Négynapos munkahét: kinek jó ez és miért?
Négynapos munkahét: kinek jó ez és miért?
Négynapos munkahét: kinek jó ez és miért?A világ legtöbb országában hétfőtől péntekig heti 40 órát dolgoznak a munkavállalók. De nem volt ez mindig így. A rendszer nem is olyan régen váltotta a hatnapos munkahetet, amikor még csak a vasárnap volt az egyetlen pihenőnap.
Az átállásban fontos szerepet játszott Henry Ford, aki 1926-ban vezette be gyárában az egy nappal rövidebb munkahetet, mivel rájött, hogy az emberek többet termelnek, ha hat helyett öt napot dolgoznak azonos bérezés mellett. A váltás az általános termelékenység mellett jó hatással volt a munkavállalók moráljára és cég iránti lojalitást is erősítette.
Az amerikai autógyáros újítása fokozatosan terjedt el a következő évtizedekben a világon. Magyarországon például csak egy 1981. április 27-i kormányrendeletben hirdették ki a szabad szombatot, amit a szocialista pártvezetés jóléti intézkedésként, több lépcsőben vezetett be. A váltással a sereghajtók közé tartoztunk, mivel addigra már az ötnapos munkahét Európa legtöbb országában elterjedt.
Az utóbbi években a száz évvel ezelőttihez hasonló okok miatt merül fel egyre gyakrabban a négynapos munkahét általános bevezetése. A folyamatok kísértetiesen hasonlók a múlt évszázad elejéhez, ahogy az indokok is megegyeznek: a 32 órás munkahét bizonyítottan tovább növeli a termelékenységet, miközben a mentális egészség javulását eredményezi az eggyel több szabadnap.
Vagyis paradigmaváltás előtt áll a világ: vajon az elvégzett munka valós mértékegysége a munkával töltött idő vagy a végeredmény minősége? Ha abból indulunk ki, hogy Henry Ford végül egy egész sikeres autógyárat hozott össze, míg manapság a négynapos munkahétre váltás élharcosai közé az elképesztő munkamennyiségről híres japánok tartoznak, akkor nem kétséges a válasz.
De nézzük meg alaposabban, hogy mi szól a munkahét további rövidítése, valamint a hosszabb hétvége ellen és mellett.
A négynapos munkahét előnyei
A négynapos munkahét mögötti alapgondolat egyszerű: a dolgozók elsősorban az elvégzett munkájukért és a vállalathoz adott értékekért kapják a fizetést, a munkaidő ebben a megközelítésben valójában másodlagos. Éppen ezért bár nyolc órával kevesebbet dolgoznak ebben az időbeosztásban, a fizetésük mégsem csökken. A rendszer tehát az elvégzett munka mennyiségét és minőségét díjazza, szemben a munkával vagy munkahelyen töltött idővel.
Amennyiben a munkavállalók felismerik, hogy a fizetésük mértékegysége valójában a hatékonyság lett, az eddigi tapasztalatok alapján jobb minőségben és rendelkezésre álló kevesebb munkaidő miatt gyorsabban fognak dolgozni.
Emellett a négy nap munka-három nap hétvége kedvező hatással van a környezetre is, hiszen egy nappal csökken a munkába járás, ezzel együtt a károsanyag-kibocsátás, miközben kevesebb műanyaghulladék termelődik például az ebédek csomagolása miatt.
További előny lehet az egészségesebb munka-magánélet arány megteremtése, mely összességében kipihentebb dolgozókat jelent a hét elején. Ráadásul azokban az országokban, ahol már tesztelték a négynapos munkahetet, jelentősen csökkent a kivett betegszabadságok száma is.
A négynapos munkahét hátrányai
A koncepció ellen felhozott egyik leggyakoribb ellenérv éppen az alapgondolatból fakad: sokaknak komoly stresszt okozhat, ha a megadott munka elvégzésére egy nappal kevesebb jut. Ennél is nagyobb gondot jelenthet, hogy a modell nem minden vállalattípusnál alkalmazható, beleértve például a kiskereskedelmet vagy a vendéglátást.
Ez akár cégen belül is konfliktusokhoz vezethet, mivel egyes részlegek működése esetében lehet alkalmazni a rövidebb munkahetet, mások esetében viszont nem. A látszólagos egyenlőtlenségek és vélt méltánytalanságok pedig rövidtávon súrlódásokat okozhatnak, amit kezelni kell. Tegyük hozzá: hasonló gondokkal megküzdöttek akkor is, amikor hatnapos munkahétről ötnaposra állt át a világ.
Akadnak olyan munkáltatók, akik bár négynaposra csökkentik a munkahetet, a ledolgozott órák számán azonban nem változtatnak. Ebben az esetben napi tízórás műszakokban kell dolgozni, vagyis összességében jelentősen, 25 százalékkal emelkedik egy-egy munkanap hossza, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a munka-magánélet egyensúlyt a hétköznapokban.
Végezetül a legnagyobb rizikót a munkáltatók vállalják. Az alkalmazottak jelentős része mindenképpen elégedett lesz a csökkenő munkaidővel, de ha nem sikerül megértetni velük a modell lényegét, és nem érik el az elvárt eredményeket, a költségkockázatot akkor is a vállalatok viselik. Persze sok múlik a cégek helyes megközelítésén és a koncepció elfogadtatásán is, hogy innentől kezdve mi a (jó) munka mértékegysége.
Akárhogyan is, jelen állás szerint Magyarországon még jó ideig nem lesz négynapos munkahét a Magyar Telekomhoz hasonló pionírek kivételével. Csak remélni lehet, hogy ha a világ mégis ebbe az irányba indul el, akkor nem az utolsók között, már a startvonalnál több évtizedes hátrányt felhalmozva vesszük észre, hogy mi is a jövő. Vagy akkor már inkább a jelen.
