„A siker titka a családi összetartás” – a pék mesterség szépségeiről beszélgettünk Gécs Zoltánnal
„A siker titka a családi összetartás” – a pék mesterség szépségeiről beszélgettünk Gécs Zoltánnal
„A siker titka a családi összetartás” – a pék mesterség szépségeiről beszélgettünk Gécs ZoltánnalMi volt az, ami annak idején felkeltette az érdeklődését a szakma iránt?
Lovasberényben volt egy pékség, ott tetszett meg a pék szakma, a családomban korábban nem foglalkozott más hasonlóval. Fehérváron végeztem ’79-ben, és egy évet a Palotai úton dolgoztam, mielőtt el tudtam helyezkedni Lovasberényben is. Miután leszereltem a katonaságtól, vezető lettem ott, majd ki is béreltem a helyet szerződéses üzemeltetésre az ÁFÉSZ-tól ’87 augusztusában. A saját pékségünket 1991. január elsején nyitottuk meg, azóta dolgozunk változatlanul ugyanazon a telephelyen. Abban az időben nem létezett még ennyi sütöde. Még a pártbizottságról is oda jártak kenyérért Lovasberénybe. A feleségemmel tudatosan döntöttünk úgy, hogy ne terjeszkedjünk túl nagyra, fontos számunkra az átláthatóság. Jelenleg 18 alkalmazottal dolgozunk.
Most épp Kelemen Béla úti mintaboltjukban beszélgetünk Székesfehérváron. Hány helyen is van üzletük pontosan?
Itt Székesfehérváron van kettő, és Lovasberényben a pékségnél egy nagy szakbolt. Több helyre szállítunk üzletekbe Mór, Pázmánd, Székesfehérvár, Pátka, Lovasberény, Vértesboglár, Csákvár területén is.
Tulajdonképpen lassan 40 éve, hogy ezt a pályát választotta.
Igen, tavaly kaptam is egy elismerést az ipartestülettől, pontosan ezért a szakmában eltöltött négy évtizedért. Büszke vagyok arra, hogy a dolgozóim között van, aki azóta velem van. Amikor péknek tanultam, akkor Lovasberényből rajtam kívül még ketten választották ezt a szakmát. Azóta is mindketten velem dolgoznak.
Az eltelt évtizedek alatt sok minden változott gondolom a szakmában. Nem volt például ennyiféle péksütemény divatban…
Persze. Amikor kezdtük, legfeljebb fonott kalács és hasonlók voltak. Aztán szépen lassan bejöttek a leveles tészták, a többi fajta tészta – létezni léteztek persze már ezek, csak korábban nem volt rá különösebben igény. Most meg már lassan több a sütemény a pékségekben, mint a kenyérféleség. Kenyérből is nagyobb választék van. Régen talán ha három volt, és abból nagy mennyiség.
Ön például milyen kenyeret szeret enni?
Megmondom őszintén, nekem a fehér kenyér a kedvencem. De szívesen eszem mindegyiket. És persze kakaós csiga és túrós batyu is bármikor jöhet. Láttam, hogy a fehérvári kakaós csiga tesztjükön is jól szerepeltünk. Hízelgő ez a második hely, egy ponttal lemaradva az elsőtől. De azért elárulom, hogy ha ott Lovasberényben ette volna frissen sütve a kolléga, akkor aztán tényleg nem lehet abbahagyni… Ami jár bele, az minden benne van. Igyekszünk jó alapanyagokkal dolgozni. A piacon csak így lehet megmaradni, ha az ember minőséget süt.
Avasson be kicsit a kulisszatitkokba: a receptek pontos betartása hogyan történik?
Egy gyártmánylapon megvannak a pontos arányok, az alapján készül minden... Persze aki már negyven éve ezt csinálja, ösztönösen is érzi. De a digitális mérleg segít mindent grammra pontosan betartani.
Mi az, ami manapság még kétkezi tevékenység a sütödében?
Minden, ami csak lehet! Attól lesz egyedi minden darab, hogy nem tökéletesen egyforma. Vagy a mai divatos szóval, kézműves termék. Persze, vannak dagasztógépek, kifligép, zsemlegép, nyújtógép. De a tészta lecsípése, gyúrása, formázása, a leveles lapok fölvágása, megtöltése, behajtogatása, minden, ami csak lehet, kézzel történik.
Ezért is választja az ember ezt a szakmát eredendően az elején, mert szeret a tésztával, a liszttel dolgozni.
Igen, meg a kemencével is. Amikor kezdtem, nem ilyen technológia volt. Hosszú lapát, nagy búbos, hagyományos falazott kemence... Persze jók a mostani kész kemencék is, könnyebb és gyorsabb velük dolgozni. Ezt a termékmennyiséget és választékot nem is lehetne másként.
Most már bizonyára másként néznek ki a mindennapjai, mint régen, hiszen az üzletet is irányítani kell, ügyeket intézni…
Igaz, de mellette amikor csak tehetem, dolgozom a pékségben aktívan. Ritkán, de még az éjszakai műszakba is bemegyek.
Mert igénye van rá, ugye?
Valószínűleg megtehetném, hogy nem megyek be… de ebben nőttem fel, ez az életem. A kétkezi szakmától nem akarok eltávolodni. És sajnos manapság nehéz találni jelentkezőt, aki péknek szeretne tanulni…
Olyan kevesen választják ezt a szakmát, vagy nem annyira ügyesek?
Egyszerűen nincsenek tanulók. Bent voltam tavaly az iskolában, itt, ahol én is végeztem, az Ady Endre utca sarkán a mezőgazdaságiban, és mondta a hölgy, hogy lepkehálóval kell összefogdosni a pék tanulókat. Nem tudják feltölteni a helyi, Palotai úti tanműhelyt sem…
Pedig kívülről úgy látszik, hogy ez most úgymond egy trendi dolog, legalábbis a vevőknek: pékségben kávézni, reggelizni…
Igen, ez fel is merült egyébként nálunk is. Hogy például ezt az üzlethelyiséget kibővítjük, és akár itt sütjük ki helyben a lehűtve ideszállított pékárut. Persze ehhez technológiát kellene váltani, de a jövőképben benne van.
Mi az amivel még szívesen foglalkozik a szakmája mellett?
Kertészkedek, van egy kis szőlőm Lovasberényben. Meg sportoltam sokáig. Biciklizem, és néhány évvel ezelőttig fociztam a lovasberényi öregfiúk csapatában.
Otthon a konyhában is szeret tevékenykedni?
Leginkább a „konyhalány” tisztséget töltöm be a feleségem mellett otthon. Három felnőtt fiunk van, nagy család vagyunk. Hétvégi nagyobb ebédnél, névnapokon, születésnapokon elmosogatok, előkészítem a zöldséget, ilyesmik. Persze tudok készíteni rántott húst, hasábburgonyát, vagy akármit, de legszívesebben besegítek. Feleségemnek egyébként rengeteget köszönhetek. Eredeti végzettsége óvónő, de csak mostanában dolgozik a szakmájában. Amikor kezdtük, én vittem a feladatok fizikai részét, a feleségem meg minden papírt és ügyet elintézett, ellátta a három gyereket. Akik aztán szintén besegítettek később. A legfiatalabb, Gergő ott is dolgozik nálam a pékségben, sok mindent kézben tart. De amikor még gyerekek voltak, akkor is sokat segítettek. Összefogott a család.
Ez is a siker titka.
A mi esetünkben biztosan!
