A csocsó nem (csak) kocsmasport
A csocsó nem (csak) kocsmasport
A csocsó nem (csak) kocsmasportAz augusztusi, könnyed harmincöt fokos melegben Dunaként hömpölygött a tömeg a Fő utcán. Pár sarokkal arrébb az Ősz utcai lakótelep sajátos ritmusában próbálta átvészelni a trópusi meleget. A nyugdíjasok a fák árnyékában ücsörögtek. A gyerekek a kockaköveken kismotorral rodeóztak. A Topogó teraszán pedig a karfának dőlve, hol sör és cigi, hol pedig szigorúan némi mentes víz társaságában várták a csocsócsapatok, hogy végre sorra kerüljenek. Kánikula ide vagy oda, minden hónap második (néha) harmadik szombatján a sörözőben amatőr csocsóbajnokságot tartanak.
Egymásnak szurkolnak
Mivel a belső teremben éppen nagy partiban volt Pék, az egyik szervező, a pult mellett vártuk ki a meccs végét. "Általában hat-nyolc csapat jelentkezik. Ez attól is függ, hogy ki hogy dolgozik vagy milyen családi kötelezettsége van. Mindig délután kettő-három felé kezdünk." – mondta a pultoslány, Töreki Dominika, majd hozzátette, hogy itt mindenki magának, de leginkább egymásnak szurkol.
Túl a kocsmákon
"Köszi a játékot!" – nyújtotta kezét a vesztes csapatban játszó lány Péknek, aki gondosan elkönyvelte az eredményt. "Jöhet a Hagyjuk meg a Tsóri Kötsögök!" – kiáltott ki Pék a teraszra. Aztán ivott egy korty vizet, mert elfáradt a nagy véghajrában és a fullasztó melegben. – "Sokan azt hiszik, hogy a csocsó kocsmasport. Pedig ennél jóval több! Rendeznek belőle mindenféle bajnokságot. Most van négy srác, aki ezt a játékot komolyabban meg akarja tanulni, és szeretne komolyabb versenyeken elindulni. Ahhoz viszont sokat kell gyakorolni!"
Meló utáni edzés
Fiatal utánpótlásra egyre nagyobb szükség van. Három-négy évvel ezelőtt egy Fejér megyei bajnokin negyven csapat indult. Ma már jó, ha tizen neveznek, tudjuk meg Péktől, ezért is fontos az újabb generációt kinevelni: „A csocsóasztalhoz – főleg néhány korsó sör után – bárki oda mer állni. Némelyikük pedig igazi rejtett tehetség! Igazán profivá viszont csak akkor válhat valaki, ha sok pénzt fektet bele. Például heti ötször meló után lemegy a kocsmába, de nem iszik, hanem csak az ötvenest dobálja be az asztalba és edz. Van egy világbajnok ismerősöm, akit tíz éve még rommá vertem, most meg ő legjobb.”
Tilos pörgetni!
Egy meccs mindig két nyert szettig megy. Egy szettet öt góllal lehet megnyerni. Ha mindegyik csapat egyet-egyet nyert, akkor a döntő játszmában maximum nyolc labdáig játszanak. Az győz, aki legalább két góllal megveri a másikat.
„A hivatalos szabályokat a játékosok durván fele nem tartja be. Nem szólunk, ha valaki pörget, pedig azt elvileg nem lehet. Jöjjön le a srác még párszor, tuti le fog szokni róla! Helyette megtanulja a snake-et. Nehéz elmagyarázni, de ez gyakorlatilag egy speciális fogás. Alányúlással elhúzod a labdát, átforgatod a bábut és belövöd. A pin szerintem technikásabb. Azt a tenyérből csinálod, elhúzod a labdát és valamelyik oldalra rálövöd. Sokkal pontosabb és gyorsabb, mint a snake. De végül is mindegy, a lényeg az, hogy bemenjen!"
Minden kezdő a snake-kel akar villogni, de a csocsó a labdakezelésnél kezdődik. Addig Pék szerint nincs is miről beszélni.
Jókedv és nyerni akarás
Gyuri és Máté harmadszor neveztek a csocsóbajnokságra. Egyelőre a lelkes amatőrök közé tartoznak, akik eddig csak simán kedvetelésből, sörözés mellett űzték a sportot. Aztán jött Pék, és elhívta a srácokat egy versenyre. „Maga a tanulás is szórakozás. Nem feltétlenül akarok én profi lenni, de szívesen tanulok új mozdulatokat.” – mondja Gyuri, aki az éjjel csak öt órát aludt, így a szokásoshoz képest a meccseken az éles helyzetekre lassabban reagált. „Én mindig nyerni akarok!" – fűzte hozzá meglehetősen velősen Máté. A srácoknak ez a verseny nem nem jött össze: papíron már kiestek, de az utolsó szettben mindenképpen szépíteni akartak.
Szeptember 15-én a Varkocs Pubban amatőr csocsóversenyt tartanak, melyre délután kettőtől lehet nevezni.
