Pityesz visszatérni készül, első lépésként leüvölti a fejedet!
Pityesz visszatérni készül, első lépésként leüvölti a fejedet!
Pityesz visszatérni készül, első lépésként leüvölti a fejedet!Úgy gondolom a 2000-es évek egyik meghatározó rockénekesét Horváth István „Pityeszt” nem kell senkinek bemutatnom. A rendszerváltás utáni magyar könnyűzene két súlyos és mára már klasszikusnak számító albuma fűződik a nevéhez, gondolok itt a FreshFabrik Drive My Hand és a Neck Sprain Heavyweight 3rd Round című lemezeire. Bízom benne, hogy az fmc.hu olvasóinak sem kell őt bemutatnom.Többek között az ő nevéhez is fűződik a közelmúltban megjelent, magyar nyelvű Pantera és Max Cavalera könyv. Sajnos az élet úgy alakult, hogy zenei karrierje nagy hullámvölgyeket látott, aminek utóbbi időben egészségügyi okai is voltak. Az idő és a megszerzett tapasztalatok, a mélységek és a magasságok azonban úgy néz ki, hogy őt - ahogyan a jó borra szokták mondani - egyre nemesebbé teszik, erről tesz tanúbizonyságot az a hanganyag, ami a közelmúltban látott napvilágot. A SOOT zenekar három számos EP-jének egyik dalában hallhatjuk ezt a régóta várt hangot és ez még csak az első lépés! Egy rövid kis interjú következik.
Indult egy Facebook-oldal, Lépésről-lépésre a neve. Itt, ahogy az elnevezés is utal rá, nyomon követhetjük „rehabilitációdat”, visszatérésedet. Nem akarok a múlt sebeiben vájkálni, aki ismer téged és követi a munkásságodat, mindent tud és tudhat, hiszen ezen az oldalon naprakész információkkal szolgálsz a rajongóknak. Úgyhogy csak annyit kérdezek: hogy vagy?
Köszönöm a kérdésed, úgy ahogy megvagyok, elvegetálgatok a mindennapokban, illetve igyekszem erősen magam mögött hagyni az elmúlt 2 évben történteket. Ez a folyamat is igen erős akaraterőt igényel tőlem, épp ezért egyszerre több fronton is helyt kell állnom. Ehhez az első lépés a privát szférám, magánéleti dolgaim megerősítése, felépítése volt, amely még most is folyamatban van. Épp ezért a kérdésedben említett Lépésről-lépésre oldalam - amelyet nagy elánnal elkezdtem tavaly télen - cseppet szünetel információáramlásilag. De a felszín alatt azért kaparásztam egy kicsit közben... ennek eredménye a SOOT-tal közös dal. Annak azért örülök, hogy pozitív, előremutató dolgok miatt áll a Lépésről-lépésre oldal és nem azért, mert a depresszív, világ elől elbújni akaró, kedvetlen énem érvényesül.
Milyen érzés volt újra egy dalon dolgozni, beleszippantani a próbaterem illatába?
Azt tudnod kell, hogy a fejem sokszor egy feneketlen kútra hasonlít, telis-tele dalokkal, ének-dob-basszus-gitár és egyéb hangszeres témákkal, amelyek nagy része megvalósításra vár még mindig. Ez a dal, amely a „Hattyúdal” címet kapta, elsőre megfogott, nem kellett ostorral csapkodnom az alkotói vénámat, hogy erre legyen egy jónak mondható ének. Így hát fejben, úton-útfélen, munka után az erkélyre kicsücsülve hajnalig mantrázva a dalt, készítettem a verziókat. Ilyenkor szimultánban íródik a szöveg is mellé fejben, telefonon, papírfecniken igazgatva szótagszámokra és az énekdallamra.
És akkor jött a próbáljuk ki élőben, próbán. Nagyon sokat köszönhetek Kovács Tamás (Ko-Ver akusztik, Men in the box) barátomnak, aki épp akkor építette meg a KTV's Room nevű próbatermét, ahová befogadott, így a kora délutáni órákban lemehettem énekelgetni, kajabálni, egyebek. Ott indult el a Lépésről-lépésre oldal és kezdtem neki a videók rögzítésének, illetve a gyakorlásnak. Egyedül járogatok le általában és a saját énekeimre "coverezek", illetve igyekszem néha fantasztikus, ismert zenészek dalait gyakorolgatni (Sting, Adele, Alberta Cross, Sinatra), több-kevesebb sikerrel. Az biztos, hogy sok minden felépült a romokból végre, így aktivizálhatom újra magam.
A próbaterem illata olyan, mint az autószerelőnek az olajszag. Hiányzott nagyon. Mind lelkileg, mind hangulatilag hatalmasat lökött rajtam, hogy újra mikrofonközelbe kerülhettem, hiszen durván másfél évig az arcbénulásomnak köszönhetően teljesen eltüntettem magamat. Elbújtam a világ elől szinte. Ennek lelki okai voltak legfőképpen, amit azt hiszem nem kell magyarázni, mert amikor huszonakárhány év éneklés után egyik pillanatról a másikra lebénul egy fél fej, az nem annyira Mastercard-érzés. Főleg úgy nem, hogy egy több hónapos orvosi kezelés sem mutat megoldást, nem ad megnyugvást, azaz mind a mai napi nem tudják az orvosok, hogy mit is kezdjenek velem, mert nem tudtak normális diagnózist adni, hogy mitől, miért történt ez. Ráadásul kiderültek olyan dolgok, melyek duplán egyedivé tették a helyzetemet, amivel szintén nem tudtak mit tenni szegény dokik. Ez a megfordult idegpályáim reakciójára vonatkozott. És még az Ozora-szintű gyógyszerbevitel sem segített szinte semmit.
Hogyan jött az együttműködés a Kollár Ádám vezette SOOT zenekarral?
Ádámmal az együttműködés a legromantikusabban kezdődött. Rám írt, hogy ez a dal és megtiszteltetésnek venné, ha én énekelném fel. Ugye milyen romantikus? Komolyra fordítva a szót: Ádám hatalmas türelemmel viseltetett irántam, hiszen a határidők határidejéig kitolódott a dal megvalósítása miattam, de úgy érzem, ez így volt a legjobb: a legjobb időben, a legjobbkor kerültek fel az énekek. Azt nagyon fontosnak tartottam, hogy ne csak úgy odahányva legyen egy valamilyen ének, hanem szerettem volna a legváltozatosabb „énem-tudásom” megmutatni. Ez egy visszaigazolás magam felé, és szerintem sokak felé is, akik bíztak, bíznak bennem és szeretik, amit csinálok.
Elégedett vagy az elkészült anyaggal?
A Trashill Stúdióban Csobánczi „Csobi” Péter vezényletével zajlottak az énekfelvételek. Nagyon jó volt vele dolgozni, ismerjük egymást és egymás kvalitásait, ezért zökkenőmentesen zajlott minden, támaszkodhattam a véleményére, ami nagy segítség volt a második feléneklés előtt. Azt hiszem, amit ebből a dalból ki lehetett hozni, mint EP-re kerülő felvétel, az ki lett hozva. Talán annyi, hogy ismét beleestem a saját csapdámba, azaz miután nem szeretem a saját hangom, ezért mindig bele akarom bújtatni az énekeimet a zenébe, mondván nem jön ki jól, ha telibe leüvöltöm, lehörgöm, lesikoltom a zenét. Emiatt kicsi hiányérzetem van, hogy nincs annyira elől az ének, de hát én akartam, szóval kussolok. Majd egyszer lehet még csavarunk rajta egyet, hiszen ahogy telnek a hetek, sokkal tisztábban halljuk a dalt. De szerintem ez egy nagyon jó, őszinte szerzemény. Nagyon szeretem a végén a refrént, szinte sosem énekeltem ennyire morózus énektémát. De miután ez a dal szövegileg bemutat egy szenvedéssel, hazugsággal, képmutatással, átverésekkel teli „kapcsolatot”, ezért nem is lehetett másképp a befejezés.
Utalva Facebook-oldaladra, mi lesz a következő lépés?
A következő lépés egyelőre várat magára. Legalábbis nem publikusak és örülök annak, hogy nem egy lépésről beszélhetek, hanem több dologról van szó. De erről egyelőre nem nyilatkozhatok. Ha megtudnád, meg kéne öljelek, mondja a vicc.
Régóta húzódó jogos igény a rajongóktól egy közös FreshFabrik-koncert. Voltak is tervek, ez bizonyos okok miatt nem jött össze, de aztán bejelentetted, hogy elkezdtetek gondolkodni.
A történelmi hitelesség kedvéért időrendbe szedve a következő történt:
2016 nyarán Oláh Szabival (FF-ének) és Szabó Andrissal (FF- dob, alapító) az M2 „Én vagyok itt” című műsorában bejelentettük, hogy 2016. december elsején az Akváriumban az eredeti Drive my hand felállású koncertet adunk. Rá egy hónapra lebénultam és miután 3 hétre rá újra lebénultam, és az orvosok sem kecsegtettek ezután túl gyors gyógyulással (mondjuk legalább ezt eltalálták!), ezért ezt a koncertet töröltük. Tavaly decemberben, miután elindul a Lépésről-lépésre oldal Kovács Levivel (FF- basszusgitár, alapító) telefonon beszéltünk érintőlegesen arról, hogy igen, ezt a koncertet pótolni kell, ez abszolút az én restanciám. Azonban mondtam neki, hogy durván 2 éves kiesést kell behoznom, az pedig nem megy egyik pillanatról a másikra.
Kicsit visszatérve az első kérdésedre, hogy is vagyok? Orvosilag jelen pillanatban is 95 százalékon vagyok, ez az állapot stagnál lassan egy éve. Ez azt jelenti, hogy sajnos vannak még béna részek az arcomon, főleg az orr és a szem tájékán. Ez ha az éneklés anatómiáját nézzük, azt jelenti, hogy nem tudok 100 százalékosan artikulálni, mimikálni, magabiztosan énekelni, maximális kört formálni a számmal és sorolhatnám. Ezeket nekem úgymond ki kell cseleznem. Ez a Hattyúdalban néhol érezhető is, és ebben fejlődnöm kell. De ezt lelkileg is fel kellett dolgozni, át kellett esni a cyranói oldalra. Az meg nagyon jól megy már, hiszen miután megviccelnek az idegpályáim ezért ha nagyokat rágcsálok evés közben, akkor kacsingatok is. Ezért ülök a falhoz a kajáldában, nehogy a szomszéd asztalnál azt gondolja a lovag, hogy fel akarom csípni a hercegnőjét! Na így megy ez mostanában! Köszönöm az interjút. ROCK!
Végül álljon itt a S.O.O.T. zenekar hivatalos közleménye az elkészült anyagról:
"Újabb életjel a S.O.O.T. háza tájáról.
Elkészült végre a Novocaine filmes változata, amelyben Mihály Gergellyel /Angertea/ közösen kooperált Kollár Ádám, és amit Stibál Róbert rögzített. Ezzel kettőre bővítve a klipjeik számát.
A srácok emellett elkészítettek egy három számos EP-t, ami valójában a Stay Out OF This album lemaradt darabjait foglalja magába és a Laku Noc nevet viseli. Ezek már a budapesti TrashHill Studios, személy szerint pedig Csobánczi Péter kezei alatt érték el a véglegesen hallhatót. Bogdánffy Csaba segédletével rögzítették a dobokat, Orosházán. A pengetős hangszerek, az énekek rögzítése és a keverési munkák a Halom utcai 23-as kamra érdemeit emeli.
A három darabban a hangszeres alapokat a már jól megszokott módon - Szűcs Gergő dobokon, Maros Rudi basszusgitáron, Kollár Ádám pedig gitáron - biztosítja. Északi Szabolcs és Gajda Mátyás gitárosok, mint az ötletgazda remek barátai, emelik a zenei érzet kiteljesedését egy-egy gitárszóló erejéig. És hát az énekek...
Gubis Dávid a zenekar frontembere énekli a Pornót, ahol - mint korábban - csak egy zenei alap volt a kiindulási alapja. A szöveg és énekmegfejtések magasztosan tükrözik Dávidot, aki nem mellőzi az elveszettség érzetet ragyogó köntösbe öltöztetni, vagy épp lemezteleníteni. Nem szokványos, a határokat nem ismerő énekes, aki nem retteg a költői játékoktól a zene szintjén sem.
Horváth István egy hajdani suhanc tinédzser vágyálmaként lett felkérve. Elvállalta. A korábbi Fresh Fabrik énekese az ötletgazda egyik ifjúkori ikonja és a közös produktum egy gyerekkori álom megvalósulását eredményezi. Pista hangját és ötleteit ismerve, nem panaszkodik a "megrendelő", de engedtessék meg kiszakadnom az egyes szám 3. személyéből és mint ötletgazda köszönjem meg Neked, Pistám, hogy elvállaltad, és a pozitív szavakat is a zenével kapcsolatban. Örülök, hogy az a 20 éves srác, aki korláton lógva hallgatott, egy nóta erejéig melletted csavarhatja...Lett napja...És egy Hattyúdala!
Kollár Ádám lett a harmadik nóta megéneklője, sajnos beéneklés nélkül. A Bujavil-t, amihez maximum a címben lett volna elkötelezett a szerző, két énekes is visszadobta korábban, így kénytelen volt elgondolkodni egy személyes kivitelezésen, ami gyatrább megoldást tükröz annál, mintha valamelyik cimborájára rátessékeli a feladatot. De a rétegzene magyar legaljáról visszakacsintó, a semmiből a semmibe tartó őrülteknek ennyi jár."
