My Chemical Romance élménybeszámoló: 9 év után turnéra indult a legendás banda, és olyan bulit csaptak, hogy kő-kövön nem maradt
My Chemical Romance élménybeszámoló: 9 év után turnéra indult a legendás banda, és olyan bulit csaptak, hogy kő-kövön nem maradt
My Chemical Romance élménybeszámoló: 9 év után turnéra indult a legendás banda, és olyan bulit csaptak, hogy kő-kövön nem maradtTinikoromban számos banda zenéit pörgettem, a My Chemical Romance pedig egy volt közülük. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen úton-módon csíptem el az első számukat, de az megvan, hogy amint meghallottam a Famous Last Wordsöt, egyből megbabonázott.
Majd azon kaptam magam, hogy már az egész The Black Parade albumot kívülről fújom. Szóval instant sokk volt, amely határozottan kijelenthetem, mára sem múlt el.
A My Chemical Romance amúgy egy amerikai rock banda, amely 2001-ben kezdte meg hivatalosan a színpadok szétzúzását, azóta pedig Gerard Way vezényletével számos dallal és bulival örvendeztette meg a rajongóit széles e világon. 12 év után 2013-ban feloszlottak, hogy aztán 2019-ben újra összeálljanak, és 9 évvel a nagy szakítás után újra hódító útra induljanak.
Ennek apropóján szinte az egész világot (közte Európát is) bejárják, egyik állomásuk pedig nem más volt, mint a Budapest Park, amelynél jobb placcot el sem tudtam volna képzelni a nagy visszatéréshez.
Így hát természetesen az én figyelmem sem kerülték el, de valahogy nem gondoltam volna, hogy tényleg el is jutok a koncertjükre. Még akkor sem akartam elhinni, amikor már megvolt a jegyem, sőt, még akkor is hitetlenkedve bámultam magam elé, amikor már csak pár óra választott el a kezdéstől...
Ahogy arra számítani lehetett, két órával a start előtt már hatalmas tömeg hömpölygött a Park környékén, a rajongók teljesen be voltak zsongva, ami nem csoda, hiszem a legtöbbeknek olyan élményben lehetett részük, amelyre tinikoruk óta ácsingóztak.
A lájtos sorakozó után aztán mi is bejutottunk, onnantól pedig teljesen elszabadult az őrület. Sajnos nem sikerült beverekednünk magunkat az első sorokba, de így is egész jó helyet találtunk magunknak, valahol a bulihely közepe fele. Na jó, egy kicsit talán előrébb is jutottunk, mert közben sikerült besorolnunk egy-két előretörő brigádba, szóval szó mi szó, tökéletes rálátásunk nyílt a színpadra.
És akkor felcsendült az első muzsika, a frissen kiadott The Foundations of Decay, amit még mindig hitetlenkedve dúdolásztam, aztán jött az extázis és szépen sorban felcsendültek fiatalságom legmeghatározóbb dalai: többek között elhangzott a Mama, a Teenagers, a Destroya, a Welcome To The Black Parade és természetesen a Helena is, amely a Famous Last Words mellett/után a kedvenc MCR-nótám.
Mondjuk az kicsit vicces volt, hogy az énekes, Gererd lényegében alsógatyában tolta végig a bulit, de amúgy maximálisan kitettek magukért a srácok. Minden olyan volt, mint ahogy mondjuk 15-16 évesen megálmodtam.
Egyetlen problémám volt a koncert végén, túl gyorsan ért véget, a közel két két óra úgy elrepült, hogy észre sem vettem, még tomboltam volna egy kicsit, ám cserébe olyan élménnyel gazdagodtam, amelyet sosem fogok elfelejteni! Erről mondjuk kollégám is tudna mesélni, annyira meghatódott az együttest látva és a számokat hallva, hogy többször is elpityeregte magát. Szóval izomból dolgozott a nosztalgia!
Most ahogy írtam a beszámolót, közben is az ott lejátszott dalok mentek a fejemben, és hát szívem szerint nagyon visszamennék, de igazából bárhol, bármikor, minden szó nélkül beugranék újra egy jóféle My Chemical Romance koncertre.
