Te tudod, mi az a zászlóanya?
Te tudod, mi az a zászlóanya?
Te tudod, mi az a zászlóanya?Méghozzá október közepén, az MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred megalakulása alkalmából tartott csapatzászló átadási ünnepségen. A hagyományok szerint olyan személyiséget választanak névadónak a katonai szervezetek, akinek munkássága és személyisége jó például szolgálhat a mai katonáknak. A névadó Sipos Gyula katonai pályafutása erősen kötődik Székesfehérvárhoz - többek között a székesfehérvári Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred révén.
Az ezred zászlóanyja, aki ünnepélyesen felkötötte a dísz szalagot a köztársasági elnök által adományozott zászlóra, Nedeczky Ildikó, Sipos Gyula unokája – pontosabban második feleségének unokája.
Az Országos Széchenyi Könyvtár weboldala szerint a zászlóanya régebben valamely ünnepélyes zászlóavatás tisztségére felkért hölgy, többnyire állami, városi, esetleg katonai vezető személy női hozzátartozója. Elsőnek a zászlóanya verte be a szöget a zászló rúdjába.
A muvelodes.ro közművelődési folyóirat ezt írja ugyanerről: „A magyar hagyomány szerint mindig is a nők voltak a hadfiak zászlóinak felavatói, szalagkötői: ők voltak a zászlóanyák. A zászló fontos része volt a zászlóanyai szalag: köztiszteletben álló hölgy lehetett csak zászlóanya. A zászló a korabeli hölgyek áldozatvállalásának is a jelképe volt: a dicsőséges magyar szabadságharc leverése után Erdélyből három székely hölgy azért lett az Újépület foglya (10-15-20 évre ítélve), mert a székely honvédeknek zászlót készítettek 1848-ban."
Nedeczky Ildikóval a zászlóanyai tisztséggel kapcsolatos érzéseiről beszélgettünk, és azt is elmesélte: nagyapjaként szerette az idős katonát.
„Meghatott és büszke vagyok! – mondta a zászlóanya az fmc.hu-nak. - Nagy öröm és megtiszteltetés elfogadni ezt a felkérést. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy emlékezhetem nagyapámra, mert gyerekkoromban én nem tudtam, hogy az az idős, békés, nyugodt ember egy kiváló katona is volt és egy nagyon együtt érző ember. Jól ismertem, mert elég gyakran találkoztunk, a családban atyusnak becéztük és mindig indiáner süteményt hozott nekem, amit nagyon szerettem.”
Nedeczky Ildikó azt is elmesélte: gyerekként nem sokat fogott fel abból, hogy a nagyapja katona volt.
„Azzal együtt, hogy a nagyanyám ágya fölött lógott az a festmény, ami most itt van valahol a laktanyában egy szobában, amit a nagyapám emlékére berendeztek, mégsem gondoltam túl sokat arra gyerekként, hogy katona volt, és nem is nagyon volt ez téma. Egy éles emlékem van: amikor nagyapám halála előtt nem sokkal édesapám megkérdezte tőle, hogy „Gyula bácsi! Ki tudja még vágni a díszlépést?” Akkor fölállt a fotelból és megtette! Ez az utolsó emlékem róla.”
Az eseményről készült videónkat itt nézheted meg:
