozt mellékelt, abban pedig egy emberi bal vesét helyezett el, amit a negyedik áldozatából metszett ki néhány nappal korábban.
Egy ilyen gyilkosságsorozat elkövetőjének felderítésére - teljesen érthető módon - a Scotland Yard teljes erőbedobással koncentrált. Több, mint kétezer tanút kutattak fel és hallgattak ki, az eljárás során összesen kétszázkilencven potenciális gyanúsítottjuk volt, akik közül hetvenet rövidebb-hosszabb időre még őrizetbe is vettek. A szóba jöhető elkövetők első csoportjába természetesen a legkézenfekvőbb szakmák képviselői tartoznak. Lévén, hogy számos szakértő Jack anatómiai hozzáértését emelte ki, a zsaruk első körben a környék henteseit, mészárosait, ember- és állatorvosait, továbbá boncmestereit és hullaszállítóit vették szemügyre. Elsődlegesen hatvan, késsel, szikével és/vagy bárddal dolgozó úriembert számoltattak el, de végül mindegyikük teljesen hihető és ellenőrizhető alibivel tudott szolgálni, s így kihullottak a rostán.
Aztán jöttek a rendőrök, elvégre náluk kevésbé feltűnő járókelőt nem lehetett elképzelni a környéken, még a legszokatlanabb időpontokban sem, na meg köztudott volt, hogy egyik-másik bobby (hasonlóan más korokban és tájakon szolgáló kollégáikhoz) olykor késztetést érez természetben behajtani a prostiknak tett ilyen-olyan szívességek ellenértékét, hogy finoman fogalmazzak. Matrózokra és katonákra, valamint a negyed összes hajléktalanjára, új bevándorlójára és régi alkoholistájára is rárepültek a nyomozók. Mindezek ellenére konkrét, egyértelmű bizonyítékokat senkivel kapcsolatban sem sikerült összegyűjteniük, noha szakértők tucatjait keresték meg különböző szakvéleményekért: orvosokat, henteseket, írásszakértőket, kórboncnokokat, pszichiátereket, vegyészeket, késkészítőket, de még halottlátókat, kártyavetőket és jósokat is igénybe vettek a nyomozás során.
A Hasfelmetsző-gyilkosságok helyszínei egykor és most
A Hasfelmetsző-ügy kapcsán született meg a kriminalisztika első, írásban is dokumentált „bűnözői profilalkotási jelentése”, amelyet Thomas Bond rendőrségi szakértő vetett papírra 1889-ben, elindítva egy olyan szakmát (a pszichológiához tartozó bűnözői magatartáskutatást), melynek mai művelői nem hiányozhatnak egyetlen korszerű gyilkossági nyomozás segítői közül sem.
A felderítésbe és nyomozásba befektetett idő, pénz, energia és a londoni bűnüldözők krémjének szakértelme ellenére két és fél év elteltével, 1891 tavaszán az ügyet lezárták, az elkövető ismeretlen maradt. A gyilkosságok óta eltelt 130 év alatt a modern kor leghírhedtebb sorozatkéjgyilkosának személyét illetően számos találgatás született: brit királyi hercegtől és belga uralkodótól kezdve londoni orvosprofesszoron és vidéki festőművészen át egészen a szabadkőművesekig és rendőrnyomozókig több száz konkrét gyanúsított neve merült fel, számos profi és amatőr nyomozó foglalkozott az üggyel azóta is, de egyértelmű, bíróság előtt is felmutatható bizonyítékokról egyikük esetében sem beszélhetünk. Érdekességként megemlítem, hogy bizonyos teóriák szerint Jack valójában Jane (vagyis nőnemű) lehetett, elvégre egy nő éjszaka sokkal könnyebben meg tud közelíteni egy másik nőt, kevésbé gyanús. És hát az emberek hajlamosak automatikusan férfiakra gondolni, ha súlyos, erőszakos bűncselekmény elkövetőjéről folynak a találgatások. Ezt az elméletet nem kisebb arc, mint maga Sir Arthur Conan Doyle, a neves Sherlock Holmes kiötlője is támogatta.
A Pokolból lett az egyik legjobban sikerült Hasfelmetsző Jackről szóló film
Hogy nemzeti büszkeségünk is dagadozzon egy kicsit: annak bizonyításául, hogy ezen a bolygón jelentős esemény magyarok nélkül nem következhet be, említsük meg, hogy egy honfitársunk is szóba került anno, mint elkövető. Bizonyos Szemerédy Alajosról van/volt szó, aki pozsonyi születésű kétkezi rablógyilkosként először Argentínában és Brazíliában tevékenykedett a szakmában, majd az 1880-as évek vége felé Londonba is átruccant némi tapasztalatcserére. Alajos nem mellesleg szanitécként katonáskodott az osztrák-magyar hadseregben, visszaemlékezések szerint ügyesen forgatta a kést, s jelleme nem nélkülözte a szadista vonásokat. 1892-ben lett öngyilkos, miközben egy újabb rablógyilkosság miatti ítéletét várta egy bécsi fegyházban.
A tanúk között is felbukkant egy magyar származású: Schwartz Izrael zsidó vallású, osztrák-magyar állampolgárságú londoni lakos volt az a szemtanú, aki „a kihallgatott kétezer ember közül a legjobb személyleírást adta Hasfelmetszőről” (Sir Robert Anderson londoni rendőrfőkapitány-helyettes szavaival), miután szeptember 30-án gyakorlatilag végignézte, amint a harmadik áldozat, Liz Stride nyakát elvágja valaki. Ma már tudjuk, hogy az általa elmondottak sem segítették hozzá a hatóságot a bűnös azonosításához és elfogásához.
A Hasfelmetsző Jackről szóló könyvek sok száz folyóméternyi polcot töltenének meg, ha megpróbálnánk összegyűjteni őket. Ennek ellenére (vagy talán pont ezért) zárásként mégis inkább egy honlapot ajánlok az angolul értő és a témában elmélyedni kívánók figyelmébe. Ami itt nem olvasható az ügyről, azt tudni sem érdemes.
ADATLAP
Név (gúnynév): ismeretlen (Hasfelmetsző Jack)
Nemzetiség, állampolgárság: ismeretlen
Helyszín: London, Whitechapel negyed
Gyilkosságok dátumkerete: 1888. augusztus 31. - november 9.
Módszer: fojtogatás, késelés, kizsigerelés
Bizonyított áldozatok száma: 5 halott
Áldozati kategória: női prostituáltak
Ítélet: nincs
