Te mit tennél, ha egy póráz nélküli kutya rohanna a gyereked felé?
Te mit tennél, ha egy póráz nélküli kutya rohanna a gyereked felé?
Te mit tennél, ha egy póráz nélküli kutya rohanna a gyereked felé?Vajon meg akarja harapni, vagy csak játszani vele? És ha a gyerek szeretne játszani a kutyával, engedhetem-e, vagy sem? Talán ezek a kérdések pörögnének végig a fejedben hasonló esetben. Annak a dunaújvárosi anyukának viszont valószínűleg nem volt ideje gondolkodni, akinek ötéves gyermekére a saját lakásukból kilépve támadott rá egy kutya néhány hónappal ezelőtt. Az eb egy másik lakásból rontott ki felügyelet nélkül. A rendőrségi közlemény szerint „Az anya a lányt maga mögé vette, azonban az eb nagy erővel a földre terítette a sértettet, majd a hátát és a fejét is megharapta. Mire a nőnek sikerült a kutyát gyermekéről leszednie, az állat gazdája is megjelent. A kislány a támadás következtében nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.”
Az esetről értesülve szinte a saját gyermekemet láttam lelki szemeimmel hasonló helyzetben (nekem is ötéves kislányom van), hiszen napi szinten találkozunk a parkban, a játszótér környékén póráz nélkül szaladgáló ebekkel.
Jómagam inkább messziről tisztelem az állatokat, de a rokonságunkban van kutyus, akit a lányom is nagyon szeret, és általa igyekszik megtanulni, hogyan teremtsen helyesen kontaktust az állatokkal.
Idegen kutyákkal azonban más a helyzet, velük bizony mi óvatosabbak vagyunk. Márpedig a parkban nap mint nap sétálva folyamatosan találkozunk velük. Természetes, hogy a jó idő mindenkit a szabadba csábít, de vajon mik azok a szabályok, amelyek betartásával a kutyusok és a gyerekek is biztonságban tölthetik az idejüket odakint?
A kutyások és a nem kutyások között állandóak a nézeteltérések, és persze sosem fognak mindenben egyetérteni. A véleménykülönbség azonban a kisebbik baj. Az igazi gond, hogy a póráz nélkül sétáltatott kutyák veszélyt jelenthetnek másokra és akár egy másik fajtatárssal találkozva önmagukra is. Hogyan tanítsuk meg a gyerekeknek és az ebeknek is a helyes viselkedést? Erről kérdeztem Kaposi Gábor kutyakiképzőt.
„A jogszabály szerint Székesfehérváron a gazdik minden közterületen kötelesek pórázon tartani a kutyákat. Az viszont tévhit, hogy szájkosár is szükséges. Ennek ellenére én is gyakran látom tömegesen szaladgálni a póráz nélküli kutyákat, például a Rózsaligetben. A hozzám járó gazdiknak azt szoktam javasolni, hogy tényleg csak akkor engedjék el a kutyát, ha biztonságosan visszahívható. Ugyanis a kutyatartóknak ez az első és legfontosabb feladata, emellett pedig az, hogy megfelelően szocializálják őket, hozzászoktassák az emberek közelségéhez.”
A szakember azt javasolta, hogy a kölyök kutyákkal gazdáik sétáljanak sokat a belvárosban. Ugyanis minél több emberrel megismertetik a kutyát, hagyják, hogy megsimogassa, annál megbízhatóbban viselkedik majd. Megtanulja azt, hogy az emberektől nem kell félni, ezáltal nem is lesz agresszív velük szemben. „Minél több emberrel találkozik, annál egyértelműbb lesz neki, hogy se a két méter magastól, se az egészen kis gyerektől nem kell tartani, nem fogják bántani” - nyugtatott meg Kaposi Gábor.
Elmondta: a legfontosabb, amit egy szülő megtaníthat a gyerekének, hogy ne rohangáljanak, amikor kutya van a közelben. „A kutya számára egy szaladó gyerek zsákmányképként jelenhet meg. Ha oda szeretnének menni megsimogatni, semmiképp ne hátulról rontson neki. Ha a kutya megijed, lehet, hogy oda fog kapni. Mindenképp kérdezze meg előtte, hogy szabad-e megsimogatni, harap-e a kutya. Azt javaslom, hogy kifeszített tenyerünket nyújtsuk és ne a kézfejünket, ha megszimatoltatjuk a kezünket a kutyával. Abba nem tud úgy beleharapni, összecsípni. Ráadásul a kutya a közelítő kézfejet is veheti fenyegetésnek, mintha meg akarnák ütni, akkor pedig a védő ösztöne aktiválódik.”
Az említett esetről szólva a kutyakiképző hangsúlyozta: már a lépcsőházba is csak úgy szabad kivinni a kutyát, hogy pórázt teszünk rá, ez pedig mindig a kutyatartónak a felelőssége. „Úgy szerepel a jogszabályban is, hogy zárt helyen kell tartani, és a gazdának kell gondoskodni arról, hogy onnan a kutya ne tudjon felügyelet nélkül távozni. Tehát már a lakásban kell rátenni a pórázt. Azért vannak a kijelölt futtatók, hogy ott engedjék el őket.”
Mit tegyünk, ha ez mégsem így történt, és már rohan felénk a póráz nélküli kutya?
„Ha odaszalad a kutya, szinte mozdulatlanul kellene állni. Leginkább az iskolás gyerekek vannak veszélyben, akik szülő nélkül sétálnak. Nekik azt szoktam mondani, hogy ha kirohan egy kutya valahonnan, az iskolatáskát tegye kettejük közé, az legyen a védelmi zóna. Vagy bármilyen tárgy, egy pulóver például. Ha nagyon agresszív a kutya, kerülni kell a szemkontaktust. Lehetőleg ne pánikoljunk, kapálózzunk vagy szaladjunk el.”
Kaposi Gábor szerint a kertes házakból kiszabaduló kutyákra elég csak erélyesen rákiabálni, hisz nem feltétlenül támadni akarnak, csak őrzik a házat. „Az a kutya fog megharapni, aki idegrendszere vagy ösztönei miatt agresszív, nincs megnevelve. Akkor tényleg csak egy tárggyal lehet védekezni. Jobb esetben, ha tanítva van a kutya, akkor egy nagyot harap, ezért adjunk valamit a szájába. A probléma az, ha nem képzett. Akkor előfordulhat, hogy végigrágja az ember kezét, ő pedig ott elvérzik és meghal.”
Persze a rosszul nevelt kutyák nem csak az emberekkel, hanem más kutyákkal is súlyos konfliktusba keveredhetnek. Gyakori egyébként, hogy a kisebb kutyák a problémásak. Ugyanis őket gyakran ölbe kapják, ha egy nagyobb kutya jön szembe vagy akár egy gyerek. Ezzel viszont nem megvédik, hanem az tanítják meg nekik, hogy félni kell, megerősítik, hogy legközelebb is így reagáljon.
„Amikor egy öt kilós kutya odajön az én negyven kilós német juhászomhoz, akkor hiába kiabál a gazda, hogy nem bánt, az enyém attól még bánthatja. Hiába az enyém pórázon van és bármikor visszahívom őt, ha a másik gazda ezt nem teszi meg, történhet baj. És nyilván én leszek a hibás, mert az enyém szedi szét az ő kiskutyáját. Felháborítanak az ilyen esetek, húsz éve próbálok küzdeni ellenük.”
