Közel húsz éve repítik a zászlókat
Közel húsz éve repítik a zászlókat
Közel húsz éve repítik a zászlókatNem sokan foglalkoznak hazánkban zászlóforgatással: az országban három csoport űzi ezt a látványos tevékenységet. A Fejér megyeiek, az agárdi Bandiera zászlóforgató csoport közel két évtizede repíti a magasba a színes lobogókat a közönség szórakoztatására. A nyolc fős gárdát évente akár negyven fellépésre is hívják, főleg várjátékokra, városi kulturális rendezvényekre.
„Mi nem hirdetjük magunkról, hogy hagyományőrző csoport lennénk. – mondja Horváth Gábor, a csoport vezetője. – Miért is őriznénk egy itáliai hagyományt? Nem kísérnek minket dobosok, hanem felvételről szól a zene, és saját koreográfiákat dolgozunk ki kezdetektől. Történelmi jellegű, de inkább modern hangvételű show műsort tárunk a közönség elé. Azért csináljuk, mert örömet szerez, és nem mellesleg edzésnek sem utolsó. Jó közösségi tevékenység is számunkra: összetartó társaság alakult ki az elmúlt tizennyolc évben, az alapító tagok többsége ma is közöttünk van.”
Horváth Gábor korábban a szegedi színház táncosa volt, 2000-ben költözött Agárdra. A zászlóforgatással egy szegedi előadáson került először kapcsolatba: „Donizetti Szerelmi bájitalát készültünk előadni, és a rendező kérése volt, hogy valami olasz specialitás kerüljön a darabba. Gondolkodtam, hogy mi lehetne - olasz tánc, szicíliai tánc, tarantella is megfordult a fejemben - amikor egyszer csak beugrott a zászlóforgatás. Először fanyelekkel kísérleteztem, játszottam a súlyokkal. Szép lassan kialakult egy három-négy perces koreográfia, ami elég nagy sikert aratott az előadás felnőtt és gyerek változatában is.”
Ennek apropóján jutott eszébe később egy agárdi rendezvényszervező hölgynek, hogy Gábor toborozhatna egy zászlóforgató társaságot helyi fiatalokból. „Körülbelül fél év alatt álltunk készen az első bemutatónkra. Diákként voltam nemzetközi bemutatókon, ott láttam többször is olasz zászlósokat. Ott akár negyvennyolc zászló repül egyszerre a levegőbe! A mi produkcióink nyilván nem olyanok, de igyekszünk a magunk eszközeivel minél több egyediséget belevinni. Háromféle zászlót használunk, nem csak egyetlen nagyot. Van kisebb is, illetve olyan, aminek mindkét végén van lobogó. Miután elsajátítottuk az alapokat, kialakultak a saját koreográfiáink. Mára, mint a zenekaroknak a koncertprogram, nekünk is megvan, hogy ha teszem azt egy harminc perces műsort kérnek tőlünk, vagy mondjuk kétszer húsz percet, akkor abba melyik számok férnek bele. Ha pedig olyan produkcióban veszünk részt, amihez újdonság kell, akkor azt is megoldjuk, begyakoroljuk. Legutóbb Veszprémben volt ilyen. Júniusban rendezték meg első alkalommal a Rátonyi Róbert Operettfesztivált. Meghívtak minket, és az volt a kérés, hogy az Ördöglovas palotására, illetve egy Rátonyi Róbert kupléra alkossunk két produkciót.”
Nem csak az erőn, a technikán is múlik
A külső szemlélő számára úgy tűnik, ez a tevékenység jó fizikumot, kiváló erőnlétet kíván. Horváth Gábor azonban azt mondja, a legfontosabb a megfelelő technika, a mozdulatok pontos kivitelezése. Persze azért kiderül beszélgetés közben, hogy a csoport tagjai egytől-egyig sportos alkatok. „A legtöbben úsztak, kondiztak, de ilyen jellegű előfeltétele sosem volt annak, hogy valaki bekerüljön a zászlóforgatók közé. Akadt, aki karosszérialakatosból lett versenyhajó építő, de van köztünk logisztikai mérnök és egykori légiutaskísérő is. – mesélte Horváth Gábor. – Persze harminc-harmincöt fokban, a tűző napon, fél órán keresztül azért bírni kell a strapát! Ráadásul a mi zászlóink nehezebbek is, mint a hagyományos olaszok.”
Akár tizenkét méter magasra is repítik!
A zászlóforgatás érthető módon szabadtéri műfaj, és még csak nem is feltétlenül színpadra való, inkább tágasabb, nyitottabb tereken látványos a műfaj. Zárt térben kisebb, visszafogottabb dinamikájú és ívű dobásokra van csak lehetőség. Odakint a zászlók akár tíz-tizenkét méter magasra is repülnek. „Ritkán szereplünk színpadon, és ha szűkösnek látjuk a teret, akkor inkább kevesebben állunk a közönség elé. A magasság mellett ugyanis a szélre is nagyon oda kell figyelni, nehogy a közönség közé fújja a zászlót!”
Hogy készül a zászló?
Olaszországban igazi nagy hagyománya van a zászlóforgatás művészetének. Ennek megfelelően kisebb iparág, manufaktúrarendszer épül a tevékenységhez szükséges felszerelés és ruházat elkészítésére – persze komoly összegekért. A Bandiera zászlóforgatóinak Horváth Gábor maga készíti a zászlókat. „Maguk a lobogók sima zászlóselyemből készülnek, a kisúlyozáshoz horgászólmokat olvasztok fel. A zászlórudakban pedig egy fa cső van beleesztergálva egy pvc nyélbe. Eleinte volt igazán érdekes az alkotás, amikor a már említett színházi előadásra készültem Szegeden. Késő ősz volt, zárt térben, a színház balett-termében kísérletezgettem, 1-2 dekánként a megfelelő súlyozással, színházi díszletelemek rögzítéséhez használt súlyokkal. A zászlórudak szerencsére nem nagyon törnek, úgyhogy alig kellett cserélni az eredeti felszerelést az elmúlt tizennyolc évben, legfeljebb javítgatni.”
