Egy ékszerdoboz Fehérváron, egy kávézó és cukrászda, ami szerelemből született
Egy ékszerdoboz Fehérváron, egy kávézó és cukrászda, ami szerelemből született
Egy ékszerdoboz Fehérváron, egy kávézó és cukrászda, ami szerelemből születettNem lehet nem észrevenni: egy ékszerdobozba lép be az ember a Budai út késő téli nyányós, zajos világából, mégpedig egy olyan helyre, ami egyértelműen szeretetből, szerelemből, szívből született. A világos üzletben fehér asztalok, egymással csipkelődő vendéglátók, finom illatok és diétát azonnal sutba dobó küllemű sütemények fogadnak. Szóval, a Saveur Kávézó és Cukrászdában egyben van minden egy olyan cukrászdához, ahova az ember szívesen beül, enni egy finomat, inni egy jó kávét, esetleg beszélgetni és közben békésen lenni.
„Tényleg és abszolút szívügy ez az üzlet – meséli Karetka Katalin, a Saveur Kávézó és Cukrászda megálmodója nevetve. – Bő három éve volt egy nulla kiinduló pont, egy nagyon leromlott állapotú kocsma, vagyis ott álltam, hogy akkor ebből a helyből csináljunk valami szépet. Nagyjából három hónap kemény tanulmány után kezdett körvonalazódni a stílus, amit szerettem volna megvalósítani, megszületett a név, és kilenc hónap alatt elkészültünk.
Eredetileg reggeliző helynek indult, gondoltam ideális lesz a buszmegállóban várakozóknak, de azt kellett észrevennem, hogy pont a várakozók közül senki sem merészkedett be, annak ellenére, hogy itt nyolc helyi járat mellett a helyközi járatok is megállnak.”
Katalin azonban nem esett kétségbe, hogy az A-terv nem jött be, és nem ragaszkodott hozzá a végsőkig, vagy akár a teljes csődig. Egyszerűen másik irányba indult, és inkább hozzáigazította az igényekhez a kínálatot. Még úgy is, hogy ehhez újra az iskolapadba kellett ülnie.
„Azt vettem észre, hogy hozzánk inkább csak céltudatosan, gyalogosan vagy autóval érkeztek vendégek, és szépen lassan alakult ki a törzsvendég-kör. Eredetileg pékáruból volt nagyobb a kínálat, csak kiegészítésként tartottunk olasz és német süteményeket. Mivel azonban azt láttuk, hogy a vendégeink többségének a kávé és a sütemény az elsődleges igénye, így átalakítottuk az arculatot. Lassan lecsökkentettük a pékárut, kialakítottuk a süteményes pultot. Egészen pontosan július 20-án nyitottunk, aztán rá egy hónapra leégett a németországi gyár, ahonnan a süteményeket rendeltük, úgyhogy szeptemberben beiratkoztam egy cukrász tanfolyamra. Először csak beugrós cukrászt alkalmaztuk egy héten kétszer, kipróbáltuk, hogyan működik a rendszer. Fél év után már alkalmazottunk is volt, és közben nekem is meglett a cukrászvizsgám, és csatlakozott hozzánk az egyik csoporttársam a tanfolyamról. Lassan fejlődött, alakult át az üzlet, és úgy érzem még nincs ennek vége, de nagyon büszke vagyok rá, hogy ami most itt kapható, az mind általunk készített, igazi kézműves sütemény.”
A fejlődés, a változás és a tanulás pedig nem állt meg azzal, hogy a pékségből cukrászda lett. Időközben újabb igények merültek fel, így Katalinék újra csak fejest ugrottak az ismeretlenbe, és kipróbálták magukat.
„Amikor először érkezett esküvői felkérés még nem nagyon tudtam, hogy a tortán kívül mit is jelent ez, meg kellett tanulnom, tanulnunk. Most már ott tartunk, hogy magabiztosan be tudunk vállalni akár különleges kéréseket is. Volt, aki csokiszökőkutat kért, de akadt nagyon nagy, közel harminc kilós tortánk is. Ma már három cukrász dolgozik az üzletben, és közülük van, aki külön a mentes süteményekkel fogalakozik csak, hiszen mostanra ebből is nagyon széles kínáltunk lett: van cukor-, liszt-, tejmentes, sült vegán és nyers vegán süteményünk is.”
Talán nem csak nekem merül fel elsőre az a kérdés, hogy például a nyers vegán édességnek tényleg van-e piaca Székesfehérváron, hiszen mondjuk ki, az átlagembernek, ha szombat vagy vasárnap délután beül egy jó sütire, a legritkább esetben jut eszébe az, hogy a nyers vegán kínálatot mustrálja meg, még ha kétségkívül nagyon is gusztán néznek ki azok a sütemények is.
„Először mi sem hittük el, hogy tényleg keresik majd ezeket a termékeket. A kollegina biztatott, aki egyébként már régóta nyers rajongó, így aztán kipróbáltuk. Néhány sütivel kezdtük el, és azok, akik ezeket a termékeket keresik, ma már tudatosan jönnek hozzánk, így itt is kialakult a törzsközönségünk. Tudják, hogy megbízhatnak bennünk, de nem csak a mentes termékeknél figyelünk az alapanyagokra.
Nagyon ragaszkodunk a minőségéhez, az adalékmentességhez.
A tojás, az tojás, mellőzzük a habosító anyagokat, aromákat és a térfogatnövelőket. Olajban eltett vaníliamagokkal dolgozunk, kilencven, illetve százszázalékos gyümölcspürékkel. Bár érdekes, hogy vannak, akiknek pont ez nem jön be, hogy nem elég könnyű a süti, hanem van anyag benne. De mi ragaszkodunk az elveinkhez, azt szeretnénk, hogy itt finomat, igazit egyenek a vendégek.”
De nemcsak a sütik alapanyagában ragaszkodnak a minőséghez. Már a cukrászdába lépve körülölel az igazi, aromás kávéillat, és a kávé a kóstolás után sem okoz csalódást.
„A kávénál külön szenvedés volt ez a három év. Annak idején a vélemények alapján bevállaltam az árban is felső kategóriás kávét. Most, hogy válthatnánk, mert lejár a kötelezettségünk, már nem merünk, ezt a minőséget szerették meg a vendégek, és időközben kitanultuk azt is, hogyan tudjuk a legfinomabban elkészíteni.”
Az eltelt három év tehát meglehetősen mozgalmas volt a Saveur Kávézó és Cukrászda életében, ám Katalin minden mozdulata, ahogy mesél, ahogy beszél, egyértelműen azt tükrözi: megérte végigjárni az utat még akkor is, ha nem mindig volt egyszerű rajta maradni.
„Hogy mi az elmúlt közel három év tapasztalása? Az, hogy ki kell tartani mindenáron. Sokszor voltam mélyponton, sokszor gondoltam azt, hogy most bezárunk, mert elegem van. De örülök neki, hogy soha nem tettem meg ezt a lépést, és meg is érte kitartani, mert mostanra beérett a munkánk, a kitartásunk gyümölcse, hiszen egyre többen vannak, akik célirányosan jönnek hozzánk, a sütink, a kávénk, a hangulat miatt. Az elmúlt hétvégén, bár nem volt kimondottan jó idő, a fedett, fűthető teraszunk folyamatosan tele volt, és nagyon jó érzés volt. Sajnos nagy hátrányunk, hogy körülményes itt a parkolás, de ennek ellenére is eljönnek hozzánk és jól érzik itt magukat. Ez mindennél fontosabb nekem.”
